Nem adják fel

Elraboltak, megerőszakoltak, majd megöltek egy 15 éves román kislányt. A rendőrök megmenthették volna az életét, ha nem 19 órás késéssel érkeznek a helyszínre.

Iszonyatos tragédia, de mi tagadás, a legjobban működő jogállamokban is történnek hasonlók, egy-egy rendőrparancsnok belebukik, de senki sem követeli a kormány lemondását. Romániában viszont már a miniszterelnök bársonyszéke is inog.

Alexandra tragédiája sajátosan és fájdalmasan kelet-európai tragédia. Csak következményeiben sajátosan román, minden más mozzanata akár egy magyar városban is megeshetett volna. Hiába sikerült a kislánynak háromszor is tárcsáznia a segélyhívót, az ott unatkozó ügyeletes nem tekintette kiemelt sürgősségnek egy gyerek elrablását. Annak ellenére, hogy Nyugat-Európa tele van prostitúcióra kényszerített, otthonról nyomtalanul eltűnt fiatal román (és más kelet-közép-európai) lányokkal. Aztán a csúcstechnológiával felszerelt különleges távközlési hatóság nem tudta pontosan bemérni a segélyhívás helyét, pedig addigra már kiderült, hogy Alexandra eltűnését szülei is több órája jelentették. A rendőrség végül az utcai kamerák segítségével azonosította be az autót, amelybe stopposként beszállt a kislány, de a ház előtt több mint három órát kellett várakoznia a politikai korrupciós ügyekben amúgy brillírozó ügyészség házkutatási engedélyére.

Alexandra tragédiája nyomán az utcai tiltakozások és közfelháborodás hatására már lemondott a belügyminiszter, a különleges távközlési hatóság igazgatója, és borítékolhatóan lesznek még ilyen „áldozatok”. Mert ott a lakosság nem adja fel, nem nyeli le a politikum arroganciáját, a hivatalok packázásait. Kormányok, politikusok, hivatalvezetők kényszerültek lemondásra arrogáns kijelentések, hivatali visszaélés, közpénzből való urizálás miatt. Románia ugyan nem lett paradicsom, de ott legalább a nem belenyugvó lakosság élteti a reményt arra, hogy ha lassan is, de országuk egyszer mégiscsak működő liberális demokrácia, tényleges jogállam lesz.