Roham

Hétfő, 2019. szeptember 2-a. A Magyar Tudományos Akadémiától elszakított kutatóintézetek dolgozói első napjukat töltötték az új vezetés, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkárságának, Irányító Testületének felügyelete alatt. Ám hiába vártak valamire, lényegében semmi nem történt. Nem tűnt fel a színen sem egy főtitkár, sem egy IT-tag, sem pedig az új vezető, a hatalom számára oly kedves Maróth Miklós. Senki sem jelent meg, hogy irányt mutasson, hogy kiadja az ukázt: gyerekek, mostantól ezt meg azt, így meg úgy fogjuk csinálni. Minden maradt a régiben. Egyelőre.

Az viszont egyre biztosabbnak tűnik, hogy az MTA rohamtempóban levezényelt szétverésének semmi más célja nem volt, mint a mihamarabbi einstand. Kiforrott tervek, szakmai érvek, háttérelemzések, kompromisszumok nélkül. Csak hogy megmutassák, kinek az oldalán van az erő. Előbb rohanjuk le és foglaljuk el a várat, aztán majd kitaláljuk, mi lesz vele. Most ott állnak az Akadémia félig lerombolt, füstölgő darabjain, rugdossák a köveket, és vakarják a fejüket, hogyan tovább. A régi várkapitányt kiiktatták, az újat kinevezték, de még ő is csak most kezd ismerkedni a rábízott javakkal, alattvalókkal.

Az elkövetkező hetekben, hónapokban derülhet ki, ki az, aki térdet hajt, és ki az, aki önként választja a száműzetést. Minden bizonnyal lesznek olyanok is, akik egyik lehetőséget sem tartják elfogadhatónak – így biztosak lehetünk abban is, hogy az „ellenállók” kigyomlálására is kísérletet tesznek majd. Ha minden a hatalom tervei szerint alakul, jövő év elejére újraépítik és újralobogózzák a bástyákat, újrafestik a pajzsokat, címereket. Abban pedig csak reménykedhetünk: maradnak még elegen a várfalak mögött, akik az új körülmények ellenére sem fordítanak hátat Minervának, a bölcsesség, műveltség és a tudomány istennőjének.