Macron Putyinnak udvarol

Egyre szívélyesebb a francia és az orosz elnök viszonya, egyes kormánytagok nagy áttörésről beszélnek. Ez a fejlemény az Európai Unió és Moszkva viszonyát is jelentősen befolyásolhatja.

Emmanuel Macron francia elnök nagyon is komolyan gondolja az Oroszországhoz való közeledést. Az egyik legelismertebb diplomata, Pierre Vimont feladata lesz, hogy a jövőben felügyelje a két ország egymás irányába tett lépéseit, és stratégiai menetrendet dolgozzon ki erre. Az örökös diplomata („Ambassadeur de France”), aki Nicolas Sarkozy elnöksége idején a washingtoni francia nagykövet volt, Európában is nagy elismerésnek örvend, hiszen 2010-től négy és fél évig az európai külügyi szolgálat főtitkára volt.

Macron úgy véli, Európa biztonsága csak akkor garantált, ha kiegyensúlyozott kapcsolatot alakít ki Oroszországgal. Ezt a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel néhány nappal ezelőtt folytatott telefonbeszélgetésén is kifejtette, egyúttal „pozitív dinamikáról” beszélt az EU és Moszkva viszonyában, s kilátásba helyezte, hogy a következő hetekben négyes csúcstalálkozót rendeznek, amelyen Macron és Putyin mellett Angela Merkel és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vesz részt. Ezzel a 2014-es Minszki Jegyzőkönyv ügyében is előrelépés történhet. (A megállapodás Ukrajna, illetve a szakadár oroszbarát kelet-ukrajnai területek közötti tűzszünetről rendelkezett a további vérontás megakadályozására. Ám nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egyebek mellett amiatt, mert Oroszország további támogatást nyújtott a lázadóknak. Ez az egyik legfőbb akadálya az EU és Oroszország közötti kapcsolatok javulásának.)

Ahhoz, hogy a minszki megállapodás ügyében előrelépés történjék, Macronnak is engedményeket kellett tennie, például francia elnökség alatt kerülhetett vissza Oroszország az Európai Tanács vérkeringésébe. Ezután Macron lehetővé tette a francia-orosz kooperációs tanács összehívását. A 2002-ben alapított szervezet munkáját Párizs azután függesztette fel, hogy Oroszország elfoglalta a Krím félszigetet. Moszkva is tett gesztust Párizsnak, augusztus közepén egy évnyi vizsgálati fogság után házi őrizetbe helyezték a francia bankárt, Philippe Delpalt.

Macron egyébként azt nem mondta, hogy fel kell függeszteni a Kremllel szemben szintén 2014-ben bevezetett európai uniós büntetőintézkedéseket, csak annyit jegyzett meg, jobb párbeszédet kezdeményezni Moszkvával annál, hogy nem bolygatják a konfliktusokat, illetve nem tesznek lépéseket az elmérgesedett helyzet enyhítése érdekében. Jean-Yves Le Drian külügyminiszter ennél továbbment, amikor fordulópontról beszélt a francia-orosz viszonyban.

A kapcsolatok javulását jelzi az is, hogy hétfőn a kooperációs tanács keretében három fontos közös sajtóértekezletet is tartottak a két ország külügy- és védelmi minisztereinek részvételével. Már az is komoly eredményként értékelhető, hogy Le Drian és orosz kollégája, Szergej Lavrov is megerősítette: Macron jövőre Moszkvába utazik, hogy részt vegyen a második világháború lezárásának 75. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. A francia köztársasági elnök erre már ígéretet tett Putyinnak, amikor az orosz elnök augusztusban felkereste Macront annak Fort Bregancon-i üdülőhelyén. Hírek szerint Donald Trump amerikai elnök is dicsért őt ezen gesztusáért a világ hét legfejlettebb ipari állama, a G7-ek biarritzi csúcstalálkozóján. Macron jövő évi látogatását külön felértékeli, hogy a franciák katonai különítményt is menesztenek majd Moszkvába. Ez különösen nagy változás a két ország viszonyában.

Párizsnak és Moszkvának közös geostratégiai érdekei is vannak, elsődlegesen Irán ügyében. Mindkét ország abban érdekelt, hogy érvényben maradjon a perzsa állammal 2015-ben megkötött nukleáris megállapodás, amit Trump felmondott.

Macron egyébként augusztusban nem támogatta Trumpnak azt a felvetését, hogy Oroszországot fogadják vissza a G7-be, Mint fogalmazott, először az Ukrajnával kialakult konfliktust kellene rendezni, enélkül ez hatalmas igazságtalanság lenne. Hozzátette továbbá, hosszabb távon Európa érdeke az, hogy Oroszországot visszavegyék a világ legfejlettebb ipari államai közé. Meg is indokolta, miért. „Oroszország nemzeti terméke akkora, mint Spanyolországé. Szövetségesekre van szüksége, s jobban örülnék annak, ha ez Európa lenne és nem Kína” – fejtette ki. Mindenesetre az orosz-ukrán feszültség enyhülésének első lépése lehet a két ország között a múlt hétvégén végrehajtott fogolycsere.

Macron és Moszkva viszonya korábban jóval hűvösebb volt. Moszkva hackerek révén beavatkozott a francia elnökválasztási kampányba, a Kreml támogatottja Marine Le Pen volt, akiről közismert, hogy egy orosz banktól kapott kölcsönt. Nem volt éppen kedves gesztus Putyintól, hogy 2017 márciusában, mindössze egy hónappal a francia elnökválasztás első fordulója előtt fogadta Le Pent. A szíriai konfliktusban Moszkva és Párizs egymással szembenálló feleket támogatott, ám abban egyetértettek, hogy az Iszlám Államot és az ENSZ által terroristának minősített többi szervezetet fel kell számolni. Macron tavaly élesen bírálta Moszkvát amiatt, hogy támogatást nyújt az európai populistáknak.

Tény ugyanakkor az is, hogy a francia és az orosz elnök viszonya sosem volt ellenséges. Amikor Macront megválasztották, Putyin táviratban gratulált neki és kifejezte készségét a konstruktív együttműködésre. Macron már 2017-ben is úgy vélte, párbeszédet kell folytatni Oroszországgal. Miután a francia elnök 2018 áprilisában hazatért washingtoni látogatásáról, felhívta Putyint, s beszámolt az iráni atomalkuról folytatott tárgyalásairól.

Macron közeledése Oroszországhoz azért is fontos, mert mindinkább ő az Európai Unió első számú vezetője, így fellépése az EU külpolitikájára is hatással lehet.