Őszintén

Azt kéri az Extinction Rebellion Magyarország a sajtótól, hogy nevezzük a nevén a „klímaváltozást”: ne változásnak hívjuk azt, ami a valóságban legalábbis válság, de még inkább összeomlás.

A lényeget tekintve igazuk lehet. Nem arról van ugyanis szó, hogy a földi éghajlat véletlenszerű irányokat követve módosul, és ahol eddig rossz volt, ott mostantól esetleg a legfelkapottabb tengerparti vagy hegyvidéki nyaralóhelyek kellemes éghajlata köszönt be (pedig a „változás” akár ezt is jelenthetné). Hanem arról, hogy az ember a technikai civilizáció eszközeivel durván beavatkozott a földi klíma viszonylagos egyensúlyát biztosító nagy időjárási rendszerek működésébe, most pedig kapkodja a fejét, látva a részben kiszámítható, részben kiszámíthatatlan, de végeredményüket tekintve egyértelműen negatív következményeket.

Ami most van, az tényleg válság, amiből a közeljövőben jó eséllyel összeomlás lesz. Ezt amúgy nemcsak az átlagemberek, hanem a politikusok többsége is tudja – a félnótás Trumpon kívül alig akad mérvadó vezető, aki ne kampányolna legalább néha-néha a klíma vagy a bolygó megmentésével. (És még az amerikai elnök is ráérzett a dolog ízére, amikor eltérítette a tornádót.) Csak aztán a zömük, ha pozícióba jut, mégis inkább a klímagyilkos gazdasági lobbik kijáróembereként gyakorolja a hatalmát.

Hogy lehet-e a jelenség ellen nyelvpolitikai eszközökkel küzdeni, az egyelőre talány – ám ha igen, akkor annak a (mostantól) klímaösszeomlás mellett igaznak kell lennie a többi civilizációs katasztrófára is. Vagyis ne eufemizáljunk többet: ne hívjuk NER-nek/illiberális demokráciának/keresztény szabadságnak az autokráciát, megvédésnek a kifosztást, nemzeti érdeknek a család vagy a párt részérdekét. Legyünk inkább őszinték – mert nem csak a klíma van válságban.