Olaszország;Matteo Salvini;Giuseppe Conte;

2019-08-22 08:50:00

Olaszország keresztje

El kell ismerni, Matteo Salvini még hivatalban lévő olasz belügyminiszter ért a show-hoz. Amikor Giuseppe Conte kedden a szenátusban bejelentette lemondását, előtte hosszasan elemezte az ország helyzetét, s többek között említést tett arról, aggasztó fejleménynek tartja egyebek mellett azt, hogy visszaélnek a vallási jelképekkel. A célzás egyértelmű volt, Salvini májusban egy kampányzárón vette elő rózsafüzérjét, azt sugallván, hogy ő sokkal mélyebben hisz, mint akár a pápa. Ferenc nem egyszer jelezte, elfogadhatatlan és nagyon veszélyes az a populizmus, amit Salvini is képvisel.

Conte szavai hallatán Salvini kivette a nadrágzsebében lapuló rózsafüzért, majd megcsókolta azt. El kell ismerni, látványos gesztus volt, bár a mélyen hívő ember nem arról ismerszik meg, hogy kérkedik a hitével. Tény azonban, hogy Olaszországnak most nagyon súlyos keresztet kell viselnie. Salvini olyan helyzetbe lavírozta az országot, amiből nem lehet jól kijönni.

Conte legjobb, legtüzesebb politikai beszédét épp lemondásakor mondta el. Olaszország egyik legrövidebb ideig – 15 hónapig – szolgáló miniszterelnökeként vonulhat be a történelembe, arcán azonban nem a lemondás volt felfedezhető: mintha megkönnyebbült volna, végre elmondhatta a véleményét Salvininek, nem kell többé asszisztálnia az arrogáns és önbizalomhiányban nem szenvedő politikus túlkapásaihoz. Azzal vádolta, mindent hatalmi érdekeinek vet alá mindent. Salvini persze beszédében azt állította, őt csak az olaszok érdeklik, ám ha ez így van, miért terheli meg a költségvetést egy előrehozott választással egy amúgy is súlyosan eladósodott országban, ahol a gazdaság stagnál. Egy kampányban ráadásul minden párt egymásra licitál majd, miközben már most biztos, hogy Róma az idei évre vállalt hiánycélt is túllépi.

Conte megkönnyebbülésének másik oka az lehetett, hogy be kellett látnia: reménytelen feladatra vállalkozott. A populista, a Liga és az Öt Csillag Mozgalom alkotta kormány túlkapásait kellett ellensúlyoznia Brüsszelben.

Most megint bizonytalan időszak vár Itáliára, de igazán pozitív forgatókönyv nem várható. Ha előrehozott választás lesz, létrejöhet egy színtiszta jobboldali populista kormány. Ha egy előrehozott választás után Salvini kerülne hatalomra, az európai populisták és szuverenisták nyilván ünnepelnének, végre olyan politikus ülhet az olasz kormányfői székbe, aki jól megmondja a véleményét az Európai Uniónak. A magyar kormány lelkesedése nem ismerne határt egy bevándorlásellenes olasz kormány kapcsán, bár nehezen érthető, miért jó az Magyarországnak, ha az Unió egyik legfontosabb országát olyan személy vezeti, aki szétverheti azt az EU-t, ami a mai magyar politikai elit éléskamrája.

Ha viszont összefognának a Salvini ellenes erők – valószínűleg Sergio Mattarella köztársasági elnök is ezt a megoldást preferálja – akkor félő, hogy a Liga ellenzékben még népszerűbb lesz. Az Európai Bizottság sincs könnyű helyzetben. Előbb vagy utóbb olyan kormánnyal kell együttműködnie, amely fittyet hány az EU alapszabályaira.