A Fidesz kommunistája

Tizenhét évvel ezelőtt, 2002 nyarán – hosszú évekkel a 2010-es fülkeforradalom és a keresztény szabadság beköszönte előtt – a Fidesz hivatalos megmondói a rendszerváltás meggyalázásának nevezték, hogy Medgyessy Péter akkori miniszterelnök pályafutása egy korábbi szakaszában III/II-es szt (szigorúan titkos állományú) tiszt volt.

2019-ben Európa legkeresztényibb kormánya Boros Imrét tartotta a megfelelő személynek a Budapestre települt, orosz hátterű Nemzetközi Beruházási Bank (NBB) igazgatósága élére. Boros Imréről nemcsak azt tudja a közvélemény, hogy az első Orbán-kormányban miniszterként felelt az uniós csatlakozást előkészítő ún. Phare-pénzekért (meg hogy az Antall-kormányban a privatizációs ügynökség egyik vezetőjeként dolgozott, és a politikusi karrierjével párhuzamosan irgalmatlanul meggazdagodott), hanem azt is, hogy a történeti levéltár 2007-ben nyilvánosságra hozott adatai szerint korábban ugyancsak fizetett szt-tisztként segítette a kommunista rendszer titkosszolgálata III/II-es osztályának munkáját. Méghozzá századosi rangban, vagyis formailag a főhadnagy beosztású Medgyessy feletteseként.

Az NBB Magyarországra költözése óta visszatérően fölmerül, hogy a példátlan mentességekkel és kedvezményekkel megtámogatott intézmény valójában a putyini szolgálatok (az anno a magyar elvtársakkal szorosan együttműködő KGB utódai) kelet-európai kinyújtott karja. Ezt az Orbán-kormány többször igyekezett cáfolni – Boros Imre reaktiválása után most egy fokkal nehezebb lesz.

A kinevezéssel ugyanakkor más, erkölcsi természetű probléma is akad. A Medgyessy-ügyet Orbánék morális fertőként, a magyar EU-csatlakozás folyamatát potenciálisan megakasztó skandalumként tálalták. (Nem is eredménytelenül: egy közepes kormányválság és az Orbán-kabinetet leváltó Medgyessy-csapat munkájának átmeneti megbénulása mindenképpen kijött belőle.) Egy bankelnök – bármennyire speciális bank is az NBB – nem ugyanaz a kategória, mint egy kormányfő, ezzel természetesen tisztában vagyunk. Boros Imre azonban egyrészt miniszter is volt, méghozzá az állítólagos antikommunizmusára (újabban: kereszténységére) oly büszke Orbán Viktor kormányában. Igaz, a dossziéja csak később került elő, de akkor sem hallottuk sem a Fidesz, sem a pártsajtó részéről azokat az egyértelmű ítéleteket, amelyeket 2002-ben még kétely nélkül megfogalmaztak.

Másrészt – és ez sem kevésbé fontos –, ha a demokratikus, az EU-ba törekvő Magyarország nem engedhetett meg magának egy volt III/II-es főhadnagyot a kormányfői székben, akkor a mai illiberális/szabadkeresztény Magyarország megengedhet vajon egy volt III/II-es századost az erősen oroszkém-gyanús, félállami NBB élén? Mi változott? Az erkölcs? Az érdek? Vagy tényleg csupán arról van szó, hogy a Fidesz kommunistái jó kommunisták?

Amúgy a harmadik Orbán-kormány 2015-ben kitüntette Medgyessy Pétert, méghozzá a kommunista Kínához fűződő magyar kapcsolatok ápolásáért. A jelek szerint Medgyessyvel is csak annyi volt a gondjuk, mint Kádárral: hogy addig sem ők uralkodhattak.