Roham

Hétfő, 2019. szeptember 2-a. A Magyar Tudományos Akadémiától elszakított kutatóintézetek dolgozói első napjukat töltötték az új vezetés, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkárságának, Irányító Testületének felügyelete alatt. Ám hiába vártak valamire, lényegében semmi nem történt. Nem tűnt fel a színen sem egy főtitkár, sem egy IT-tag, sem pedig az új vezető, a hatalom számára oly kedves Maróth Miklós. Senki sem jelent meg, hogy irányt mutasson, hogy kiadja az ukázt: gyerekek, mostantól ezt meg azt, így meg úgy fogjuk csinálni. Minden maradt a régiben. Egyelőre. 
Az viszont egyre biztosabbnak tűnik, hogy az MTA rohamtempóban levezényelt szétverésének semmi más célja nem volt, mint a mihamarabbi einstand. Kiforrott tervek, szakmai érvek, háttérelemzések, kompromisszumok nélkül. Csak hogy megmutassák, kinek az oldalán van az erő. Előbb rohanjuk le és foglaljuk el a várat, aztán majd kitaláljuk, mi lesz vele. Most ott állnak az Akadémia félig lerombolt, füstölgő darabjain, rugdossák a köveket, és vakarják a fejüket, hogyan tovább. A régi várkapitányt kiiktatták, az újat kinevezték, de még ő is csak most kezd ismerkedni a rábízott javakkal, alattvalókkal. 
Az elkövetkező hetekben, hónapokban derülhet ki, ki az, aki térdet hajt, és ki az, aki önként választja a száműzetést. Minden bizonnyal lesznek olyanok is, akik egyik lehetőséget sem tartják elfogadhatónak – így biztosak lehetünk abban is, hogy az „ellenállók” kigyomlálására is kísérletet tesznek majd. Ha minden a hatalom tervei szerint alakul, jövő év elejére újraépítik és újralobogózzák a bástyákat, újrafestik a pajzsokat, címereket. Abban pedig csak reménykedhetünk: maradnak még elegen a várfalak mögött, akik az új körülmények ellenére sem fordítanak hátat Minervának, a bölcsesség, műveltség és a tudomány istennőjének.
Szerző
Juhász Dániel

Árcédula

Csúcsokat dönt a forint, ám a lakosság szempontjából nézve negatív csúcsokat. Az euróval szemben történelmi mélypontot ért el a múlt héten, a dollár pedig 18 éve nem volt ilyen erős hazai devizában mérve. És még nincs vége – figyelmeztetnek az elemezők, de megjósolni se merik, milyen szintnél áll meg a forintromlás. A 332 forintos euró már a csúcs, vagy 340-es? A hosszas fejtegetés az angolok kizuhanásáról, a megállapodás nélküli Brexit veszélyeiről, Trump amerikai elnök és a kínaiak vámháborújának kilátástalanságáról és a világ piacaira gyakorolt hatásairól, meg a befektetők óvatosságáról, hogy ilyenkor kivonják eszközeiket a feltörekvő piacokról – mind távoli és igazából megfoghatatlan magyarázat azok számára, akik mindezek miatt holnaptól drágábban kapnak lassan mindent, ami a boltokban kapható. A sokáig alacsony infláció leszoktatta az embereket arról, hogy figyeljenek az árváltozásokra. Az erőteljes forintgyengülés miatt azonban az importált termékek, vagy az effélét tartalmazó, belföldön készült áruk ára rövid időn belül követi az árfolyamváltozást. A dollár kurzusa és az olaj tőzsdei jegyzése alapján hetente kétszer is felülvizsgálják, mennyibe kerüljenek az üzemanyagok, más termékek árcédulája több lépcsőben, lassan íródik át. A vége azonban mindenképpen áremelés, és ahogy már megszokhatta a vásárlóközönség, ez egyirányú utca. Nehéz elhinni, hogy a forint ennyire kiszolgáltatott, hogy a jegybank nem tehet semmit. Vagy csak nem tesz semmit a forint védelmében? Bár kinyilatkoztatja a forint őre, hogy nincs árfolyamcélja, a kamatpolitikája az inflációs célok elérését szolgálja, azért figyelnie kell, mikor gyengül akkorát a forint az uniós közös pénzzel szemben, hogy elkerülhetetlenné válik a kamatemelés, amivel átmenetileg legalább erősíti a hazai devizát. Ha lesz is ilyen a közeljövőben, az pedig a hitelkamatokon dob majd. A hektikus változásokat kivédendő az euró bevezetését sem a kormány, sem a jegybank nem tartja időszerűnek. Meddig még?
Szerző
Törő András

Bolondját járatja

A Belügyminisztérium kezdeményezi a kormánynál a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet meghosszabbítását – írta az Index kérdésére a múlt héten a BM, amelyet a lap azután keresett meg, hogy a Kormányinfón Gulyás Gergely miniszter azt mondta, a belügynek kell megtenni az első lépést ebben az ügyben. Csütörtökön az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága zárt ülésen hallgathatja meg az illetékes kormánytag beszámolóját „a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet Magyarország egész területére történő elrendelésének meghosszabbításáról”. Csodálkoznánk, ha ez nem történne meg.
2015 őszén hirdették ki először a válsághelyzetet néhány megyére, 2016 márciusa óta pedig az ország egész területére. A rendkívüli jogállást azóta félévente meghosszabbítják, annak ellenére, hogy semmilyen, törvényben előírt feltétele nem áll fenn. Illegális határátlépő, legális menedékkérő alig van.
Ha semmilyen törvényi feltétel nem indokolja a rendkívüli állapot fenntartását, akkor mi oka a hatalomnak ragaszkodni hozzá? Van, aki úgy gondolja, a Fidesz beleragadt saját menekültpolitikájába, már nem tehet mást. Ha így van, beleragadt abba az ellenzék is, már akkor, amikor a választók biztonságérzetére hivatkozva, de a voksokra pislogva nem merte kimondani: az ország szégyene a nyúlfarknyi kerítés, semmi szükség rá, mert egy országot az nem tud megvédeni semmitől és senkitől. 
A következmény szinte kezelhetetlen az ok megnevezése nélkül: hogyan kerülhetett 2015 őszén néhány nap alatt több ezer menekült észrevétlenül a déli határról a Keleti pályaudvarra a nem éppen gyenge kezéről ismert Pintér Sándor belügyminiszter országában, hogy aztán ott a bolondját járassák velük? Miközben a nyugati sajtó aktív közreműködésével kürtölték a világba: Budapesten humanitárius vészhelyzet van, aminek európai következményeiért máig lehet ostorozni Angela Merkel német kancellárt. 
Ez nem a múlt, hanem a jelen. Mert az még hagyján, hogy nem értünk egyet Gyurcsány Ferenc DK-elnökkel: mi bizony elbontanánk és kiárusítanánk a gyoda minden centiméterét mint a politikai manipuláció mementó-szuvenírjét. De az már a bolondjáratás teteje, hogy a Fidesz még mindig elő tudhatja húzni a menekültkártyát.
Nyakunkon az önkormányzati választás. Az ellenzéknek esélye van rá, hogy legalább megbontsa a Fidesz országlását. Ideje volna, hogy ez az ellenzék követelje a rendkívüli állapot megszüntetését. Már csak azért is, mert az jogot ad arra, hogy a honvédség fegyvert használjon „a helyzet” kezelésére, hogy korlátozzák a nyilvános intézmények (benne a média) működését, hogy igénybe vegyék az önkormányzatok, állami, önkormányzati vállalatok tulajdonát, hogy magánlakásokba léphessenek be. A kormány válsághelyzetet kiálthat „bármely olyan migrációs helyzettel összefüggő körülmény kialakulása esetén is, amely valamely település közbiztonságát közvetlenül veszélyezteti”. 
A legnagyobb társadalmi rombolás azonban az, hogy 2015 óta válsághelyzetben élünk, és észre sem vesszük. Megszoktuk, hogy a kormány a bolondját járatja velünk.
Szerző
Friss Róbert