szemét;műanyag;

2019-08-08 09:43:45

Föl(d)fordulás

Egy évvel ezelőtt a mi drága kormányunk újabb nagyszabású megvédést jelentett be: közölte, hogy nem csatlakozik az eldobós műanyagokat betiltó uniós kezdeményezéshez, mert ha csatlakozna, „akár 6-7 forinttal is nőhetne egy-egy zsömle ára”. Szép magyar siker: hogy nejlon híján mitől drágulna a zsemle, azt nem kötötték az orrunkra, de annak ismeretében, hogy egy esztendő alatt a említett 6-7 forintnál jóval nagyobb volt a péksütemények árának emelkedése, tulajdonképpen mindegy is. Máig nem derült ki, hogy mi volt az Orbán-kabinet valódi célja a vétóval, de ha a szemetelés jogának biztosítása, akkor ez egy olyan zsákutca, amiből gyors és látványos lesz majd a kifarolás.

Most éppen arról jönnek a hírek, hogy az USA-ban hatalmas lobbimozgás indult meg az egyszer használatos műanyagok forgalomban tartásának érdekében – konkrétan olyan törvényeket írat szakmányban az ipar, amelyek lehetetlenné tennék az egyes települések számára a műanyagszemét-tilalmak bevezetését –, ám hiába álltak be a legnagyobb világcégek a gusztustalan ügy mögé, és hiába sikerült hasonló módon blokkolni korábban évtizedekig az elektromos autózást vagy épp az ólommentes benzint, most a környezetvédők fognak győzni. Lehetséges, hogy túl későn, és az is elképzelhető, hogy a háborút (a Földet) végül elveszítik, de ez a csata az övék lesz.

A világban a kibányászott és feldolgozott kőolaj két legfontosabb felhasználási módja az elégetés és a műanyaggyártás. Ha igaz – márpedig igaznak tűnik –, hogy a fosszilis fűtőanyagok felhasználása a klímapánikot okozó fölmelegedés fő oka, akkor az elégetés napjai meg vannak számlálva. Egészen biztos azonban, hogy az első használat után a szemétbe kerülő műanyagok termelése még sokkal hamarabb meg fog szűnni. És nem önmagában a szemét miatt – bár abból is kezd világszerte elegük lenni az embereknek –, hanem azért, mert a műanyagok előállítása fokozottan energiaigényes folyamat, amelyhez felfoghatatlan mennyiségű olajat égetnek el.

A műanyagipar úgy szemeteli tele a bolygót, hogy közben fűti is a klímát: ez olyan luxus, amit már nem engedhet meg magának az emberiség. Léteznek olyan gyógyászati, ipari stb. műanyagok, amelyeket egyelőre nagyon nehéz mással kiváltani, de a műanyagvilla és a szívószál biztosan nem tartozik ebbe a kategóriába.

Márpedig – mi lennénk az utolsók, akik Orbán Viktor személyes nagyságával érvelnek, de mégis – a magyar miniszterelnökről biztosan tudható, hogy nem indul olyan futamon, ahol csak a vesztes helyek egyike lehet az övé. Ma még választhat, hogy - ahogyan A nagy likvidátorban mondják -, mi leszünk az utolsó sarkantyúgyártók a lovaglás utáni korban, vagy kitalálunk valami újat, de holnap már a népharag és a kényszer fogja berugdosni őt is a sorba. Nincs mit tenni, ez a világtrend: lehet harcolni ellene, vagy lehetne (most még) az élére állni. Ha működik még a legendásnak mondott politikai ösztöne, akkor a narancsot hamarosan zöldre cseréli – különben a Fidesz mint politikai termék ott végzi majd, ahová a lejárt szavatosságú, penészes gyümölcsöt, meg a többi hulladékot dobják.