Bloomberg: Csapást mér az európai populistákra az olasz kormányváltás

A Washington Post pedig arról ír: nem volt olyan politikus, akinek csillaga gyorsabban emelkedett volna Európában, mint Salvinié, ám a belügyminiszterre most bizonytalan jövő vár.

Az olasz kormányváltás csapást mér az európai populistákra, a kilépésre készülő Nagy-Britanniától kezdve, Lengyelországig és Orbán illiberális demokráciájáig, pedig Salvini azon volt, hogy összeforrassza ezeket az erőket Brüsszel ellen – írja a Bloomberg.

A cikkben kiemelik, hogy Salvini egy hónapja még népszerűsége csúcsán tündökölt, ám visszafelé sült el, hogy meg akarta szerezni a teljhatalmat. A gyújtogató vezető hanyatlása még a machiavellista vonásokat mutató olasz közéletben is feltűnő, de igencsak veszélyes volna leírni. De hát ő már nem a szálakat szerette volna mozgatni, a miniszterelnökségre vágyott. Ám beavatottak szerint nem volt más választása az időzítést illetően, mármint hogy mikor borítsa a bilit az 5 Csillaggal. Ha ugyanis a jövő hónapban megszületett volna a döntés a törvényhozás átalakításáról, akkor legalább egy évre beszorult volna az eddigi koalícióba. De melléfogott.

Contének most fel kell állítania az új kormányt és közös programot kell kidolgoznia, csak utána mehet vissza Mattarella államfőhöz. De a pénzügyi piacok mellette vannak és úgy tudni, hogy az új kabinet nem kíván megütközni az EU-val a jövő évi költségvetés ügyében. Hívei viszont bizonyosak abban, hogy Salvini egy nap visszatér. Addig pedig némi vigaszt meríthet külföldi csodálóitól, hiszen Orbán Viktor nagyra becsüléséről biztosította mindazért, amit a politikus Olaszországért és Európáért tett.

Úgy tűnik, Salvini elszámította magát

A Washington Post cikkében kiemeli: nem volt politikus, akinek csillaga gyorsabban emelkedett volna Európában, mint Salvinié, ám a belügyminiszterre most bizonytalan jövő vár.

A Trump-fél nacionalizmus zászlóvivője volt a kontinens nyugati felén, és azt hitte, hogy 30 évig marad a hatalomban. Ám a jelek szerint idő előtt elpackázta a dolgot és veszélyezteti a lendületet, ami segített neki, hogy Olaszországot a szélsőjobb erődjévé változtassa. De hát úgy néz ki, hogy elszámította magát, mert a korábbi két vetélytárs félretette viszályát és összefogott, hogy megakadályozza a politikus pályájának felfutását. Persze korai még leírni, hiszen ő vezeti az ország legnépszerűbb pártját és van esély rá, hogy összeomlik az új koalíció.

Ám ha sikerül megalakulnia, akkor Salvininak az a szerep marad, mint oly sok más nacionalistának ellenzékben: romboló hang lesz a pálya széléről. A kudarc tovább ront az európai nacionalisták helyzetén, hiszen pár hónapja megbukott az Osztrák Szabadságpárt és vele együtt a kormány. Magyarországon és Lengyelországban ugyan továbbra is széles körű felhatalmazást élvez a nacionalista vezetés, de az olasz politikus igyekezett a leghatározottabban közös nevezőre hozni a szélsőjobbos tömböt. Ám sorsa alátámasztja, hogy a riválisok képesek versenyre kelni a veszélyesnek, illetve demokráciaellenesnek tartott erőkkel.

Az új kabinet várhatóan eltörli Salvini több jelentős intézkedését is, például hogy keményen megbüntessék a bajbajutott menekülteket kihalászó hajók tulajdonosait és kapitányait, bár ez ügyben még vita van a két leendő szövetséges között. De a migráció, a menedékkérők átvétele ügyében valószínűleg csitul a vita az EU-val. Ugyanakkor népszerűtlennek ígérkeznek a költségvetési hiány csökkentését célzó megszorítások. Salvini közben kedvező helyzetben lesz, mert bármit bírálhat, és így egy nap visszatérhet a hatalomba. Ám nem tudni, hogy a jövőben is ő lesz-e az, aki a tempót diktálja a közbeszédben.