„A vers állandó hiányérzetünk ébren tartója” – Egy jó költemény betalál

Publikálás dátuma
2019.08.03. 10:40

Fotó: Shutterstock
Bár kevesen vásárolnak rendszeresen költői műveket, sokak előtt ismeretlen a Szép versek antológia, a líra mégsem tűnt el az életünkből.
„Az volt a szándékunk, hogy olyan antológiát adjunk kézbe, amely az elmúlt esztendő költői termésének legjavát gyűjti egybe. Úgy gondoltuk, a más‐más arculatú költők, a versek alkotói alkalmasak rá, hogy sokféle ízlést kielégítsenek. Persze az ÁBC /sic!/ szeszélye témák és hangok változatos tarkaságát állította a szomszédság kirívó ellentétébe, s néha a legkülönbözőbb egyéniségeket helyezte egymás mellé” – áll a Magvető Kiadó Szép versek 1963 című kötetének bevezetőjében, amely kijelölte az azóta is töretlen kiadású kortárs magyar költészeti antológia helyét az irodalmi életben. Az Ünnepi Könyvhetek egyik biztos pontjává vált könyv szerkesztői az előző év nyomtatásban megjelent, nyolcvannégy szerző költői terméséből válogattak. Olyan versekből, amelyek a 2000, az Alföld, az Élet és Irodalom, a Hévíz, a Jelenkor, a Kortárs, a Pannon Tükör, a Tiszatáj és számos más lap hasábjain volt korábban olvasható.A kötetet kezünkbe véve felvetődik a kérdés: mennyire igaz az 1963-ban megfogalmazott gondolat, misz erint az antológiára megvan az igény? Egyáltalán, van még igény versekre?
 
A Szép versek egy nagyon fontos hivatkozási pont – leginkább a benne szereplő vagy épp belőle kihagyott költők számára, de rajtuk keresztül az egyes szerzők verseire kíváncsi olvasóknak is. – Az előző hét antológiában szerepeltem, az ideiből kimaradtam, amit még úgy is nehéz volt feldolgozni, hogy 2018-ban alig jelent meg versem. Ez is mutatja, milyen fontos szakmai visszajelzésről van szó, még ha a beválogatás ténye nem is feltétlen ígér széles körű olvasottságot – mondta lapunknak Áfra János, költő, az Alföld folyóirat szerkesztője. Az általunk készített online (nem reprezentatív) felmérés eredményeiből is elsősorban az tűnik ki, a kötet inkább a szakma számára jelent hivatkozási pontot, a válaszadók hatvanegy százaléka még nem vásárolt Szép verseket, tizennyolc százalékuk nem is hallott a Magvető Kiadó nagy hagyományú antológiájáról. A kitöltők mintegy egyötöde nyilatkozott úgy, hogy vásárolt már a kötetből. Ez az arány talán abból is adódhat, amire Áfra János is rámutatott: a kiadók többsége nem látja jó befektetésnek pénzt és energiát ölni a verseskötetek népszerűsítésébe. S a költő szerint az emberek többsége bele akar kerülni egy történetbe, részévé válni egy világnak, ám kevesen hiszik, hogy ez a versek által is megtörténhet.
 
A válaszadók között ellenben úgy tűnik, még mindig sokan olvasnak verseket (bár feltehetően azok egy része, akik egyáltalán nem, ki sem töltenek egy arról szóló kérdőívet): harminckét százalék olvas hetente, illetve ugyanennyien havonta, tizenhárom százalék évi, tizenhárom százalék napi rendszerességgel. Tíz százalék alatti azok aránya, akik már nem is emlékeznek, mikor olvastak utoljára verset. Az olvasók jelentős része szinte bármilyen verset szívesen olvas: legyen az ismert vagy épp kortárs szerző írása, de sokan a barát, ismerős által ajánlott költeményeket preferálják. – Az elmúlt évtizedekben jelentős hangsúlyeltolódások történtek mind a szövegek szelekciója, mind az olvasói tájékozódási pontok tekintetében. A tájékozódás egyre inkább áttolódik az internetre és a közösségi oldalakra, számos versmegosztó felület működik a Facebookon és az Instagramon is – vélekedik Áfra János.

Bár válaszadóink több mint fele jelezte, hogy otthoni könyvtára versesköteteit forgatja, hetvennyolc százalék az interneten (is) olvas verseket. A kitöltők egyharmada hetilapokban, folyóiratokban olvas, és tizennégy százalékuk az, aki saját bevallása szerint rendszeresen vásárol új köteteket. – A szerzők közül is egyre többen élnek a közösségi média adta lehetőségekkel, hiszen az a különös helyzet állt elő, hogy az olvasók jó része azt tekinti értékesnek, amivel többször találkozik. Az én-márkaépítés, az ezzel összefüggésben alakuló kultusz már Petőfi vagy Ady életművének ismertté válása szempontjából is kulcsfontosságú volt. Ezek alighanem kiiktathatatlan szempontok – hangsúlyozta a költő. S hogy mekkora ereje is van a közösségi médiának, azt az is mutatja, hogy válaszadóink nyolc százaléka ajánlott már verset ismerőseinek azon keresztül, és tizenhét százalék az elmúlt években népszerű kezdeményezéshez, a költészet napi versmegosztáshoz is csatlakozott.

A magyar irodalom folyóirat-centrikus, ha egy pályakezdő szerző verseskötetet akar megjelentetni, fontos referenciákhoz jutnia, a kiadók általában csak akkor foglalkoznak vele, ha jelentős publikációs listával rendelkezik. Szerencsére ma nagyon sok lehetőségük van a fiataloknak az önképzésre, számos műhely, kreatívírás tanfolyam és írótábor közül válogathatnak – jegyezte meg Áfra János. Megemlítette továbbá, szerkesztőként azt tapasztalja, sokkal többen vonzódnak a költészethez, és írnak megdöbbentően fiatalon jó verseket, mint értékelhető minőségű prózákat. – A középiskolás és egyetemista korosztály számára még nem szempont, hogy piaci alapon melyik a kifizetődőbb irány.
Hangsúlyozta, van néhány kiadó, amelyik igazán jól felépíti a szerzőit, menedzseli a könyveit, még akkor is, ha verseskötetről van szó, ami ritkán kecsegtet nagy eladási mutatókkal. – Ilyen szempontból példás az Athenaeum és a Scolar tevékenysége, a Jelenkor néhány népszerű kötete pedig ott hever a Libri könyvesboltok pénztárainál, ami igazán helyzetbe hozza a kiadványokat, szemben a többi sarokban eldugott vagy polcokra ki sem kerülő magyar verseskötettel – jegyezte meg. Ami a vásárlásokat illeti, a számok is a költő gondolatát igazolják vissza: kitöltőink kevesebb mint egytizede vásárol havonta verseskötetet, egyharmada évente, ám harmincöt százalék az, aki nem is emlékszik, mikor vett utoljára, illetve több mint húsz százalék jelezte, egyáltalán nem vásárol.
Az eredeti felvetésre, van-e igény a versekre, nincs egyértelmű válasz. Viszont a kérdés kapcsán, kinek milyen szerepet tölt be az életében a költészet, bizakodók lehetünk: a beérkezett vélemények alapján úgy tűnik, valóban lehet napjainkban is létjogosultságuk a költeményeknek. Míg van, aki szerint „mindennapi kult-betevő”, más úgy fogalmazott, „az irodalom esszenciája”. Akadt, aki Kányádi Sándor sorát idézte fel, miszerint „a vers állandó hiányérzetünk ébren tartója”. Olyan vélemény is érkezett, amelynek írója gyermekként szeretett verseket tanulni, ma már kevésbé forgatja őket. Akad, aki nem kedveli annyira a szépirodalmat, más szívesebben olvas prózát, néha azonban szeret „elcsodálkozni egy-két jó (általában kortárs) költő nyelvi bravúrjain”. Egy válaszadó kiemelte, a vers az egyik legfontosabb dolog az életében, ő maga is ír verseket, és kedvenc költőinek versei élni segítik. Ezzel szemben, másnak nem feltétlenül elsődleges a költészet, de ha „normális nyelven beszél, és rá lehet jönni, miről szól” a vers, akkor jónak találja. S van, aki szerint „verset olvasni sokkal felkavaróbb, mint prózát, ezért nem célszerű nyilvános helyen verseskötetet forgatni.” A válaszadó ugyanakkor megjegyezte: „egy jó vers brutálisan be tud találni. Időről időre »megkívánom« a verseket, mint valami nehéz, de finom kaját – nem tudnék minden nap ezen élni, de rendszeres időközönként mégis muszáj fogyasztani.”

Infó:

Szép versek 2019, Magvető Kiadó, összeállította: Szegő János

Jó-e a verstanulás?

Néhány – ideális esetben a diákok által választott – vers elsajátítása fontos lehet, különösen, ha ez a megértés elmélyítésére, a ritmusérzék fejlesztésére is lehetőséget teremt, illetve felhívja a figyelmet az újra és másképp értés lehetőségére, ami egy fontos és izgalmas olvasói tapasztalat. Hiszen nincs véglegesen lezárható jelentés, csak lehetséges olvasatok vannak, ez egy játék, és jó lenne, ha akként kezelnék az iskolákban is – vélekedik Áfra János az általános iskolai kötelező verstanulásról. Az általunk közzétett kérdőív válaszadói között nagyon megoszlik, ki hogyan viszonyult a kötelező memoriterekhez. Míg a kitöltők harminckilenc százaléka nagyon szeretett verset tanulni, és ma is van, amire szívesen emlékszik vissza, egynegyede jó ötletnek tartja, hét százalék még ma is gyakran memorizálja, ha megtetszik neki egy költemény, addig tizennyolc százalékuk szerint nem jó ötlet a verstanulás. Ketten viszont megjegyezték, akkoriban nem szerettek verset tanulni, ma viszont szívesen emlékeznek vissza egy-egy gondolatsorra. Olyan is volt, aki kiemelte, nem lehet általánosítani, a diáktól is függ, segíti-e ez őt a tanulásban.

Szerző
Témák
szépirodalom

Új köntösben hódít Zorro, az igazságosztó

Publikálás dátuma
2019.08.02. 10:40

Korábban sosem látott eredettörténettel és kalandokkal épít saját Zorro-mítoszt egy háromtagú magyar képregényes csapat.
Itthon az elmúlt két évben érezhetően fellendült a képregénypiac. Főleg a Marvel magazinok és a vastagabb, könyvszerű gyűjtői kiadások iránt nőtt meg a kereslet. Mintegy harmincéves lemaradást kell behozniuk a hazai kiadóknak: bár egyre több képregény jelenik meg, az odakint már kultikusnak számító sorozatokat csak nemrég kezdték el forgalmazni Magyarországon. A Tálosi András történetíró és kiadó, Vári Tamás rajzoló és Vadas Máté színező alkotta magyar trió elsőként szerezte meg idehaza egy nemzetközileg ismert hős licenc jogait saját gyártású képregény kiadásához, ráadásul egy kisebb amerikai kiadón kívül jelenleg csak ők készítenek Zorro-képregényt. (Johnston McCulley amerikai író pontosan száz évvel ezelőtt, 1919-ben alkotta meg Zorro karakterét.)
Egytől-egyig autodidakta módon tanultak bele a szakmába, mondta lapunknak Tálosi András, azt is hozzátéve: itthon ezzel mindenki így van, mivel a képregénykészítés mögött nincs nagy üzleti háttér, és nincsenek iskolák sem, ahol el lehetne sajátítani az alapokat. Ezért ez mindenképp csak hobbiszinten működik. „Én különválasztanék két dolgot: az egyik a rajzolás, a másik az írás. Lehet valaki jó rajzoló, de nem biztos, hogy jó író is. Itt nem csak a dramaturgiai felépítést kell kitalálni, a párbeszédeket is jól kell megírni. Kicsit tudni kell gondolkodni olvasói fejjel. Ez nagyon sok gyakorlás, főleg abból a szempontból, hogy hogyan lehet kiaknázni ügyesen a képregény formanyelvét. Ezt még én is csak tanulom.”
A 2012-ben összeállt csapatnak már számos saját ötletű képregénye jelent meg a hazai piacon, többek közt például az EpicLine újság, vagy Fekete Hollóról, a tizenkilencedik századi Tabán maszkos igazságosztójáról szóló sorozat, illetve a magyar népmesék hagyományaiból építkező, egy szerencsét próbáló legkisebb fiú izgalmas történeteit elmesélő Szekerce és Szemerce hihetetlen kalandjai címet viselő alkotás. Mivel egyikük sem főállásban foglalkozik ezzel, a köpenyes róka története jelenleg leköti képregénykészítésre tartogatott energiáikat, és a munka mellett maradó napi két-három óra szabadidejüket.
A jól ismert történelmi háttér, a táj, és a maszkos, kalapos főhős, győzedelmes Z betűivel ezúttal teljesen új, eddig ismeretlen kalandokba kalauzolják az olvasót. „Egyszer csak belémhasított, mi lenne, ha egy nemzetközi figurából csinálnánk képregénysorozatot itthonra. Kellett keresni egy hőst, aki nem kötődik egyik nagy kiadóhoz sem, mert azoknak a jogait nem nagyon adják ki ilyen saját gyártású sorozatra. Így találtunk rá Zorróra. Nagyon furcsa, hogy másnak még eddig nem jutott eszébe. Onnan indult ki az egész, hogy a magyar képregényt mindenféle formában, mindenféle zsánerben próbáltuk már továbbvinni, de megrekedtünk, mert mindenki fel akart találni valami újat” – mesél a tavaly októberben született elképzelésükről Tálosi. „Alapvetően egy tizenkét részes sorozatra szerződtünk, de mivel nyílt végű ez a kifejezetten magyar gyártásra és forgalmazásra vonatkozó megállapodás, ezt még lehet hosszabbítani.” Az első szám már kapható, a tervek szerint háromhavonta jelennek majd meg az új részek, és a nemzetközi piacra lépés is szerepel a hosszú távú célok között. „Most éppen tárgyalunk egy kiadóval, akik átvennék bizonyos feltételekkel, nyilván egy ilyen oda-vissza kiadási kapcsolódással. Egyelőre ők is várnak arra, hogy haladjunk, mert egy szám után nehéz még belőniük, megéri-e nekik vagy sem, de hozzánk hasonlóan nyitottak a kezdeményezésre. Mi igyekszünk készíteni a sorozatot, és majd kiderül, a nemzetközi piacon milyen fogadtatása lesz.”

Kilencedik művészet

A Magyar Képregény Szövetség civil társaságként működik, a képregény hazai meg- és elismertetését tekinti céljának. „A szövetséghez szabadon lehet csatlakozni, nincs tagdíja vagy bármi ilyen jellegű formalitása. Hat ügyvivőnk és mintegy negyven tagunk van, többségükben alkotók” – mondta lapunknak Bayer Antal fordító, szakíró, szerkesztő, a szervezet egyik ügyvivője. „A szövetség legfőbb tevékenysége a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál és a karácsony előtti Hungarocomix képregényvásár szervezése és lebonyolítása. Ezen felül különböző formákban 2005 óta könyves rendezvényeken is részt veszünk. Az idei Könyvfesztiválon tucatnyi képregénykiadó közösen állított standot az MKSZ szervezésében, ahol tagjaink számos interaktív programmal, beszélgetéssel, közös rajzolással fogadták az érdeklődőket, felnőttek és gyerekek egyaránt folyamatosan jöttek hozzánk.” Az MKSZ kiállítások szervezésében, pályázatok meghirdetésében és elbírálásában, oktatási programok kidolgozásában is részt vesz, és az előző év legjobb magyar képregényeit elismerő Alfabéta-díj megítéléséért felel, ez utóbbit hagyományosan a tavaszi képregényfesztiválon adják át a nyerteseknek. Mindezeken felül Bayer azon reményének is hangot adott, hogy az év elején létrehozott, Kilencedik Művészet nevű alapítványon keresztül hamarosan lehetőség nyílik alkotók támogatására is.

Szerző
Témák
képregény

Menekültekkel is beszélhetünk a fesztiválon

Publikálás dátuma
2019.08.02. 10:10

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A koncerteken túl idén is kiemelt szerepet szán a civil projekteknek a Sziget Fesztivál. A témák között megtalálni a környezetvédelmet, a kisebbségi jogokat, vagy az LMBT-kérdéseket is.
A Love Revolution (a szeretet forradalma) számunkra nem csupán egy szlogen. A programok kiválasztásánál is törekszünk arra, hogy a négy fő üzenet – az emberi jogok tiszteletben tartása, a békéért és a háborúk ellen való kiállás, a rasszizmussal és az idegengyűlölettel szembeni fellépés, valamint a zöld bolygó, a környezettudatos életmód szem előtt tartása – érvényesüljön. Idén hatvankét országból érkeznek fellépők, és körülbelül ezer program lesz a fesztivál egy hete alatt – mondta lapunknak Kardos József, a Sziget programigazgatója. A számos zenei program mellett a fesztivál idén is kiemelt szerepet szán a civil projekteknek, vitafórumoknak, ismeretterjesztő és politikai beszélgetéseknek, színházi és cirkuszi műsoroknak, képzőművészeti workshopoknak. Minden évben vannak újdonságok, nehéz bármit is kiemelni a rengeteg program közül – jegyezte meg Kardos József. Ebben az évben is nagy attrakció lesz az utcaszínházi előadás: a Les Commandos Percu Silence! (Csend) című bemutatója keretében egy nagy, vulkánszerű installációt láthatunk majd, amit egy látványos tűzijáték és dobshow kísér. A Színház- és Táncsátorba, illetve a Cirque du Sziget helyszínre is a világ különböző pontjairól érkeznek fellépők: többek közt Japánból, Ausztráliából, Malajziából, Etiópiából és Kanadából. – Érdemes lesz megnézni többek közt a koreai Elephants Laugh Muljil 2 című, menekültekkel foglalkozó előadását, valamint Marco Layera chilei rendező darabját, mely a latin-amerikai tinédzserlányok ellen elkövetett bántalmazásokat mutatja be kilenc lány valós történetei alapján. A művészek nagyon őszintén, nyersen beszélnek a sokunkat érintő problémákról – részletezte a programigazgató. Új helyszínként jelenik meg a FullDome, egy ukrán művészcsoport installációja: a félgömb alakú, áttetsző borítású sátorban babzsákokon heverészve pihenhetnek a látogatók, miközben a 360 fokos vetítés segítségével virtuális valóságban nézhetnek filmeket és videó-installációkat – mesélte Kardos József. Megemlítette még az amerikai Shared_Studios Sziget_Portal nevű projektjét, mely élő közvetítést biztosít a világ több pontja közt. – Egy raktárkonténert kell elképzelni, amiben van egy nagy LED-fal, és ezen keresztül lehet kapcsolatba lépni a világ több pontján elhelyezett további negyven fallal. A Szitizenek többek között beszélgethetnek egy gázai palesztin menekülttábor lakóival, észak-afrikai családokkal, vagy éppen egy amerikai fiatallal, akik mind a saját lakóhelyükön elhelyezett portálon keresztül kommunikálnak. Idén először a Nagyszínpadon is megjelennek a legfontosabb társadalmi ügyek, és az esti koncertek közti átállásokban ezekről láthat majd rövid, öt-tíz perces prezentációkat a jelenlévő ötven-hatvanezer ember. 8-án este Dr. Jane Goodall világhírű csimpánzkutató beszél majd a sokszínű élővilágról és annak fontosságáról, 9-én pedig a The Climate Reality Project környezetvédelmi szervezet alapítójaként, Al Gore volt amerikai alelnök videóüzenetét láthatjuk, melyet a szervezet aktivistáinak élő prezentációja követ. A Nagyszínpadon találkozhatunk a Superar Gyerekkórussal is, akik hátrányos helyzetű gyerekeknek próbálnak meg zenei oktatáson keresztül segíteni, és integrálni őket a társadalomba. Fellép Emi Mahmoud szudáni menekült, Amerikában élő költő, továbbá rövid táncszólójával lép fel Drew Dollaz amerikai utcai táncos is, aki az iskolai megfélemlítés és a bullying témáját dolgozta fel. A családon belüli erőszak elleni fellépés fontosságára hívja fel a figyelmet Dakota és Nadia svájci duója, valamint egy meleg akrobata duó, a The Arrow is színpadra áll, All love is equal (Minden szerelem egyenlő) című előadásával – tájékoztatott Kardos József. Hangsúlyozta, a Sziget – akárcsak az elmúlt huszonhét év során – olyan változatlanul fontos értékeket képvisel, mint az emberi jogok, a tolerancia és az elfogadás. – Továbbra is megpróbáljuk ezt közvetíteni, arról nem tehetünk, hogy a körülöttünk lévő világ milyen, de mi nem szeretnénk olyanná válni. Hasonlóan jelentős üzenetek köré szerveződő programoknak ad teret a Civil Sziget, illetve az XS Land. A két programhelyszínen nyolcvan civil szervezet képviselteti magát. – Erre a területre pályázni kell, továbbra is nagy a túljelentkezés. A civil szervezetek jó terepnek találják a Szigetet arra, hogy megmutassák a tevékenységüket közvetlenül a célcsoportjuknak. Ez sok esetben nehéz dolog, mert nem egy kiállításon kel bemutatkozniuk, hanem azt szeretnénk, ha interaktív programokat kínálnának a Sziget-látogatóknak, a külföldieknek is. – mondta lapunknak Vidó Andrea, a Sziget cégvezető helyettese. – Bár a heti jegyeket, bérleteket a külföldiek veszik nagyobb részben, de a napijegyeknél a magyarok kezdik behozni őket, reméljük idén már fele-fele arányú lesz az érdeklődés. Ugyanakkor a szervezetek közül sokaknak fontos, hogy a külföldieknek is megmutassák, hazánkban milyen kérdések foglalkoztatják a civil szférát.
Az XS Land nevű (korábban Ability Parkként ismert) helyszínen a fogyatékosügyi szervezetek jelennek meg, a helyszín élményparkként működik – hangsúlyozta Vidó Andrea. – Játékokon keresztül próbáljuk megismertetni az emberekkel, hogyan élnek a mozgássérültek, gyengénlátók, siketek. Ehhez a területhez csatlakozik egy mozgássérülteknek kialakított, ingyenes kempingezési lehetőség is az Easy XS Campingben. Itt a Mozduljunk ki! Egyesület egy rendkívül egyedülálló megoldást, személyi asszisztenciát kínál, az előzetes regisztrációval rendelkező mozgássérült látogatóinknak. Ha valaki nem a szüleivel, vagy a rokonaival szeretne jönni, hanem mint bármelyik fiatal egyedül szeretne bulizni, azoknak segít az egyesület, hogy akár speciális, akár alapvető igényeiket megoldják – részletezte a szervező. – Az XS Land-ben résztvevő szervezetek adják az Akadálymentes Sziget elnevezésű szolgáltatásokat is, amelynek keretében van lehetőség kerekesszéket kölcsönözni, elektromos mopedet bérelni, lehet vakkísérést igényelni, mozgássérültek részére működtetnek szállítószolgálatot, és nemzetközi jelnyelvben jártas tolmács is elérhető. A Civil Szigeten nagyon sokszínű a programkínálat: a jelenlévők általában a fiatalokra fókuszálnak, van HIV-szűrés, európai diákcsere program, részt vesznek LMBT, kisebbségi jogvédő és az Európai Unióval foglalkozó szervezetek is – számolt be róla Vidó Andrea. – Megszaporodtak idén a zöld ügyekkel, fenntartható fejlődéssel foglalkozó résztvevők is: van például egy egyesület, ami alapvetően fogyatékosok sporttevékenységével foglalkozik, de ide egy műanyag-feldolgozó gépet hoznak, és a helyszínre hozott műanyagpalackokat azonnal átalakítják újrahasználhatóvá. Míg mások arra biztatják a látogatókat, hozzák el saját használt, megunt farmernadrágjukat vagy pólójukat, és abból készítsenek valamit. Elsőre furcsának tűnhet, de a fesztiválkörülmények között is nagyon szeretnek a fiatalok ilyen jellegű tevékenységeket folytatni.

A csimpánzok ismerője

Dr. Jane Goodall világhírű főemlőskutató, ENSZ békenagykövet és aktív környezetvédő amellett, hogy a Sziget vendége lesz augusztus 9-én Szegedre is ellátogat, ahol Máté Bence természetfotó-kiállításának megnyitóján vesz részt. A kutató évente háromszáz napot utazik, hogy felhívja a figyelmet a természet- és környezetvédelem fontosságára, az élőhelyek pusztulására, fogyasztási szokásaink környezetkárosító hatásaira. A tanzániai Gombe Nemzeti Parkban végzett kutatásainak nagy szerepe volt mai tudásunkban a csimpánzok egyéni és szociális viselkedéséről. 1977-ben megalapította a világ számos országában működő Jane Goodall Intézetet, amelynek magyarországi szervezete a Szigeten is jelen lesz.

Szerző