Önmagát próbálja menteni Trump, de ráég a texasi vérengzés

Publikálás dátuma
2019.08.07. 09:00

Fotó: MARK RALSTON / AFP
Az amerikai elnök mindent megtesz azért, hogy ne az ő gyűlöletbeszédeihez kapcsolják a hét végén elkövetett texasi vérengzést.
Donald Trump kimondta a Fehér Házban azt, amit eddig az istenért se préselt volna ki a fogai közül: Amerikában nincs helye a fehér felsőbbrendűségi tudatból fakadó gyűlöletnek.  Csaknem pontosan két évvel ezelőtt, miután egy eszement ifjú neonáci a Virginia állambeli Charlottesville-ben autójával szándékosan halálra gázolt egy antifasiszta tüntetőt, az elnök még csak általában sajnálkozott az erőszakos megnyilvánulások miatt, és arról beszélt, hogy az összetűzésben mindkét oldalon voltak jó emberek.  Akkor annak kapcsán lángolt fel az erőszak, hogy egy amerikai kisváros el akarta távolítani a 19. század hatvanas éveiben lezajlott polgárháború déli, rabszolgatartó táborának katonai parancsnoka előtt tisztelgő szobrot, és a rasszista szélsőjobb ezt olyan lehetőségként értelmezte, hogy móresre tanítja mindazokat a megveszekedett baloldaliakat és liberálisokat, akik ellenzik a fehér Amerika történelmi nagyságának a helyreállítását.  A bíróságok az Egyesült Államokban Donald Trump minden autoriter törekvése ellenére rendben végzik a dolgukat, és a charlottesville-i gázolónak a törvény előtt kellett felelnie tetteiért. Az elnökre azonban az ügy kapcsán ráégett az a bélyeg, hogy egyenlőségjelet tesz a neonácik és az antifasiszták közé. Tetézte ezt a minap azzal, hogy Washingtonban elterjedt a hír: a Fehér Ház terrorszervezetnek akarja nyilvánítani az Antifa néven emlegetett, laza, szerteágazó mozgalmat, amelynek egyetlen közös fő jellemzője, hogy nem riad vissza az erő alkalmazásától, amikor a neonácikkal való szembeszállásról van szó.  Ebben a légkörben érte a washingtoni politikai elitet az a villámcsapás, hogy az elmúlt hétvégén két, egymástól teljesen függetlenül, eltérő motivációval elkövetett tömegvérengzés összesen 32 halottat hagyott az aszfalton - ha beleszámítjuk az Ohio állambeli Daytonban lövöldöző ámokfutó agyonlövését is. Ha őt nem számítjuk be, akkor a két cselekmény ártatlan áldozatainak a száma 31. A borzalmas ohiói eseményekben az a legszörnyűbb, hogy nem szolgálnak sokkal több tanulsággal, mint a korábbi, áruházakban, szórakozóhelyeken vagy iskolákban elkövetett öldöklések, és alighanem csak annyi lesz a hatásuk, hogy egy időre újra fellángol a vita az Egyesült Államokban, helyes-e, ha a szabad polgár állig felfegyverkezve, a fegyverviselés szabadságát maximálisan kiélvezve éli az életét. Ez ugyanis azzal a kockázattal jár, hogy az erőszakba menekülő pszichopaták időnként ilyen gyilkos módon vezetik le beteges feszültségeiket. 
A 24 éves Connor Betts esetében a gyilkos indulatok felhalmozásának okai közt – miként a nyomozók eddig megállapították – kimutatható bizonyos rokonszenv az Antifa iránt, de egyes amerikai elemzők ezt inkább egyfajta általános elitellenes gondolkodásmód jelének tekintik. Betts a jelek szerint gyűlölt mindenkit, aki jól érzi magát.  
A texasi El Pasóban történteknek egészen más az optikájuk. A fiatal tömeggyilkos, mielőtt elkövette volna élete „nagy tettét”, feltöltött az internetre egy kiáltványt, amely – Donald Trump legnagyobb pechére – pontosan azt a kifejezést használta, amit az elnök, számos korábbi beszédében, nevezetesen azt, hogy Amerika „inváziót” él át, az illegális bevándorlók beözönlését, amit bármi áron meg kell állítani. A 21 éves Patrick Crusius megtette azt, ami saját tudata szerint tőle telt az invázió elhárítása érdekében.  
Az „invázió” szó egyfajta füstölgő pisztolyként jelent meg az amerikai politikai kommunikációban: Crusius által történt használatát Trumppal ellenséges politikai körökben úgy értelmezték, hogy az elnök mintegy felbujtó volt az erőszakhoz. Így történhetett, hogy Donald Trump a történtek nyomán, egyértelműen kárenyhítő célzattal, olyan kijelentéseket tett, hogy a gyűlöletnek nincs tere Amerikában, hogy a fehérek „szupremációjának” hirdetése elítélendő, és hogy a bőrszín, vallás, etnikai háttér, szexuális orientáció mentén fogant gyűlöletnek, mint erőszakos cselekmények motivációjának, súlyosabb megítélés alá kell esnie. Ha a következmény gyilkosság, akkor a büntetésnek is a legsúlyosabbnak kell lennie – tette hozzá az elnök, aki abban az Egyesült Államokban szocializálódott, ahol a halálbüntetést ma sem tartják eleve kiátkozandónak. A történtek után az amerikai közvélemény két dologra kíváncsi leginkább: arra, hogy szigorítani fogják-e a lőfegyverek beszerzésének a szabályait – erre valószínűleg igenlő a válasz –, illetve arra, hogy a Trump eddigi rasszista ízű kiszólásait is kénytelen-kelletlen elfogadó republikánusok most ráébrednek-e az irányváltás szükségességére, ha egyszer már maga az elnök is olyan kijelentéseket tesz, amiket eddig nem nagyon lehetett tőle hallani. Az elemzői konszenzus most azt mutatja, hogy erre a kérdésre is igen lehet a válasz.
Témák
USA

Csodát remélnek a súlyos válságban lévő SPD-nél

Publikálás dátuma
2019.08.07. 08:30

Fotó: KAY NIETFELD / AFP
Pártelnököt keresnek a német szociáldemokraták, eddig azonban nem túl nagy az érdeklődés a tisztség iránt. Szeptember 1-ig kell jelentkezni a posztra. A német belpolitikát korábban meghatározó formáció súlyos válságban van.
A legszebb pozíció a pápa primátusa mellett, mi az? Franz Müntefering, a német szociáldemokraták egykori illusztris személyisége szerint az SPD elnöksége. Ma már vélhetően ő sem gondolkodik így. Sigmar Gabrel pedig, aki jól ismeri a párt működését, hiszen 2009 novemberétől 2017 márciusáig annak elnöke is volt, egy olyan molyette ruhához hasonlította a pártvezetést, amit senki sem akar magával vinni. A német belpolitikát korábban meghatározó párt súlyos válságban van, a közvélemény-kutatások szerint a 3.-4. helyen áll. Az SPD-nél már nosztalgiával emlékezhetnek vissza a 2017 őszén tartott parlamenti választáson elért 20,5 százalékra, pedig már az is komoly kudarccal ért fel. Hogy mekkora a baj, jelzi, az Infratest dimap ügynökség 12, az INSA 12,5 százalékon látja a pártot, de a Yougov és a Forsa is csak 13 százalékot jósolna az SPD-nek, már amennyiben most rendeznének parlamenti választást. Teljes az átrendeződés a baloldalon, a sokkal fiatalosabb Zöldek egy sor szavazót csábítottak át az SPD-től. Ezért sem vonzó manapság annyira a pártvezetői tisztség. Az SPD avíttnak tűnk a környezetvédők mellett, inkább az idősek pártja, a 60 év felettiek szavaznak rá, a 30 év alattiak számára viszont alig jelent vonzó alternatívát. Az SPD-t jelenleg ideiglenesen irányító triumvirátus, Malu Dreyer, Manuela Schwesig, valamint Thorsten Schaäfer Gümbel ezért a Zöldeket másolva úgy döntöttek, bevezetik a társelnöki tisztséget, arra ösztönözték az elnökségre vágyó politikusokat, lehetőség szerint mással párban pályázzanak. Az az az ötlet is a környezetvédőktől származik, hogy egy nő és egy férfi álljon majd a politikai erő élén. A pártvezetői tisztség manapság nem túlságosan vonzó. A párt válsága azonban jóval hamarabb kezdődött annál, hogy június elején Andrea Nahles azonnali hatállyal lemondott a pártelnöki, illetve a frakcióvezetői tisztségről. A népszerűségcsökkenés mondhatni normális társadalmi változások eredménye. Az SPD a nem katolikus munkások pártja volt, a szociális témákat karolta fel. Ma is szoros kapcsolatban áll a szakszervezetekkel. A munkások azonban az utóbbi másfél évtizedben tömegesen pártoltak el az SPD-től, a Balpárt, majd az utóbbi években a jobboldali radikális Alternatíva Németországért (Afd) párt támogatóivá váltak. A bányászatáról és acéltermeléséről ismert Ruhr-vidék volt az SPD legfontosabb bázisa, s ez így van mind a mai napig, ám a fontos ipari térségben is jelentősen megcsappant az SPD népszerűsége. Megmaradtak a párt régi struktúrái, nem tudott haladni a korral. Amikor Gabriel után Martin Schulzot választották meg pártelnöknek, egy ideig úgy látszott, az Európai Parlament volt elnöke képes lesz elfedni a problémákat, de a tartományi, majd a szövetségi parlamenti választások után a pártnak szembesülnie kellett a szomorú valósággal: kezdi elveszteni néppárt jellegét. Schulz távozott, de a problémák nem oldódtak meg, inkább csak sokasodtak. A május végén megrendezett európai parlamenti választáson az SPD elérte a mélypontot, csak 15,8 százalék szavazott rá, de Nahles lemondása óta a helyzet csak rosszabbodott, hiszen már csak a németek 12-13 százaléka voksolna a pártra. Hogy mennyire vonzó most a szociáldemokrata párvezetői tisztség, mutatja, a jelenlegi triumvirátus közül senki sem kíván Németország legrégebbi pártjának élére kerülni, pedig Malu Dreyer, Rajnavidék-Pfalz miniszterelnöke országos szinten is népszerű politikus. Mások inkább kivárnak, nem akarják elsietni a döntést. A jelöltek július 1. óta pályázhatnak, de szeptember 1-ig van idejük arra, hogy beadják jelentkezésüket. Viszonylag tehát hosszú időt adtak a jelentkezésre, ami nem véletlen. Így akarnak valamiféle nyugalmat csempészni a párt életébe. Ám mint az osztrák Die Presse találóan megjegyezte, a pártot most nem a nyugalom jellemzi, hanem inkább halotti csend uralja az SPD-t. Elsőként a magyar kormányt számos alkalommal bíráló Michael Roth külügyi államminiszter pályázott, a bielefeldi Christina Kampmannal közösen adta be a jelentkezését. Utóbbit eddig alig ismerték szövetségi szinten. Korábban Észak-Rajna-Vesztfáliában 2015-2017 között a családügyi miniszteri tárcát vezette, előtte két évig parlamenti képviselő volt a Bundestagban. Elsősorban Európa-politikával foglalkozik, Roth-hoz hasonlóan, aki jelezte, ha megválasztanák őket, akkor távozna az államminiszteri tisztségből. 
Később két egészségügyi szakértő, Karl Lauterbach és Nina Scheer jelezte indulását. Angela Merkel kancellár aligha az ő sikerükért szorít, mivel a nagykoalíció felmondásáért kampányolnak. Ez a kérdés Mchael Rothék esetében fel sem merült. Mindenesetre Lauterbach és Scheer a párt tagságának véleményét is kikéri az uniópártokkal való együttműködés folytatásáról. Lauterbach egy közös sajtóértekezletükön kijelentette, „úgy véljük, az SPD-nek fel kell mondania a koalíciós együttműködést, mert túl keveset ért el”. Mindketten az SPD balszárnyához tartoznak. Scheer egyébként már kezdettől fogva ellenezte a nagykoalíció folytatását. Emellett úgy vélik, hogy az SPD programjában nagyobb hangsúllyal kell képviselni a klímavédelemmel kapcsolatos témákat. Eddig mindössze ők jelentkeztek. Nem zárja ki az indulást Gesine Schwan sem, aki 2004-ben, majd 2009-ben is pályázott az államfői tisztségre az SPD színeiben. A 76 éves politológus hivatalosan ugyan még nem jelentette be indulását, nem kizárt azonban, hogy indul majd, mint mondta csak azért, mert kínosnak tartja, hogy alig mutatkozik érdeklődés az SPD elnöki tisztsége iránt. Bár az előjelek nem túlságosan biztatóak, azért további jelöltek jelentkezése várható. Akadnak olyanok, akik taktikázásból nem jelentették még be, az SPD elnökségére pályáznak abból a megfontolásból, hogy attól tartanak: túlságosan rájuk szállna a média, így már azelőtt elvesztenék az esélyüket, hogy a tagság egyáltalán szavaz az új elnök személyéről. Sok párttag amiatt aggódik, mert eddig inkább csak a második vonalból jelentkeztek pártelnöknek, s félő, hogy az eddigi jelöltek nem rendelkeznek elég karizmával, nem tudják összefogni kellőképpen az SPD-t. A párt reménysége most Stephan Weil alsó-szászországi miniszterelnök lenne, aki 2017 őszén meg tudta nyerni a tartományi választást egy a szociáldemokraták szempontjából nem kedvező politikai helyzetben. Rajta kívül a szintén alsó-szászországi belügyminiszter, Boris Pistorius is komolyan elgondolkozott az indulásról. Együtt természetesen nem indulhatnának, mert férfinek és nőnek kell együttesen pályáznia a társelnöki tisztségre. Pistorius azonban lemondhat az indulásról, amennyiben az SPD jelenlegi főtitkára, Lars Klingbeil érdeklődést mutat a pártelnöki tisztség iránt.

Orbánék régi ismerőse Michael Roth

A szociáldemokrata elnökjelöltet, Michael Rothot régóta jól ismerik Budapesten. A magyar kormány legádázabb bírálója a jelenlegi német szociáldemokrata kormányból. Legutóbb élesen bírálta a magyar kormány unióellenes plakátjait, amit szégyenletesnek nevezett. A Soros- és Juncker plakátok ügyében is nem egyszer fogalmazott igen keményen. Idén februárban, a berlini Tasgesspiegelnek adott nyilatkozatában úgy foglalt állást, hogy a Soros ellenes kampányt állami pénzből finanszírozzák és olyan veszélyes kliséket terjesztenek, mint például „Soros György a pénzügyi világ veszélyes kapitalistája”. Utalt arra is, hogy démonizálják a menekülteket. Ezt szintén elfogadhatatlannak nevezte. Egy ízben úgy foglalt állást, az Európai Unióban nélkülözhetetlen a közös alapértékek tisztelete. A CEU Bécsbe költözését tavaly szeptemberben a Twitteren így kommentálta: „„A tudomány szabadsága a liberális, nyitott és demokratikus társadalom egyik vezérelve, Európa DNS-ének elengedhetetlen része. Nagy veszteség, hogy a CEU-t arra kényszerítették, hogy bejelentse távozását Budapestről.” Előzőleg, 2018 novemberében így kommentálta, hogy a magyar kormány menedéket nyújtott a volt macedón miniszterelnöknek, Nikola Gruevszkinek: „Magyarország megnyitja határait a menekültek előtt. Csodálatos...” – írta ironikus hangnemben a Twitteren. Egy biztos, ha a Roth-Kampmann páros lenne az SPD elnöke, akkor a német kormány egyre hevesebb bírálatokkal illetné a magyart.  

A választás menetrendje

Az SPD elnöki tisztségére szeptember 1-ig kell pályázni. A jelölteknek ezen időpont után harminc regionális konferencián kell fellépniük, ezeken vázolják majd fel konkrét elképzeléseiket. A szociáldemokrata tagság október 14. és 25. között levélben szavazhat az új pártelnök személyére. Amennyiben egyik jelölt sem éri el az abszolút többséget, új szavazásra kerül sor. A végeredményt a december 6-8 között esedékes tisztújító kongresszuson jelentik be.

Témák
SPD Németország

Skizofrén a fiú, aki ledobta a 6 éves gyereket a Tate Modern teraszáról

Publikálás dátuma
2019.08.07. 07:55

Fotó: Daniel Sorabji / AFP
Nem lett volna szabad elhagynia az intézetet ahol kezelik, csupán két kísérő jelenlétében.
„Félelmetesen intelligens”, ám mentálisan sérült az a 17 fiú, aki vasárnap ledobott egy hatéves gyereket a Tate Modern teraszáról. A tinédzser a baleset idején elszökhetett az őt gondozó személyek elől – tudta meg a Daily Mail. Mint azt már korábban megírtuk, a hatéves francia kisfiú, akit anyja karjaiból ragadott el a támadó, öt emeletet zuhant a London belvárosában lévő múzeum tizedik emeletén lévő kilátóteraszról. 
A 17 éves fiú a szemtanúk szerint az eset előtt gyanúsan viselkedett,

utána azonban a teraszon maradt és meglehetősen nyugodtnak tűnt. A hatóságok hétfői tájékoztatása szerint a ledobott kisfiú túl van az életveszélyen, bár az állapota még mindig válságos. A tindédzserkorú támadó ápolója szerint
a fiú skizofréniában szenved és ő az egyik legkomplikáltabb eset, akivel valaha dolgozott.

A brit lapnak azt is elmondta, erős felépítésű és hajlamos az agresszióra, főleg, ha megmondják neki, hogy mit csináljon vagy, ha elutasítják a kéréseit. Az intézetet, ahol kezelik csak két támogató személy társaságában lenne szabad elhagynia.
Szerző