Nyolcvan év után és előtt

Nyolcvan éve, 1939. szeptember 1-jén, a náci Németország Lengyelország elleni támadásával kezdődött meg a második világháború. A borzalmas és viharos XX. század második nagy háborúja, amelynek következményeit három emberöltő múltán is hordozza a világ és benne Európa. 
Soha annyit történelmi fordulópontról nem tudunk, mint az 1939 és 1945 között történtekről. Arról a küzdelemről, amely egyfelől a Harmadik Birodalom nemzeti szocializmusa, másfelől a nyugati parlamentáris demokrácia és a Szovjetunió kommunizmusa között folyt. 
Hitlert, aki a háborút elkezdte, az Egyesült Államok és a Brit Birodalom nem lett volna képes legyőzni a másik diktatúra, a Szovjetunió nélkül, aminek következményeit – a jaltai világrendet – Európa 1989-ig nyögte. A világháború azonban nem csak a hidegháborúban folytatódott. Elhozta az atomkorszakot, a gyarmatbirodalmak felbomlását és a történelemben az európai kor végét is. Arról is majd’ mindent tudhatunk, mit tett Hitler gépesített tömegforradalma – amely nem pusztán a totális háborút gépesítette, hanem a történelemben példátlan kegyetlenséget, benne a holokauszt tömeggyilkosságát is –, de ami az okulást illeti, a következmények meglehetősen soványak. 
John Lukacs történész szerint Hitler feltűnése nem elsősorban a kommunizmusra adott válasz volt. Hanem reakció a nemzetközi kapitalizmusra, a XIX. század liberális, demokratikus eszméire és politikai gyakorlatára, amelyek az 1930-as évekre elavultnak és korruptnak látszottak, amit csak megfejelt a gazdasági világválság. Ha ez így van, úgy a mai világot és közelebbről Európát figyelve azt kell mondanunk: a toleranciája, elvei miatt sérülékeny liberális demokrácia figyel a legkevésbé a történelmi hatalomgyakorlási analógiák veszélyeire. Mindenekelőtt a nacionalizmusra mint közösségszervező erő felszítására, amely a XX. század elején, a Nagy Háború kitörésekor szétverte a szociáldemokráciát, majd – meghatározóként - kirobbantotta a második nagy háborút.
A világháború – és Hitler, aki páratlanul mély nyomot hagyott a történelemben – arra kell emlékeztessen bennünket, hogy a nacionalizmus nem csillapodott. Sőt erősödik, mert mindig akadnak, akik szítsák. A tömegtársadalom pedig, amelyet a tömegmédia minden korábbinál nagyobb mértékben képes manipulálni, mind kevésbé látja helyét egy békés világrendben, amelynek beköszöntét a hidegháború negyven éve legfeljebb elrejteni tudta, de megelőzni nem. Ha pedig így van, akkor tényleg csak remény marad sokak reménye, hogy a nyolcvan éve kitört világháború elhozta a nagy világégések végét is. 
A II. világháborút sokan leegyszerűsítve „a Gonosz elleni jó háborúnak” gondolják el. De vajon értjük-e Churchillt, aki 1940-ben, amikor Hitler talán a legközelebb állt a győzelemhez, a londoni bombázás tetőfokán annyit válaszolt egy vezetőtársa javaslatára – miszerint be kellene zárni a mozikat és színházakat –: de akkor miért harcolunk? Értjük-e minden ízében a XX. században kiharcolt szabadságot, vagy rettegve várjuk a következő nyolcvan évet?
Szerző
Friss Róbert

Hiányzik a bölcsessége

Augusztus 31-én ünnepeljük Fejtő Ferenc 110. születésnapját. Nem igazán kerek évforduló, de akkora egyénisége volt ő magyar demokratáknak, hogy minden percben okkal emlékezhetünk rá.
Szerencsére megadatott, hogy személyesen is megismerhettem. Több alkalommal hallgattam a mindig nagy tudással és tapasztalattal előadott történeteit. Okos, kedves, humoros, jókedélyű ember volt, Párizsban járva, ha csak tehettem, meglátogattam.
Lett közös munkánk is egy története nyomán: Feri bácsi mesélt egy könyvről, amelyet nyomdász nagyapja, a nagykanizsai Fischel Fülöp adott ki 1902-ben. Száz évvel később változatlan formában újra kiadtuk a Nők könyvét, az ő előszavával. Fejtő ugyanis nemcsak nagy hódolója volt a női nemnek, klasszikus gavallér, hanem nagy híve is a nők és férfiak egyenjogúságának. A Nők könyvével erről akart tanúbizonyságot tenni. Bennem pedig emberére akadt, hisz politikai pályára lépésem óta a nők és férfiak egyenjogúságáért harcolok. Nagyon megtisztelőnek gondoltam, hogy olyasvalakivel dolgozhatok együtt ezért a célért, mint Fejtő Ferenc. 
Ezután gyakrabban találkoztunk, Párizsban és Budapesten is. Örömmel segítettem neki magyarországi útjai során, és ő megtisztelt azzal, hogy megosztotta velem gondolatait. Nemcsak én voltam ezzel így, hiszen korábban Antall József, Horn Gyula, majd Medgyessy Péter vagy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is fontosnak tartotta, hogy rendszeresen meghallgassa a véleményét, hogy tanácsot kérjen tőle. Ahogy egyébként egy időben Orbán Viktor is tette.
Fejtő Ferenc egyszerre volt elbűvölő ember és éleslátású politikai gondolkodó. Sokat tudott a történelemről, annak napi lenyomatáról, a politikáról és persze a baloldalról is: remek könyvek és szinte évszázados megélt tapasztalat állt mögötte. Sosem félt elmondani, amikor valamivel elégedetlen volt, amikor valamivel nem értett egyet - függetlenül attól, hogy akinek mondja az éppen miniszterelnök vagy sem. S bizony, volt ilyen gyakran. És a baloldalt is kritizálta, noha egész életében baloldali volt. Mert minden ideológiai szekértábornál többre tartotta a demokratikus elveket.
Mindemellett végtelenül kíváncsi természete volt. Nagyon érdekelte, hogy működik a hatalom csúcsa, azaz a politikai vezető. Milyen szempontokat mérlegel döntéseikor, ki és mi befolyásolja azokban. Talán ez a kíváncsiság hajtotta abban, hogy miként az asztronómus az égitesteket, megfigyelje a hatalom szereplőinek működését. Közelről tapasztaltam, ahogy lassan szembesül egyik nagy csalódásával. A Fideszhez hosszú ideig nyitottan viszonyuló Fejtő fokozatosan felismerte, hogy az általa tehetségesnek tartott fiatal politikus, Orbán Viktor nem a magyar szabadság barátja. Mint amikor a Plútóról kiderült, hogy nem a Naprendszer legtávolabbi bolygója, hanem valójában csak egy törpebolygó.
Orbánt nyilván nem rengették meg ezek a felismerések. Az egykori liberális politikus nacionalista-autoriter fordulata során a korábbi mentorait és barátait is lesöpörte. Az új Orbánnak a Sorosok, a Fejtők már nem voltak hasznosak. Már nem volt érdeke, hogy olyan emberekkel mutatkozzon, mint Fejtő Ferenc, aki bölcsnek bölcs volt ugyan, de nem fideszes, nem nemzetieskedő, csak egyszerre jó magyar demokrata és hazafi.
Fejtőnek ma is biztosan lenne véleménye Orbánról és arról, ami az elmúlt évtizedben történt Magyarországon és Európában. Aggódva figyelné az európai, és szomorúan a hazai folyamatokat. Elegánsan biccentene is, hogy milyen kár, hova fajultak az olyan szépnek induló dolgaink. Biccentene, mint aki remélte, hogy elkerülhető az a sors, ami Magyarországra, Európára, vagy a nyugati civilizációra vár, de sejtette, hogy nem teszünk ellene. Talán azt mondaná: „Figyeljetek, hogy merre tartotok! Mi ezt már egyszer megéltük, és nem lett jó vége!”
Fejtő Ferenc emlékét egy módon tudjuk méltóképpen megőrizni. Ha figyelünk és cselekszünk. Ahogyan személye megidézésének, úgy a cselekvésnek is a nap minden percében itt az ideje. A szerző országgyűlési képviselő, az MSZP frakcióvezető-helyettese 
Szerző
dr. Gurmai Zita

Devizahitel és egyenjogúság

Amikor a 2010-es választások után felállt új hatalom egyes potentátjainak megnyilvánulásai következtében bedőlt a forint, akkor nagyon sok irányból próbálták az ügyfelek javára érdemben megoldani a deviza alapú forinthitel szerződések kérdését. Ez azonban a kormány érdekeinek nem felelt meg, olyannyira, hogy amivel látszólag segíteni akartak, azzal valójában csak még jobban belenyomták az adósokat a gödörbe. A lényeg: a szerződéses jogviszonyokban a felek egyenrangúak, azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Ami azt jelenti, hogy ha az egyik szerződő fél határozza meg a szerződés valamennyi feltételét, amelyet a másik fél aláír (vagy sem), de ezt meghaladóan nem szólhat bele, csak tudomásul veheti, az egyáltalán nem felel meg a felek egyenjogúsága elvének. Ebből következően az ilyen szerződés semmis, mivel már a megkötése időpontjában sem volt törvényes. Ugyanis ha a létrejöttekor nem álltak fenn a törvényes feltételek, akkor azáltal sem vált jogszerűvé, hogy azt a felek egybehangzóan elfogadták. A Szegedi ítélőtábla a Partiscum perben kimondta, hogy az általános szerződési feltételek azért tisztességtelenek, mert lehetőséget adnak arra, hogy a pénzintézet bármikor, saját érdekei szerint módosítsa a hitelszerződéseket, miközben ugyanilyen egyoldalú változtatásra az ügyfeleknek nincs lehetősége. A szerződés módosítása általában nem lehetséges olyan körülmények változása miatt, melyek csak az egyik szerződő fél tevékenységi, működési körében merülnek fel. Minden fél maga köteles feltárni a szerződéskötéssel együtt járó kockázati tényezőket, azok későbbi csökkentésére, kiküszöbölésére a felek valamelyikének egyoldalú szerződésmódosításával nincs lehetőség. Az üzleti kockázatok egyoldalú áthárítása az ügyfelekre ezért tisztességtelen. A bíróság szerint ha a Partiscumnak jogában állt az egyoldalú módosítás, akkor a felek közötti egyenlőség elve csak akkor érvényesül, ha az adósok is módosíthatnának a szerződésük kamat- és díjköltségein. Például akkor, ha közterheik, a közszolgáltatási díjaik vagy megélhetési költségeik hátrányosan változnak. A bank gazdasági erőpozíciója ellenére jogi értelemben nincs fölérendelve a kölcsönvevőknek, éppen ezért nem erőltethet az utóbbiakra számukra hátrányos feltételeket. A hitelező bank nem hatóság, az adós pedig nem alárendelt ügyfél. A szerződési szabadság körében a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg, közösen. A felek szerződési akarata a szerződés megkötésekor nyilvánvalóan az, hogy a szerződéskötéskor fennálló külső feltételek mellett kívánják szerződési kötelezettségeiket teljesíteni, és az esetleges későbbi változások ésszerűen előrelátható kockázatának viselésére vállalkoznak. Ha ezek a feltételek lényegesen megváltoznak, akkor az eredeti tartalommal már nem méltányos a szerződés teljesítését kikényszeríteni. Alapvető jogelv, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyensúlyban legyen. A szerződési jog a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését követeli meg a felektől, azzal a tartalommal, ahogyan szerződéskötéskor megállapodtak. Ehhez képest a szerződés módosítását – ha az nem a felek közös megegyezésével történik – az teheti indokolttá és a másik félre rákényszeríthetővé, ha tartós jogviszonyok esetén a szerződéskötéskor fennállt körülmények - előre nem látható módon - lényegesen megváltoznak, ezért a szerződés eredeti feltételekkel történő teljesítése egyik, vagy mindkét fél lényeges érdekét sérti. A körülmények lényeges megváltozása miatt tehát a szerződés lebonyolódása lényegesen eltérhet a szerződéskötéskor megfogalmazott céltól, így a szerződés eredeti feltételeiben már teljesíthetetlen, megvalósíthatatlan. Ilyenkor a bíróságnak az egyik fél szolgáltatásának az elnehezülésével szemben a másik fél szerződésbe vetett bizalmát kell mérlegelnie, és ezeket egyeztetve a szerződési terheknek egy új, méltányos elosztását kell megoldania. Mindez eddig elmaradt.
Szerző
Ferincz Jenő