Az állami einstand után rögtön nekiment a kutatóknak Maróth Miklós

Az államosított kutatóhálózat vezetője még csak most ismerkedik azzal "a rendszerrel", amit épp egy átvilágításra hivatkozva einstandoltak, de máris támadásba lendült.

Meghökkentette a Magyar Tudományos Akadémiától (MTA) elcsatolt kutatóintézetek munkatársait Maróth Miklós, az intézeteket szeptember 1-től irányító Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) elnökének levele, amit néhány napja küldött a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének. Maróth egyebek mellett arról ír: a szakszervezetnek végig kellene gondolnia, mit lehet tenni azokkal a kutatókkal, akiknek egyszerre több állásuk van és "miniszteri szintet meghaladó jövedelemre tesznek szert". Kíváncsi arra is, hogy milyen elvek szerint látják megoldhatónak a teljesítmény szerinti differenciált bérezést, továbbá miként lehetne megfogalmazni a kutatóhálózat munkatársaival kapcsolatos szakmai elvárások rendszerét.

A kutatókat nem is maguk a kérdések, hanem azok a "tények" lepték meg, amelyekre Maróth a felvetéseit alapozza. Az ELKH-elnök szerint "egy átlagos akadémiai kutatóra" 2,3 állás esik, vagyis vannak, akiknek csak egy állásuk van, de vannak olyanok is, akiknek három. Maróth szerint az intézeti teljesítmény zömét előbbiek adják, míg akiknek több állásuk van, a kutatóintézetben "munkát csak keveset végeznek." Szóvá tette azt is, hogy Csehország, miközben "valamivel kisebb Magyarországnál", évente mintegy 360 ezer tudományos munkát "termel", nálunk viszont csak körülbelül 210 ezer születik.

– Az elnök úr rossz adatok alapján, borzasztóan leegyszerűsítő módon gondolkodik – nyilatkozta lapunknak az egyik kutató. Felidézte: az MTA legutóbbi, hivatalos tájékoztatása szerint a párhuzamos állások arányszáma 1,25 a kutatók tekintetében, egyedül a humán- és társadalomtudományi területen dolgozóknál volt kicsivel magasabb. A cseh-magyar összehasonlításról azt mondta: ha Maróth számai helytállóak lennének – az egyszerűség kedvéért 10 ezer magyar kutatóval számolva – azt jelentené, hogy minden egyes magyar kutatónak évi 21, havonta legalább kettő tudományos cikket kellene publikálnia.

– A cseh produktivitás egyébként valóban nagyobb, jelenleg 2,5-szerese a magyarnak, a tudományos munkák idézettsége viszont nálunk magasabb, a cseh 1,5-szerese – mondta. Hozzátette: nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Csehország jelenleg a GDP 2 százalékát fordítja tudományos kutatásokra, míg Magyarország csak 1,3 százalékát. Továbbá egymillió lakosra ott körülbelül 3600 kutató jut, nálunk mintegy 2500.

Maróth Miklós levelében egyébként elismeri: még csak ezt követően fogja végiglátogatni az intézeteket, hogy tájékozódjon az állapotukról. "Ha a rendszerrel való megismerkedés, a kapcsolattartás csatornáinak kimunkálása megtörtént, akkor láthatunk neki a rendszeres munkának" – írta.

A kutatóhálózat munkatársai év végéig nem is várnak nagy változásokat. Az egyik kutatóközpont főigazgatója úgy tájékoztatta kollégáit: az ELKH működését biztosító szabályok még nincsenek kidolgozva, a szervezeti és működési szabályzat (szmsz) elfogadása csak az ősz folyamán várható. "Szeptember 1-től a nevünkön kívül nem sok minden változik. A bizonytalanság persze több tekintetben is fennáll" – írta