A csikágói mártír

Publikálás dátuma
2019.09.14. 18:54

A Regnum Marianum nagy volt, impozáns, és építészeti stílusát tekintve erősen idejétmúlt, mire 1931-ben elkészült. Persze igazságtalanság lenne avíttnak nevezni egy „tiszta román stílben” fogant vasbeton templomot, ha egyszer a folyvást múltba révedő Horthy-korban született. Ámde Kotsis Ivántól, a tervező építésztől nem állt ez olyan távol: nem véletlen, hogy a városligeti épülettel egyidőben, ámde a Bauhausban fogant, aprócska balatonboglári templomát ötször olyan hosszú terjedelemben ismertette az önéletírásában.
A csikágói katolikus egyházközösség temploma ráadásul sajnos torzó is maradt. A 25 méter magas, a Szent Korona másával koronázott kupolája elkészült, ám az 53 méteresre tervezett tornyából csak 15 méterre futotta. A 2300 személy befogadására alkalmas templomtér alatti roppant terület pedig sosem vált azzá a pezsgő közösségi hellyé, amelynek szánták: bár 1934-ben a Vitézi Rend létesített volna benne legalább egy Nemzeti Pantheont, a használaton kívüli termeket később mégis inkább elfalazták.
Nem volt rájuk igazán szükség, ugyanis a Regnum Marianum közösség eredeti bázisa továbbra is állt a Damjanich utca 50. alatt, és kiszolgálta a Csikágó katolikusait. Fiúotthon, papi szeminárium, újságszerkesztőség és kápolna is működött itt, így a Városligetből kihasított telken jobbára közadakozásból épült templomot elsősorban misézésre használták. Egészen 1951-ig, amikor a nem is teljesen helyreállított épületet az állam villámgyorsan kiüríttette, majd felrobbantották, a törmeléket pedig betömték az altemplom tereibe. A Regnum Marianum helyére aztán rásimították a Sztálin-szobrot övező Felvonulási tér betonpáncélját.
A mindössze húsz évet élt templom valójában e tragikus pusztulás miatt lett fontos része a városi emlékezetnek. Hogy hol állt, azt nem engedte elfeledni, hogy épp odakerült Kiss István Fegyverbe! című szobra 1969-ben. Az újabb korszakváltáskor fakeresztet állítottak a helyén – ezt rongálta meg szerencsétlen gesztussal 2001-ben pár gimnazista. 
Aligha véletlen, hogy a nagy városligeti ötleteléskor 2011-ben Szőcs Géza kulturális államtitkár fölvetette: a templomot újjá kell építeni. Mások - józan mértéktartással - az altemplom feltárását és szakrális emlékhelyként való felélesztését szorgalmazták. Aztán mivel a Jobbik elhappolta, és kampánytémává tette az elképzelést, a kormány pár évvel később hivatalosan is lemondott a tervről.
Szerző

Kürtőskalács, avagy a székelyek büszkesége

Publikálás dátuma
2019.09.08. 13:15

Fotó: Shutterstock
Az elkészítés a XIX. század végén kissé megváltozott, Rézi néni szakácskönyvében azt ajánlották a háziasszonyoknak, hogy a kalácsot már a sütés előtt szórják meg mandulás cukorral.
A városban úton-útfélen bódékba botlunk, ahol kürtőskaláccsal csillapíthatjuk éhségünket. Ma már sokféle módon ízesítik. Van, aki a fahéjasra esküszik, mások csakis kakaóst vesznek, de akad, aki él-hal a diósért, s persze hosszasan folytathatnánk a sort. Ára egészen különböző, akad, ahol már 250 forintért vehetünk, a balatoni nyaralóhelyeken nem ritka a 700-800 forintos ár, az elvakultabbak pedig 2000 forintot is elkérnek érte. A ma ismert kürtőskalács Erdélyből származik, írásmódja sokáig nem volt egységes: volt, ahol hosszú, volt, ahol rövid ö-vel írták. Az édesség elődjére 1450-ből találhatjuk az első feljegyzést, Heidelbergből, ebben parázs fölött, forgatott dorongon sült süteményekről tesznek említést. A dorongra kelt tésztából készült csíkot kell föltekerni csavarvonal alakban, majd tojássárgájával való kenegetés után kell kisütni – hangzik a jótanács. Egy 1539-es domonkosrendi szakácskönyv is részletesen foglalkozik a kürtőscskaláccsal, amiből arra következtethetünk, hogy ekkoriban kedvelt étel volt a német gasztronómiában. A kürtőskalács az erdélyi magyarság, kivált a székely vidék ünnepi süteménye. Ugyanakkor számos európai nemzet tagjai (svédek, litvánok, lengyelek, csehek…) is szeretik az effajta édességet. Az első ismert receptjét gróf zablai Mikes Mária 1784-es erdélyi szakácskönyvéből ismerhetjük meg. Íme az elkészítési mód: „Végy öt tojássárgáját egy csuporban egy fertálynyi gyönge meleg tejjel, egy kalánka tejfellel, egy kis sóval keverd egybe. Szűrd a tekenyőben, tégy hozzá egy kalánka élesztőt, egy kalánka olvasztott írósvajat, dörgölj szép liszttel jó gyenge tésztát belőle, -valamíg a kezedről leválik. Midőn már több lisztet nem tész hozzá, tégy még kis kalánka vajat belé, dörgöld és dagaszd jól. Hagyd hogy keljen meg.” Ekkor még nem édesítették a sütés után, ezzel csak a század végétől kezdtek kísérletezni. Az étel elkészítéséhez szükséges faeszköz nemzedékről nemzedékre öröklődött. Háromszéken egyébként egyszerűen kürtösnek nevezték, Kolozsváron pedig a XVIII. század vége felé kürtő kalácsként emlegették. Ugyanakkor kürtőskalácsot ekkortájt már nem csak Erdélyben, hanem más magyar nyelvterületeken is előszeretettel fogyasztottak, a mai Magyarország területén dorongos fánknak, dorongfánknak, vagy botra tekercsnek nevezték. Az elkészítés a XIX. század végén kissé megváltozott, Rézi néni szakácskönyvében azt ajánlották a háziasszonyoknak, hogy a kalácsot már a sütés előtt szórják meg mandulás cukorral. Később mandulamag nélküli cukor került rá, amint ez egy 1892-es szakácskönyvből is kiderül. A kürtőskalácsot a székely-magyar identitás jelképének is tartják, ma már azonban a világ megannyi fertályán készítik.
Témák
kürtőskalács

Két világ randevúja – Ellentmondásos kép fogadja a látogatókat a Római-parton

Publikálás dátuma
2019.09.08. 08:45

Fotó: Bihari Tamás
Három fenntartó is osztozik Római-parton, ahol egyszerre van tisztaság, rend a sétányon és üres, gazos telek, omladozó épületek az új társasházak mellett.
Ellentmondásos kép fogadja a látogatókat a főváros utolsó természetes ártéri erdeje, fövenyes Duna-partja mentén. Az előzetes várakozásainkkal ellentétben alig találkoztunk szeméttel, illegális hulladéklerakó pedig nincs a Római-parton. Ám sok az üres, gazos telek, a romos, elhagyatott épület. A közvetlen partszakasz az illetékes vízügyi igazgatósághoz tartozik, a sétányt a főváros kezelésébe adta a kerület 99 évre, a mögöttes területekért viszont továbbra is a helyi önkormányzat a felelős. – A hivatalok, állami szervezetek között nem „teljes” a kommunikáció, talán emiatt sincs a mai napig egy szakértőkkel, érintettekkel egyeztetett átlátható, hosszú távú, egységes, átfogó koncepció a Római-part fejlesztésére - mondta a Népszavának Tóth-Kalló Éva, a Maradjanak a Fák a Rómain csoport aktivistája. Az utóbbi időben a kerület új építési szabályozáson dolgozik. A következő félévben a tervek szerint majdnem 450 millió forintot költenek „hangulatjavító” beruházásokra. Játszóterek, kerékpár- állomások, infopontok épülnek majd. De ha valóban a parthasználói, lakossági igények lennének a legfontosabbak, akkor például terveznének nyilvános wc-ket is, a sétányt egy szintre töltenék fel, sőt, bevonnák az összes érintettet a tervezésbe. Valószínűleg a közeledő helyhatósági választások miatt „altatja” a fővárosi önkormányzat a Római-parti védmű ügyét. Talán az erős társadalmi ellenállás miatt mintha Tarlós István főpolgármester elengedte volna a Duna-parti mobilgát tervét és most a kerítések vonalánál lévő védmű építésének lehetőségét vizsgálják. Ez utóbbi azonban hosszadalmas és bonyolult lenne a kisajátítások miatt, illetve a parti gáthoz hasonló környezetpusztítással járna. (A civilek, illetve a lakosság többsége a Nánási út-Királyok útján található védvonalak megerősítését tartja elfogadhatónak). A Római-parton sétálók épp azért láthatnak olyan sok üres telket, romos épületet, mert a kerületi önkormányzat változtatási tilalmat rendelt el az új szabályozás megalkotásáig.
– Azt várjuk, hogy az új előírások gátat vetnek a lakóparkosításnak – fogalmazott Tóth-Kalló Éva. Jelenleg Bús Balázs polgármester sem szeretne beépített Római-partot és állítása szerint meg akarja őrizni a Római-part rekreációs, sport funkcióját. Kérdés, hogy ez az álláspont marad-e a választások után is. A hullámtérre vonatkozó építési szabályozás tervezése már egy éve tart és a helyi társadalmi szervezetek egyelőre nem tapasztaltak semmilyen érdemi előrelépést. Rövid távon a változtatási tilalom ugyan megakadályozza újabb lakóparkok építését, de egyúttal korlátozza a csónakházak, egyéb vállalkozások fejlesztéseit, így maradnak a gazos telkek, omladozó épületek. A civilek nem szeretnénk, hogy az önkormányzat lakóövezetté minősítse át a Római-partot. Mint fogalmaznak, meg kell akadályozni, hogy folytatódjon a Tarlós István kerületi polgármester korszakában elindult túlzott beépítés, feltöltés. Az egykor 23 csónakház helyett ma már alig 5-6 működik, sok helyen társasház épült a helyén. Bár üdülőként vannak nyilvántartva, de a lakók életvitelszerűen bejelentkezhetnek. Ahogy 2016-ban lejárt a 3 éves változtatási tilalom, rögtön több lakópark-beruházás megkapta a kerülettől az építési engedélyt. A lakóövezetté nyilvánítással pedig megugrana a telkek, ingatlanok értéke. Sokak gyanúját erősíti a telekspekulációval kapcsolatban, hogy két éve például a nemzeti vagyonkezelő eladott egy 23 ezer négyzetméteres telket, egyikét a még meglévő nagy állami telkeknek. A civilek kutatásai szerint, míg a ’80-as években a Rómain a telkek 60-70 százaléka volt állami tulajdonban, jelenleg ez az arány nagyjából 20 százalék. Úgy tűnik, az állami telkeken működő csónakházakra és az evezős élet népszerűsítésére sem költenek eleget, mintha tudatosan arra törekednének, hogy minél romosabbá váljanak, mert akkor erre, illetve a társadalmi szokások változására hivatkozva nyomott áron lehetne értékesíteni az ingatlanokat. Egy túraszakosztály szépen karbantartott csónakházánál kérdésünkre egy idős hajós azt válaszolta: tudni kell, hogy az üres telek értékesebb, mint amin épület van, mert azt le kell bontani. A szomszédos egykori Postás üdülő kísértetkastélyát vagy 14 éve vették meg, azóta pusztul. Egy kajakos szerint a telek miatt vették meg annak idején ezt az üdülőt is, mert arra számítottak, hogy belátható időn belül megépül a védmű. Akkor belterületté nyilvánítja a kerületi önkormányzat az üdülőövezetet és az árrobbanást hoz az ingatlanok esetében. Az ártér Duna felé lejtő rézsűjén fiatal házaspár kisgyerekkel pihen. A sportos fiatal férfi szerint érthetetlen, hogy ha a Nánási út-Királyok útja vonalán már van gát, minek a fövenyt, az ártéri erdőt elpusztító parti mobil gát vagy a kerítések vonalán lévő gát. – Ha a kivágják az ős fasort, le lehet bontani a büfésort is – mondja Juhász Ferenc, a Hekk mester tulajdonosa. Arra a kérdésre azonban, hogy ki lesz a Római-parti gátfutás győztese, csak az önkormányzati választások után lehet választ adni.
Szerző