Három nagy lélegzetvétel

Rövid külügyi szóvivői pályafutásom során többször is feljelentettek, ám aki ezt a szakmát ismeri, az tudja, ebben nincs semmi meglepő. Általában a végletekig türelmes és segítőkész voltam, de három kivétel azért előfordult.

Egy alkalommal az egyik kereskedelmi televízió fiatal riporternője jelentkezett, rövid interjút kért Koszovó függetlenségéről. Akkoriban, 2007-ben ez fontos politikai ügy volt. Késve érkezett, de úgy tűnik, újságírói körökben az ilyesmit természetesnek tartják. Az operatőr készenlétben, a hang rendben.

- Na, meséljen – kezdte a kisasszony.

- Inkább kérdezzen – javasoltam én tréfásan.

- Mit kérdezzek? - ő nem volt tréfás.

- Mi érdekli pontosan?

- Semmi – érkezett a válasz. – Az Állatkertbe indultam, mert zsiráf született, útközben mondta a szerkesztő, hogy ugorjak be, majd maga kisegít.

Javasoltam, hogy akkor csomagoljanak. Mire visszaértem az irodába, már hívatott az államtitkár. „Nem készült fel a szóvivő a válaszra”, ez volt a televíziós csatorna véleménye.

Másodjára az olasz külügyminiszter érkezett Budapestre, a megbeszélések után sajtótájékoztatót tartottunk. Sok olasz újságíró volt itt, Bécsből is jöttek, a nagy meleg ellenére mindnyájan sötét ruhában, fehér ingben, nyakkendőben. Gyülekeztek a magyarok is, néhány kivétellel rövidnadrág, szandál, lenge trikó, egy kis testszag.

- Sajnálom, de így nem engedhetem be magukat – mondtam a terem ajtajában. – Ez a magyar külügyminisztérium, nemzetközi sajtókonferencia következik, a helyiség pedig hűtve van.

Délután egymást követték az államtitkárnak címzett levelek: „a szóvivő korlátozta a sajtó munkáját”. Viszont többet ilyen kínos helyzet nem fordult elő.

A harmadik eset vasárnap történt, ennek azonban nincs jelentősége. A szóvivő munkaideje mindig az események függvénye.

- Görögországban hatalmas erdőtüzek tombolnak – így kezdte a telefonbeszélgetést az egyik televízió szerkesztője. Köszönésre, úgy festett, nem volt idő. – A magyar kormány nem akar segíteni az oltásban?

- Természetesen szívesen segítünk – válaszoltam. – Nagykövetségünk már jelezte is a készségünket, de előbb tudnunk kell, hogy pontosan mikor és hol van szükség segítségre. Amint pontos tájékoztatást kapunk, indulunk.

Elégedett voltam, derűlátásom azonban alaptalannak bizonyult.

- Szóval most nem segítenek, amikor a legnagyobb a baj?

Ilyenkor van szükség a szóvivő legfontosabb erényére, a Nagy Lélegzetvételre.

- Ismétlem: pontos együttműködési terv nélkül nincs hatékony segítség. Csak akkor van értelme, ha a görög hatóságok ezt jelzik.

- Világos. Jobb, ha tudja, a főváros ma tizenöt tűzoltóautót indít Athénbe. Gratulálok a kormányzati együttműködéshez.

A szerkesztő megszakította a beszélgetést.

Akkor nekem is jólesett volna egy kis locsolás. A tizenöt tűzoltóautó egyébként csak a magyar határig jutott. Egyeztetés és engedélyek nélkül csak önkéntesek mehettek volna.