Heti abszurd: Kard és kőműveskanál

A történelemben az a szép… na jó, nincs benne semmi szép. Viszont tény, hogy ismétli önmagát fenemód, a szabályos időközönként való ismétlődést pedig kellő perspektívából lehet szépnek is látni.

Mint amikor a részeg terepjárós legázolja az autóút szélén sorban haladó libákat. Közelről nézve az szívbemarkoló látvány, messziről, hunyorogva nézve meg tollakkal díszített sorminta. Orbán minapi, tusványosi beszédéről is elmondható, hogy közelről nézve egy ideológiai tömegkarambol, Casio szintetizátoron kísért posztminden rettenet, mint amilyeneket a hajdani Budapest Tv-n láthatott a hajnaltájt szalonspiccesen tévézni próbáló honpolgár, továbbá annyi drámaiság volt benne, mint amikor az első sokk után átkapcsolt egy Tv Shop-adásra: sok nagyívű duma kényelmes otthonról, szívbemarkoló zenei aláfestés, majd a végén meg mindig ugyanaz a csattanó: a műsort szponzoráló xy kft. félmilliós műszőr takarója a legjobb dolog, ami vár ránk még az életben.

Messziről, hunyorogva nézve Orbán beszéde viszont egy történelmi sormintába illeszkedik.

Mint immáron ismert, Orbán (beszédírója) Tusványoson úgy fogalmazott: „úgy éltük meg az elmúlt kilenc-tíz évet, hogy az egyik kezünkben ott volt a kőműveskanál, a másikban pedig a kard”. Erről hamar kiderült, hogy a miniszterelnök (beszédírója) alighanem Rákosi 1948-as beszédéből csipegetett. Mire válaszul a miniszterelnöki fő sajtóelhárító Havasi Bertalan közzétette Nehémiás próféta könyvének hasonlóan hangzó részletét, mondván: főnöke (beszédírója) onnan meríthetett ihletet.

Hogy mennyire életszerű a focistadion VIP-részlegében szotyizgatva az ószövetségi próféták életén merengő Orbán képe, azt mindenki döntse el maga. Mindenesetre Havasi vissza is támadt és üzent is a Rákosi-hasonlatot észrevevő politológusnak: „Lakner úrnak javasoljuk, hogy a »Rákosi összes művei« mellé a Bibliát is tegye oda éjjeliszekrényére”. Mivel Havasi már úr régen volt újságíró vagy éppen soha, így kissé pongyolán elvarratlanul hagyta a gondolatot, amiből viszont így számos izgalmas következtetés sarjadzik: 1. A főnökének is megvan Rákosi-összes, bibí; 2. Főnökénél eszerint a Rákosi-összes mellett van a Biblia; 3. A „Rákosi-összes” helye az éjjeliszekrényen van, „A rendőrség a demokratikus Magyarországon” például kifejezetten ajánlott könnyű, elalvás előtti olvasmány; 4. Akinek csak Bibliája van, az feltétlenül szerezze be a kopasz diktátor műveit, árverési portálokon amúgy 900–1700 forint között kapható.

A történelmi távlatokhoz visszatérve: cserébe a nyájas olvasó rácsodálkozhat arra, hogy a mai fideszesek detökugyanúgy beszélnek, ugyanúgy gondolkoznak, mint a fél évszázaddal ezelőtti elődök, hogy már akkor is milyen gyönyörű történelmi allegóriákba és szóvirágokba tudták burkolni azt, ha valaki telibe leszarja a jogállamot. Rákosi Mátyás, a pártállam nyitányának számító, 1948. júniusi kongresszusi beszédében például csak pár szót kellene átírni, és az egész simán lemehetne Tusványoson is. A „kapitalista”, „szociáldemokrata” helyett liberálist kell írni, a nemzetközi reakció helyett Sorost és Junckert. Amúgy meg minden nagyon szép és jó.

Szegény Nehémiás, ha tudta volna, hogy századokkal később majd kik plagizálják őt! Hogy milyen történelmi sort kezd meg, amikor Jeruzsálem újjáépítése kapcsán arról ír, hogy kollégái: „egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották”, így védekezve a gaz helyi ellendrukker ammóniak, arabok, asdódiak ellen. Ráadásul a kései utódok semmit sem tettek hozzá a próféta örökségéhez, csak elvettek belőle. És megválaszolni sem tudták a legfontosabb kérdést.

Azt, hogy hogy a fenébe lehet fél kézzel falat rakni vagy éppen glettelni. Én például hetek óta lakást felújítok, ám nekem kettővel sem megy.