Macron Putyinnak udvarol

Publikálás dátuma
2019.09.13. 08:00

Fotó: Alexei Druzhinin / Sputnik
Egyre szívélyesebb a francia és az orosz elnök viszonya, egyes kormánytagok nagy áttörésről beszélnek. Ez a fejlemény az Európai Unió és Moszkva viszonyát is jelentősen befolyásolhatja.
Emmanuel Macron francia elnök nagyon is komolyan gondolja az Oroszországhoz való közeledést. Az egyik legelismertebb diplomata, Pierre Vimont feladata lesz, hogy a jövőben felügyelje a két ország egymás irányába tett lépéseit, és stratégiai menetrendet dolgozzon ki erre. Az örökös diplomata („Ambassadeur de France”), aki Nicolas Sarkozy elnöksége idején a washingtoni francia nagykövet volt, Európában is nagy elismerésnek örvend, hiszen 2010-től négy és fél évig az európai külügyi szolgálat főtitkára volt. Macron úgy véli, Európa biztonsága csak akkor garantált, ha kiegyensúlyozott kapcsolatot alakít ki Oroszországgal. Ezt a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel néhány nappal ezelőtt folytatott telefonbeszélgetésén is kifejtette, egyúttal „pozitív dinamikáról” beszélt az EU és Moszkva viszonyában, s kilátásba helyezte, hogy a következő hetekben négyes csúcstalálkozót rendeznek, amelyen Macron és Putyin mellett Angela Merkel és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vesz részt. Ezzel a 2014-es Minszki Jegyzőkönyv ügyében is előrelépés történhet. (A megállapodás Ukrajna, illetve a szakadár oroszbarát kelet-ukrajnai területek közötti tűzszünetről rendelkezett a további vérontás megakadályozására. Ám nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egyebek mellett amiatt, mert Oroszország további támogatást nyújtott a lázadóknak. Ez az egyik legfőbb akadálya az EU és Oroszország közötti kapcsolatok javulásának.) Ahhoz, hogy a minszki megállapodás ügyében előrelépés történjék, Macronnak is engedményeket kellett tennie, például francia elnökség alatt kerülhetett vissza Oroszország az Európai Tanács vérkeringésébe. Ezután Macron lehetővé tette a francia-orosz kooperációs tanács összehívását. A 2002-ben alapított szervezet munkáját Párizs azután függesztette fel, hogy Oroszország elfoglalta a Krím félszigetet. Moszkva is tett gesztust Párizsnak, augusztus közepén egy évnyi vizsgálati fogság után házi őrizetbe helyezték a francia bankárt, Philippe Delpalt. Macron egyébként azt nem mondta, hogy fel kell függeszteni a Kremllel szemben szintén 2014-ben bevezetett európai uniós büntetőintézkedéseket, csak annyit jegyzett meg, jobb párbeszédet kezdeményezni Moszkvával annál, hogy nem bolygatják a konfliktusokat, illetve nem tesznek lépéseket az elmérgesedett helyzet enyhítése érdekében. Jean-Yves Le Drian külügyminiszter ennél továbbment, amikor fordulópontról beszélt a francia-orosz viszonyban. A kapcsolatok javulását jelzi az is, hogy hétfőn a kooperációs tanács keretében három fontos közös sajtóértekezletet is tartottak a két ország külügy- és védelmi minisztereinek részvételével. Már az is komoly eredményként értékelhető, hogy Le Drian és orosz kollégája, Szergej Lavrov is megerősítette: Macron jövőre Moszkvába utazik, hogy részt vegyen a második világháború lezárásának 75. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. A francia köztársasági elnök erre már ígéretet tett Putyinnak, amikor az orosz elnök augusztusban felkereste Macront annak Fort Bregancon-i üdülőhelyén. Hírek szerint Donald Trump amerikai elnök is dicsért őt ezen gesztusáért a világ hét legfejlettebb ipari állama, a G7-ek biarritzi csúcstalálkozóján. Macron jövő évi látogatását külön felértékeli, hogy a franciák katonai különítményt is menesztenek majd Moszkvába. Ez különösen nagy változás a két ország viszonyában. Párizsnak és Moszkvának közös geostratégiai érdekei is vannak, elsődlegesen Irán ügyében. Mindkét ország abban érdekelt, hogy érvényben maradjon a perzsa állammal 2015-ben megkötött nukleáris megállapodás, amit Trump felmondott. Macron egyébként augusztusban nem támogatta Trumpnak azt a felvetését, hogy Oroszországot fogadják vissza a G7-be, Mint fogalmazott, először az Ukrajnával kialakult konfliktust kellene rendezni, enélkül ez hatalmas igazságtalanság lenne. Hozzátette továbbá, hosszabb távon Európa érdeke az, hogy Oroszországot visszavegyék a világ legfejlettebb ipari államai közé. Meg is indokolta, miért. „Oroszország nemzeti terméke akkora, mint Spanyolországé. Szövetségesekre van szüksége, s jobban örülnék annak, ha ez Európa lenne és nem Kína” – fejtette ki. Mindenesetre az orosz-ukrán feszültség enyhülésének első lépése lehet a két ország között a múlt hétvégén végrehajtott fogolycsere. Macron és Moszkva viszonya korábban jóval hűvösebb volt. Moszkva hackerek révén beavatkozott a francia elnökválasztási kampányba, a Kreml támogatottja Marine Le Pen volt, akiről közismert, hogy egy orosz banktól kapott kölcsönt. Nem volt éppen kedves gesztus Putyintól, hogy 2017 márciusában, mindössze egy hónappal a francia elnökválasztás első fordulója előtt fogadta Le Pent. A szíriai konfliktusban Moszkva és Párizs egymással szembenálló feleket támogatott, ám abban egyetértettek, hogy az Iszlám Államot és az ENSZ által terroristának minősített többi szervezetet fel kell számolni. Macron tavaly élesen bírálta Moszkvát amiatt, hogy támogatást nyújt az európai populistáknak. Tény ugyanakkor az is, hogy a francia és az orosz elnök viszonya sosem volt ellenséges. Amikor Macront megválasztották, Putyin táviratban gratulált neki és kifejezte készségét a konstruktív együttműködésre. Macron már 2017-ben is úgy vélte,  párbeszédet kell folytatni Oroszországgal. Miután a francia elnök 2018 áprilisában hazatért washingtoni látogatásáról, felhívta Putyint, s beszámolt az iráni atomalkuról folytatott tárgyalásairól. Macron közeledése Oroszországhoz azért is fontos, mert mindinkább ő az Európai Unió első számú vezetője, így fellépése az EU külpolitikájára is hatással lehet.

Szabad szemmel: Trócsányi kétes reményekkel fut neki a strasbourgi meghallgatásnak

Publikálás dátuma
2019.09.13. 07:24

Nemzetközi sajtószemle, 2019. szeptember 13.
New York Times/Reuters Orbán Viktor reménykedik abban, hogy az új Bizottság javítja majd a viszonyt a keleti tagállamokkal, és így kevesebb lesz a vita a migráció és a multikulturalizmus kapcsán. A V4-ek nem hivatalos prágai csúcsértekezletén a magyar kormányfő ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy von der Leyen és csapata nem kényszeríthet olyasmit az országra, amit a magyarok nem akarnak. Kilátásba helyezte, hogy ellenállnak, ha ez másként történne. Egyben azzal vádolta a Juncker vezette távozó testületet, hogy az a migránsok beengedésére alapozta politikáját, ám mint kifejtette, a Visegrádi Csoport elutasította ezt a megközelítést.
Euronews A Bizottság búcsúzó vezetője nem gondolja, hogy vereséget szenvedett volna a Brüsszel elleni magyar kampány folytán. Juncker szerint Orbánnak nem is ez volt a célja. Megerősítette, hogy valójában jó a személyes kapcsolatuk, és hősnek tartja a magyar politikust, amiért az annak idején szembeszállt a szovjet megszállással. Ám egy idő után a kormányfő kezdett elfordulni Európától és agresszívvé vált az EU-val szemben. Még akkor, ha az unió sokat tett Magyarországért, amit azért a miniszterelnök titokban elfogadott.
FAZ Az európai szociáldemokraták és zöldek meg akarják akadályozni, hogy Trócsányi László lehessen az unió új bővítési biztosa, mert úgy ítélik meg, hogy a politikus az igazságügyek gazdájaként aláásta a jogállamot Magyarországon. A két frakció több képviselője is bejelentette: keresztbe fekszenek a jelölésnek. Katarina Barley (SPD), az EP alelnöke, aki korábban német igazságügyi miniszter volt, azt közölte, hogy egykori kollégáját felelősség terheli a bírósági reformért, a kisebbségekkel szembeni diszkriminációért, valamint a civil szervezeteket sújtó törvényekért. Szükségesnek nevezte, hogy von der Leyen nyilatkozzon Trócsányi pályafutásáról, de azt is, hogy maga a magyar politikus fejtse ki egyértelműen: mit gondol a civilek, illetve az európai alapjogok védelméről. Jelezte továbbá, hogy a jelöltnek kemény meghallgatásra kell felkészülnie Strasbourgban. Hasonlóan reagált a zöld frakció német társelnöke is, aki kifejtette, hogy Trócsányi aktívan közreműködött a magyar demokrácia bedarálásában. Ám most biztosként az alapszerződések és értékek betartását felügyelné, nem beszélve arról, hogy cinikus módon neki kellene betartatnia ezeket a normákat a tagjelölteknél. Ska Keller úgy látja, bőven belefér, hogy az EP diszkvalifikálja a korábbi tárcavezetőt. Mert szerinte provokációval ér fel, hogy Orbán Viktor éppen őt küldené Brüsszelbe.
Süddeutsche Zeitung Boldog a magyar kormány és vele együtt örvendezik a hozzá hű sajtó is, mert diplomáciai győzelemnek tekintik, hogy Trócsányi Lászlóhoz kerülne az EU bővítése, valamint a szomszédságpolitika. A posztnak van súlya. Magyar hivatalos vélemény szerint a volt miniszter esetében arról van szó, hogy a megfelelő ember kerül a megfelelő helyre. Orbán a jelölést jutalomnak tekintheti, amiért az övéivel együtt nyáron nagy szerepet játszott von der Leyen megválasztásában. A volt miniszter nagy megtiszteltetést emleget, sokan mások azonban egyszerűen provokációnak minősítik a jelölést. Hiszen a jövőben az európai jogok betartásán kellene őrködnie, ám az utóbbi években nem kis része volt abban, hogy az unió veszélyben látja a jogállamot és a demokráciát Magyarországon. Az ő ideje alatt hozott törvényekkel nyilvánítottak bűnösnek olyanokat, akik a menekülteknek segítenek, sanyargattak civil csoportokat, és szorították ki az országból a CEU-t. A jogrendszer meggyengült, a sajtó függetlenségét felszámolták. Mindez jó ok volt a jogállami eljárás meghirdetésére. Budapesten Orbán megbízható híveként ismerik Trócsányit. Ám főnökével ellentétben, ő nem lázít, többnyire visszafogottan nyilatkozik. De azért a Bizottságot már jelöltként is kiosztotta, például amikor márciusban a komcsi Politikai Bizottsághoz hasonlította. Jelezte egyúttal, hogy új tisztségében sem kíván megfeledkezni a nemzeti érdekekről. Ehhez meg is lennének eszközei. Nemigen van más tagállam, amely annyira vehemensen szorgalmazná a nyugat-balkáni nyitást, mint Magyarország. A kormányfő különösen rokonszenvez a szintén populista-nacionalista szerb, illetve montenegrói vezetéssel. Nyilvánvalóan sokat vár attól, ha hasonszőrűek kerülnek be a szervezetbe. A párhuzamok miatt joggal lehet kételkedni abban, hogy Trócsányi kellő súllyal hozná szóba a jogállami hiányosságokat ezekben országokban. Ennél fogva nem csoda, hogy igencsak kétes reményekkel fut neki a strasbourgi meghallgatásnak. Ha elutasítják, azzal a képviselők annyi pofon után végre megint megmutathatják öntudatukat. Budapestnek viszont újból lenne oka, hogy a „brüsszeli elitet” ócsárolja.
Der Standard Az újság úgy ítéli meg, hogy Trócsányi László az első pillantásra szakmailag fölöttébb hozzáértő, alkalmas volna biztosnak, ám mivel aktívan közreműködött a demokrácia lebontásában, ez mozgósítja ellene a bírálókat. Orbán bizalmasa, aki éppen abban az időben szolgált igazságügyi miniszterként, amikor a magyar vezető szép lassan szétrombolta a jogállamot. Az ellenzők szerint épp ezért eljátszotta a szakmai tekintélyét. Az ő nevét viseli egy sor jogszabály, amellyel a kormányfő igyekezett kiüresíteni a jogokat, illetve próbálta elhallgattatni a nemszeretem hangokat. Neki kellett gondoznia a szöveget, illetve gondoskodni arról, hogy a javaslatok ne ütközzenek más törvényekkel. Ideértve azokat az előterjesztéseket, amelyek embertelen körülményeket teremtenek a menedékkérők számára, megbélyegeznek, illetve bűnösökké nyilvánítanak civil szervezeteket, segítettek kipaterolni a Közép-Európai Egyetemet, vagy a hatalom ellenőrzése alá helyezték az Akadémia kutatóhálózatát. Valószínűleg mindez szóba kerül, amikor Trócsányit Strasbourgban faggatják majd.
Politico Az Európai Reformközpont nevű elemző intézet egyik vezető szakértője úgy gondolja, hogy noha májusban elmaradt a populista áttörés az EP-választáson, az új Bizottság mégis behódol a demagógoknak. Camino Mortera-Martinez egyértelműen az illiberális erőket tartja az egyik nagy nyertesnek a tisztségek felosztásának ismeretében, mert a jelek szerint ők diktálták, hogy melyik poszt kihez kerüljön. Emlékeztet arra, hogy von der Leyen azért lehetett a testület elnöke, mert a Kelet fellázadt a szociáldemokrata Timmermans megválasztása ellen. De az első merítésben ugyanígy nem került szóba Michel, illetve Borell sem, az Európai Tanács vezetőjeként, illetve külügyi főmegbízottként. Mivel az Európai Parlament, illetve a tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Tanács minden eddiginél széttöredezettebb, a Bizottság egyre kevésbé képes kivonni magát a populista nyomás alól. Von der Leyen például már korán elkötelezte magát, miután egy sor, egymásnak ellentmondó ígéretet tett a pártcsaládoknak, beleértve a migráció magyar és lengyel ellenfeleit. Mert mindenáron elnök akart lenni. Az pedig további engedmény részéről a demagógoknak, hogy új tisztséget hozott létre az „európai életmód védelmére”. Olyan mintha valamiféle populista forgatókönyvből szedte volna, hogy össze kell kapcsolni a migrációt, valamint az életmód megóvását (jelentsen ez utóbbi bármit is). Az ellenzők azzal érvelnek, hogy az elnevezés azt a populista állítást erősíti meg, miszerint kapcsolat van a bevándorlás, illetve a bűncselekmények elszaporodása között. Igazából, a migráció hordereje miatt külön szuperbiztost kellett volna kinevezni erre a területre, ami magában foglalta volna a szabad mozgást, a határellenőrzést, valamint a közös menedékpolitikát. Ily módon azonban átengedte a terepet a bevándorlás ellenes csoportoknak, amelyek a leghangosabban üvöltöznek. Úgy hogy a saját pozícióit gyengítette meg ezáltal, a posztot pedig egyértelműen átpolitizálta. A tanulságot azonban le kell vonni: nem lehet megoldani a gondot, ha a populistáknak esdekelsz, mert ily módon csak felhozod őket, ám egy cseppet sem kerülsz közelebb az adott kérdés rendezéséhez.
FT Az csak mítosz, hogy a populisták világa egységes. Trump egyre nehezebben tudja közös karámba terelni hittestvéreit, pedig a demagógok olyan birodalmat építenek, amelyben soha nem megy le a nap. Keleten a Fülöp-szigeteknél kezdődik, Nyugaton az USÁ-ban végződik. Ezenközben Nagy-Britannia nem hivatalos helyőrségnek számít. Természetes, hogy a liberálisok attól tartanak: egyfajta populista Internacionálé keríti be őket. De az amerikai elnök tényleg szívélyesebb viszony ápol az erős emberekkel, mint hagyományos szövetségeseivel. Volt tanácsadója, Bannon világméretű globalista mozgalom létrehozásán ügyködik. Csakhogy ezek az erők taszítják egymást, mint a mágnes azonos pólusai. És éppen az összetartás hiányzik belőlük. A legnagyobb szakadék az USA és a többiek között tátong. Pl. a francia nacionalisták bizonyosan nem kérnek a haszonelvű, individualista, erkölcsileg liberális amerikai gondolkodásmódból. De azt nagyon is készek ellesni az elnöktől, miként kell választást nyerni. Ezek a körök továbbá értékelik, hogy fedezi őket azért, amit művelnek, miután Obama gyakran büntette őket ugyanazért. De a vonzerőnek vannak határai, hiszen Trump csak azt keresi a világban, hogy az milyen előnyöket tud nyújtani országa számára. Ennek megfelelően egyre több jel mutatja, hogy többszörös szakadás megy végbe a táborban. A fura azonban inkább az, hogy nem keletkezett még több törésvonal, bár valószínűleg itt még bőven lesz változás. A nemzeti érdekek hangoztatása ugyanis predesztinálja az összecsapásra ezeket az országokat. De az nem kérdés, hogy a populisták tönkre tudják tenni a jelenlegi világrendet, ám az más egy cseppet sem bizonyos, hogy képesek újat alkotni helyette. Számukra a nemzetek szétválasztása a kiinduló pont. Azon kívül sokféle populizmus van. Így lehet, hogy Trump is úgy jár, mint a Szovjetunió, amikor közös zászló alá akarta tömöríteni a világforradalmat. Azaz a populizmus is csupán egyetlen államban fog győzni.
Neue Kronen Zeitung A magyar kormányfő feltehetőleg vörös posztó az összes osztrák szociáldemokrata vezető szemében, de ez nem áll a burgenlandi tartományfőnökre, aki a harcias magyar kormányfővel közös vacsorával zárja mai félnapos budapesti látogatását. Doskozil előtt mindössze három nappal a Szabadságpárt elnöke járt Orbánnál. A Magyarországgal határos országrész első embere nem talál semmi kivetnivalót abban, hogy leül a magyar vezetővel, nem tart attól, hogy közvetlen kapcsolatba kerül vele. Meg egyébként is, 3 éve már belügyminiszterként is megbeszélést folytattak. Úgy tudni egyébként, hogy a találkozón szóba kerül a migráció is. Az ugyan fura, hogy egy miniszterelnök fogad egy helyi politikust, ám kismartoni források szerint a kezdeményezés a magyar féltől indult ki.
Szerző

Gyanakvást kelthet Brüsszelben, hogy Magyarország rendezni akarja kapcsolatait Szíriával

Publikálás dátuma
2019.09.13. 07:21
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Az unió csak nemrégiben hosszabbította meg a szankciókat a damaszkuszi rezsim ellen.
Hogy más diktátorok újabban körüludvarolják a szír elnököt, a 8 évig tartó polgárháború győztesét, abban nincs semmi meglepő, de az legalábbis gyanakvást kelt Brüsszelben, hogy Magyarország is rendezni akarja kapcsolatait Szíriával, noha az unió csak nemrégiben hosszabbította meg a szankciókat a damaszkuszi rezsim ellen – írja a Süddeutsche Zeitung. A külügyi megbízott szóvivője nem kívánta értékelni a magyar elhatározást, mármint hogy a magyar Külügyminisztérium megbízásából a jövő évtől időről időre egy diplomata keresné fel a közel-keleti országot a konzuli ügyek intézésére. Megfigyelők azonban úgy vélik, hogy a lépés a 7 éve bezárt nagykövetség újranyitásának előkészítését takarja. Ez pedig azt jelentené, hogy Orbán szembefordul az EU álláspontjával. A magyar indoklás igen érdekes: Budapest a szír keresztényeknek nyújtott segítséget kívánja elmélyíteni ily módon. A jobboldali-nemzeti Orbán hírhedt arról, hogy bezárkózik a menekültekkel szemben. Kedvenc póza az, hogy a keresztény világ utolsó állhatatos védelmezőjének szerepében tetszeleg. De az sem kizárt, hogy a magyar vezető a többi tagállamnak igyekszik bemosni egyet ily módon, válaszul az egy éve indult jogállami eljárásra. Azóta egyfolytában azon van, hogy összefogjon a világ populistáival, legyen az Trump, Netanjahu vagy a brazil elnök. A sorban biztosan volna még hely Aszadnak is.
Szerző