A tanítvány pávatánca

A türelmetlenség nem szerencsés a politikában. Ha valaki túl hamar akar vezető pozícióba kerülni, az előbb-utóbb visszaüthet. Itáliában az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a jobboldali radikális Liga számos programbéli különbségei ellenére tavaly júniusban koalíciós megállapodást kötött. De hiába a kormányzati szerepvállalás, Salvini hatalmi éhsége nem csillapodott. Az amerikai elnök showmani képességeit utánozta, illetve kikölcsönözte a jelszót, mely szerint számára saját országa az első, míg Orbán Viktortól bevándorlás- és unióellenes kijelentéseit vette át.

Salvini már évekkel ezelőtt, egy sokáig csak regionális szinten népszerű párt elnökeként ráérzett arra, hogy a különféle válságok után a populizmus jól eladható portéka, és ezt a kormányból csúcsra lehet járatni, ha – szintén a magyar mintát követve – folyamatosan külső ellenségeket keres. Meg is lett ennek az eredménye. A Liga népszerűsége nemrég már a negyven százalékot is megközelítette.

Salvini minden húzása bejött. Szalámipolitikájával azt is elérte, hogy a koalíciós partner M5S népszerűsége a felére zsugorodjék egy év alatt. Felismerte azt is, hatalmi törekvései kiteljesedésének egyetlen akadálya Luigi Di Maio pártja maradt. Ha megszabadul tőle, egy előrehozott választás után az ő vezetésével jöhet létre egy olyan szélsőjobb koalíció, amely az EU rémálmává válhat. Amikor a közvélemény-kutatások azt mutatták, valóra válhat a nagy terve, bejelentette, felrobbantja a koalíciót, és előrehozott választást kezdeményez.

A nagy hazárdjátékos 19-re húzott lapot, mert a jobboldal felmérések szerint csak szűk többségre tenne szert egy új parlamentben. Ám elhitte azt, hogy tévedhetetlen. Giuseppe Conte miniszterelnök kedden bejelentette lemondását, de az addig higgadt politikus olyan kemény támadást intézett Salvini ellen, ami teljesen szokatlan volt tőle. Felrótta neki, hogy mindent a politikai előmenetelének rendelt alá.

Biztos, hogy ennek a beszédnek is komoly hatásai voltak: Conte ugyanis Sergio Mattarella köztársasági elnök után a legnépszerűbb politikus, messze megelőzi Salvinit. A belügyminiszternek addig minden populista megnyilvánulását elhitték a választók, most azonban már sokan kezdik belátni: megtévesztette őket. Csak üres szólam volt részéről, hogy kizárólag honfitársai sorsát tartja szem előtt, ehelyett egyes egyedül a teljhatalom megszerzésére áhítozott. Zuhanni kezdett a Liga népszerűsége.

Salvini ráfizet türelmetlenségére, mindent elbukhat. Új kormányzati többség jöhet létre az M5S és a demokraták között, utóbbi politikai erő egyetlen fontos feltétele: Di Maióék egyértelműen tegyenek hitet az EU mellett. Hogy valójában mennyire gerinces ember Salvini, jelzi: a két párt közötti koalíciós egyeztetések után elkezdett visszatáncolni, ismét udvarolni kezdett az M5S-nek, nem tartotta kizártnak a koalíció folytatását.

Keddig, a hogyan továbbról való döntés bejelentéséig ki kell derülnie, hogy Luigi Di Maio önálló, érett politikussá vált-e, vagy még mindig az euroszkeptikus pártalapító, Beppe Grillo bábja.