Nyertünk!

Nem hiába vártunk és reménykedtünk: az idén végre magyar jelöltje is van a Puskás-díjnak. Tíz évet kellett rá várni, de – bízzunk benne – megérte. Ez olyan elismerés, amely talán még Csányi Sándor FIFA- és UEFA-alelnökségénél is többet ér. Ne hallgassuk el, ez Orbán Viktor győzelme. Igazolja a futball kitüntetett szerepét, a stadionépítési lázat, nem különben azt, hogy a miniszterelnök mindig felbukkan a jelentős labdarúgó-eseményeken. Az Aranycsapat egykori (egyik) legjobbjáról elnevezett díj átadásán is gyakran ott volt, sőt Zlatan Ibrahimovicsnak abban a szerencsében lehetett része, hogy tőle vehette át az elismerést.

Jó, persze a most máris megünnepelt sikerhez kellett Zsóri Dániel is. A Debrecen teljes ismeretlenségből felbukkant csatára, aki első NB I-es mérkőzésén csereként beállt a 81. percben és 12 minutummal később bezúdította azt a gólt. Valóban szépségdíjas találat volt, ollózva, ráadásul csapata azzal verte meg a később bajnokká lett Ferencvárost.

Zsóri Dániel tette a dolgát, kétségkívül szerencséje is volt, arról meg aztán főleg nem tehet, ha ezzel részesévé válik a (sport)politikának is. Látható ugyanis, hogy gólja nekünk, a történelem által annyiszor sújtott kis Magyarországnak többet jelent, mint egy szimpla dugó. Szöllősi György – aki talán maga sem tudja már számon tartani, mennyi funkciója van – rögtön el is kezdte. Hogy milyen szép születésnapi ajándék – nyilván augusztus 20-ra – ez a FIFA-tól édes hazánknak. És hogy joggal volt hiányérzetünk eddig, mert tíz év alatt a száz jelölt között egy magyar sem akadt.

Még vannak természetesen kilencen, akik végül elvihetik a díjat. Köztük újra Ibrahimovic, valamint Messi is. De az nem kétséges, hogy – bármi lesz egy hónap múlva a végeredmény – mi már nyertünk. Áldassék ezért is a legnagyobb drukker – és támogató – Orbán Viktor neve.