Igazodási pontok

Kommunista találmány, hogy a politika és a vallás két különböző dolog – jelentette ki Kövér László házelnök a reformátusok szárszói konferenciáján, ahol Trócsányi László EP-képviselővel és Bogárdi Szabó Istvánnal, a református zsinat lelkészi elnökével beszélgetett a kereszténydemokráciáról és az egyházak közéleti szerepvállalásáról. Bogárdi Szabó István erről úgy vélekedett: a politika a mulandóságok világába tartozik, és addig jó az egyháznak, amíg ezen világ tagjainak lehet és szabad sokfélének lenni. A legborzasztóbb homogenizálás pedig, ha a templom falain kívül tartják a közéleti felelősséget, az ilyen homogén módon semleges közösségeket kebelezi be ugyanis a legkönnyebben egy „erőszakos banda”.
Kövér szerint az európai civilizáció az egyén és közösség, a szabadság és rend, a jog és kötelezettség fogalompárok egyensúlyrendszerének megbomlása miatt került „halálos veszedelembe”, ugyanis a liberális demokrácia tévútra lépve totálissá tette az egyéni szabadságjogokat. A házelnök úgy gondolja: ha mindenkinek mindenhez joga van, az káoszhoz vezet, ha „semmilyen közös meggyőződés nem tart össze bennünket, akkor nem vagyunk még horda sem, akkor magányos hiénák vagyunk, akik bármikor hajlandók átharapni saját fajtársaink torkát is”.
Kövértől megszokott, hogy a pillanatnyi hatás kedvéért hajlamos sutba dobni a tényeket, bár az állam és az egyház ilyetén szétválasztásának gondolatát több mint 200 éve felvető Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke nem vádolható vele, hogy megmérgezték Marx közel fél évszázaddal később papírra vetett tanai, ahogyan sok zoológus-szemöldök csusszan fel a kifejezetten csapatban élő-gondolkodó hiénák szinglizése kapcsán. Ezek után nem meglepő, hogy a Horthy-kor szinte kötelességszerű szidolozása sem maradt el: a történelmi egyházak akkor még egyértelmű igazodási pontot jelentettek a társadalom számára a házelnök szerint.
A XVIII.-XIX. század fordulóján élt angol filozófus, Jeremy Bentham szerint viszont nincs nagyobb dögvész egy államban, mint a vallási buzgalom erkölcsösség nélkül.
Szerző
Vas András

Ég a világ

Ha valakinek izzó levegő kerül a tüdejébe, az általában az élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket szenved. Amennyiben az Amazonas-menti esőerdő valóban a Föld tüdeje, akkor… fölösleges folytatni: tényleg az életünkkel játszik mindenki, akinek ehhez a tűzhöz köze van. 
A magyar kormány a jelek szerint szeret a tűzzel (a fenti logika alapján: az élettel) játszani. Egy-egy ünnepinek szánt Áder- vagy Kövér-nyilatkozat után az ember egyszerre hiszi és reméli, hogy talán-talán elértük végre a mélypontot. De aztán meggyullad az erdő, és miközben a nagypolitika tisztességesebb szereplői azon morfondíroznak, hogy mivel tudnák rászorítani Brazília elnökét az egész bolygót fenyegető erdőpusztítás megfékezésére, az Orbán-kabinet szép csöndben jól bevásárol a brazíliai marhahúsból. A dél-amerikai őserdőket jellemzően a marhák, pontosabban a marhatenyésztésből hasznot húzó, Bolsonaro elnökkel cimboráló nagygazdák kedvéért szokták felégetni, és aki épp a formálódó nemzetközi bojkott idején köt üzletet az erdőgyilkosokkal, azt erkölcsi értelemben, a lényeget tekintve semmi sem különbözteti meg azoktól, akik a lángot föllobbantották. 
Ha már az erkölcsnél tartunk: Oroszország a Krím-félsziget elfoglalása és a független Ukrajna szerződésszegő megtámadása miatt szintén bojkott alatt áll, ami azonban a mi morális kérdésekben sziklaszilárd vezetőinket mégsem akadályozta meg abban, hogy az európai szabályokat megkerülve atomerőművet és metrót vásároljanak tőle. Mondjuk az a szankciórendszer, amely simán lehetővé teszi az atom- és a metróbizniszt annak ellenére, hogy a paksi ügyletet finanszírozó bank több vezetője név szerint is uniós tiltólistán van, Lázár János egykori miniszter ma is érvényes szavaival „annyit is ér”. 
Ahhoz azonban talán tényleg érdemes lenne kormányoldalról némi magyarázatot fűzni, amikor például a sikertelen elszámoltatási tevékenysége után a külgazdasági tárcánál levezető Budai Gyula az egyik kormányközeli örömhír-portálnak nyilatkozva, az uniós szankciókról szólván Putyin és az orosz gazdaság erejét dicséri, az európai (és a magyar) termelőket pedig apokaliptikus jóslatokkal fenyegeti. A látszat ugyanis egyre inkább az, hogy az Orbán-csapat ezekben a játszmákban a józan észt és a nemzeti érdeket is félretéve a saját politikai barátaihoz láncolja magát is meg az országot is. Aminek – hogyha mondjuk a brazil elnökkel szemben tényleg összefognak azok az államok, amelyek jog szerint, papíron amúgy a szövetségeseink – aligha lehet jó vége. 
És ez még csak a makroszint, de van a problémának egy sokkal földközelibb nézete is. Amikor néhány év múlva itt ülünk majd a kiégett, felforrósodott, emberi életre mindinkább alkalmatlan világunkban – nem is a gyerekeink jövőjéért, hanem a saját életünkért rettegve –, és a fiaink-lányaink megkérdezik: „apa, te mit tettél azon a nyáron, amikor Brazíliában leégett az őserdő?”, nem biztos, hogy díjazzák majd azt a választ: „semmit, mert a miniszterelnök azt mondta, hogy 2050-ig nincs dolgunk a klímával”.
Szerző
Hargitai Miklós

Rezsikonc

Így legyen Eurojackpotom. Miután megjövendöltem Orbán újabb rezsiadományát, ki is hirdették: a nyugdíjasok, illetve a különböző járadékokban részesülők 9 ezer forintos kedvezményre jogosító, nemzetiszín rezsibónt kapnak. Gulyás Gergely a magyarázattal sem maradt adós: a lépésre a gazdasági mutatók kedvező együtt állása nyújt lehetőséget. Így fejezik ki hálájukat a nyugdíjasok iránt.
Én hülye, pedig már azt hittem, hogy Orbán csak az önkormányzati választások miatt szór baksist a nép közé! De a kancelláriaminiszter a leghatározottabban visszautasít minden ilyen és hasonló sejtetést. Ó, akkor én is elnézést kérek. Egy pillanatra biztos elhomályosította a tudatom az agyamban ülő liberális féreg. Engem csak az tévesztett meg, kérem, hogy tavaly is pont a voksolást megelőző pénteken hozott mindenkinek a postás egy 12 ezer forintos rezsikedvezmény-papírt. Tavaly is a választások előtt „nyílt mozgástér” egy egyszeri akcióra. 
Ami túl sokat nem húz ki a kasszából, viszont annál látványosabb. Ráadásul a nemzetközi gázárak, amint akkor, most is padlót fogtak. Orbánék akár felezhetnék is a rezsit. De erről szó se essék, gyűljenek csak a százmilliárdok az állami nagykereskedőnél. Jobb az náluk, mint az embereknél. De tudom, ez is csak bolsevik tévképzet. Befogtam.
Egy gondom azért így is akad. Illetve kettő. Tényleg 9 ezer forinttal gondolják megvenni a nyugdíjasokat? Tényleg ennyibe veszik azokat, akiknek érdemi hála – de legalább méltányosság - járna? Ez az észjárás Orbánékat minősíti.
A másik: nekem egy társadalmi réteg – a jelentős átfedés ellenére - fájóan hiányzik a jogosultak 28 tételes listájáról. Akiknek akár létkérdés is lehet 9 ezer forint. Ők a szegények. Orbánék felírhatták volna őket is, legalább huszonkilencediknek. De nem. Mondom, hogy magukból indulnak ki.
Szerző
Marnitz István