Befűtöttek Európának

Ezúttal nem az éghajlati, hanem a politikai klíma változásáról lenne szó. Merthogy talán a földgolyó fölmelegedése sem olyan veszélyes, mint az a jövőkép, amit Európa ezen a nyáron festett magáról. Nemcsak Celsius fokban volt meleg, hanem a mélyhűtött konfliktusok fölmelegedésétől is fülledtté vált a politikai levegő. A sötét múltból előbújt féreg nem most kezdte rágni az unió gyökereit, de mostanra érett meg a helyzet. Két nagy horderejű történés bizonyítja ezt. A Brexit és a Strache-ügy. 
A Brexit valódi oka az volt, hogy a vidéki britek megunták a kontinensről és elsősorban Kelet-Európából a szigetre özönlő gazdasági migránsokat. Az Egyesült Királyság távozása az unióból egészen Theresa May bukásáig a konszolidáltság ígéretét hordozta. A hozzáértők persze tudták, hogy a tökéletes Brexit kivitelezhetetlen, azonban a széles nyilvánosság bízott a modern parlamenti demokráciát először megteremtő britek kompromisszum-készségében. Elképzelhetetlen volt, hogy a több száz éve unalomig demokratikusan működő ország élére kerülhet egy hóbortos kalandor, ráadásul a szaltó mortálét megígérő programmal. Nem is kerülhetett volna, külső segítség nélkül. Igen, Trump elnökről, az EU őszinte ellenségéről van szó. Az ő nyilvános (és titkos) ígéretei nélkül Boris Johnson legföljebb a cirkusz-porondon került volna reflektorfénybe. Ám fordítva vannak a dolgok: a Fehér Ház és a Downing Street 10 lett cirkusz-porond. De nem fogunk nevetni rajtuk. 
A másik katasztrófát ígérő szituációra a Strache-ügy világított rá. Az osztrák nacionalista szélsőjobb fő emberéről, a kormány tagjáról, Orbán Viktor barátjáról a német titkosszolgálat kiderítette, hogy hazaáruló. Azt remélték a németek, hogy az uniós választások előtti leleplezés kijózanítja az európaiakat, és nem szavaznak az unióellenes pártokra. Ez – bár nem a várt mértékben, de – bekövetkezett. Azonban nagyon későn jött ahhoz, hogy a nacionalista mozgalmak duzzadó vitorláiból kifogja a szelet. A keleti szelet. Azt a szelet ugyanis – mint a Strache-ügy bizonyította – Putyin fújja. 
Sajnos nem kérdés, hogy a híres orbáni magyar gyorsnaszád vitorláit is a putyini szelek dagasztják. Aki nem hiszi, gondoljon a jéghegy kilátszó csúcsaira, Paksra vagy  a banknak álcázott kémközpontra. Esetleg a két autokrata szeretetteljes kapcsolatára. Számíthatnak egymásra. Orbán fellazít az unióban, Putyin stabilizálja Orbánt Magyarországon. Beleértve a jól ismert „testvéri segítséget” is, ha netán-tán, véletlenül, Isten ne adja - kellene. A szerző orvos 
Szerző
Haskó László

Levél egy mázolóhoz

Kedves uram, bocsásson meg, hogy mázolás közben zavarom, de nem hagy nyugodni egy kérdés, amelyre kizárólag ön adhat választ. Persze csak abban az esetben, ha akar. Mert az is elképzelhető, hogy nem akar. Ez utóbbit tartom valószínűnek, mert én önt, engedje meg, ismeretlenül is egy autonóm, erős akaratú, független személyiségnek tartom, aki a külvilág elvárásainak nem kíván megfelelni. Vannak ilyen emberek, s mindig irigyeltem őket, mert én nem ilyen vagyok, bennem van némi kisebbértékűségi érzéssel párosuló megfelelési kényszer, nem is kevés. Önben azonban nincs. Hozzám képest ön egy forradalmár, bármit is jelentsen ez a lejáratott szó manapság, amikor egy valahai forradalmár ellenforradalmát nyögi egy egész ország. De nem szeretném önt az ország belügyeivel és ellenbelügyeivel traktálni, én csak egy választ remélek arra a kínzó kérdésemre, hogy mire is gondolt ön? Mire gondolt ön, amikor a fürdőszobámban mind a csempét, mind a mosdókagylót vízben oldódó festékkel mázolta le? 
Tudom, első hallásra nem is gondolja ön, hogy a tevékenysége számomra mekkora meglepetést okozott, de ha áldozna rá némi energiát, s elidőzne ennél a problémánál, talán belátná, hogy miért töprengek napok óta ezen a meghökkentő megoldáson. Vízben oldódó festékkel kifesteni egy fürdőszobát!
Lássa be, ez nem mindennapi ötlet. Kíváncsi vagyok rá, hogy miképpen fogant meg önben ez a forradalmi gondolat. A mű keletkezési körülményei izgatnak. Félre ne értsen, én nem szemrehányást szeretnék önnek tenni, ej, végül is emberek, nem vadak – elmék vagyunk! Hogyan is mondjam, a vágyam az egyszerű szemrehányásnál, hadd fogalmazzak így, magasabbra tör: egyenesen a megértés felé. Sic itur ad astra, így fogalmazott mintegy kétezer évvel ezelőtt egy római költő, akinek azokban a klasszikus időkben még egészen más fürdőhelyiség állt a rendelkezésére, mint nekem – de kérem önt, ezt ne vegye célzásnak. Nem ön tehet róla, hogy züllött korunkban fürdőszobáink falainak felületét nem mozaikkal borítják, hanem festékkel mázolják le. S ön – igen, ön, uram! – a hagyományos újkori iskola tanításával szembeszegülve ellenáll e modern kor csábításának, és olyasmivel kezel egy fürdőszobai felületet, ami oda nem való: vízben oldódó festékkel! Bevallom, nekem ez nem fér a fejembe, pedig négy évtizede már, hogy elég sok mindent összeolvasok. 
Tudja, engem az ön megoldása arra az írói eljárásra emlékeztet, amikor a szerző lelép a mindenki által bejárt nyelvi-irodalmi ösvényekről, s pennájával új, addig értintetetlen utat vág magának a próza rengetegében. 
S ha kíváncsi volna rá, hogy ki vagyok én, aki ezt a levelet írta, azt kell mondjam: önhöz képest egy senki. Csak egy egyszerű, átlagos, naiv műélvező vagyok, aki minden nap élvezheti az ön művészetét. Sőt, naponta többször – hiszen ön nálam nem csak a csempét és a mosdót, de még a vécékagylót is az önre oly jellemző, sajátos technikával mázolta le. Uram! Én vagyok az egyetlen ember Pesten, aki nem vécére megy, hanem a művészet csodájára jár.
Szerző
Kácsor Zsolt

Kilátások

Ingyenes tankönyv, szociális tűzifa, rezsiutalvány: nem éppen egy szárnyaló gazdaság és egy európai mintaország jellemzői. Jellemző, hogy a kormánypropagandában mégis remekül elférnek egymás mellett az ötvenes évekre hajazó győzelmi jelentések és a mélyszegénységben élőknek juttatott különféle segélyek. Ahogyan az is teljesen természetesnek tűnik, hogy a kormánypárti potentátok szerint a honi egészségügyben minden a legnagyobb rendben, ezzel párhuzamosan viszont szűrőbuszokat indítanak a hátrányos helyzetű térségekbe, mert pontosan tudják, az ott élőknek nagyjából ez az egyetlen lehetőségük, hogy részt vegyenek bármilyen egészségügyi megelőző programban.
A Parlament ablakából ugyanis csak Kossuth tér vagy a budai panoráma látszik, a leszakadt borsodi, szabolcsi, nógrádi, somogyi, baranyai, békési falvak csak statisztikai adatok, melyekre olykor rácsodálkoznak a hatalom birtokosai, akik a problémákra látszatmegoldásokkal reagálnak. A százmilliós szűrőbuszok remekül mutatnak egy-egy istenhátamögötti településen, csak éppen ettől még a helyieknek másnap ugyanúgy buszra, vonatra kell szállniuk az orvosért, a gyógyszerért, sokszor még a kenyérért-tejért is, s mivel a közmunkásbérből utóbbit is nehéz kigazdálkodni, a kórházba utazás szóba sem kerülhet. 
Pedig igény lenne rá. Egy kisfalusi ugyanúgy igényelné a megfelelő orvosi ellátást, az egészséges termékeket és lakhatást, mint a szerencsésebb településen élők, csak éppen nemhogy nehéz döntésekre kényszerülnének, de sokszor még választási lehetőségük sincsen. És így nem meglepő, ha nem vált ki eufóriát belőlük a szökőévente feléjük kanyarodó, szupermodern szűrőbusz, sokkal jobban örülnének naponta három-öt egyszerű, füstöt okádó helyközi járatnak. Amivel azonnal közelebb kerülnének a kórházhoz, a szűrővizsgálatokhoz. Nem térben, időben. Kár, hogy a térképeken csak előbbi látszik.
Szerző
Vas András