Heti abszurd: Futókör

Publikálás dátuma
2019.09.15. 06:43

Futjuk a köröket, lihegünk, mint állat, de csak nem akarunk körbeérni.
Ám, ne mondja nekem senki, hogy ebben az országban a NER majd' egy évtizede alatt ne virágzott volna ki a kreativitás és a népfelség szabadsága. Itt van mindjárt a Fiumei Futókör ötlete, ami teljesen méltán nagyobb demokratikus szablyázást váltott ki a közösséginek nevezett térben, mint a kormányfő kötcsei (transzformált) felismerése az európai futókörről. Ahol „Európa országai együtt autóznak ugyan a körforgalomban, de vannak, akik lehajtanak adott pillanatban egy-egy autópályára” – mondta volt élesen látva a valóság horizontját Orbán Viktor, ahonnan egyetlen szökkenéssel eljuthatunk a szabadságnak arra a fokára, hogy eldönthetjük, melyik sírnál kanyarodjunk le a Fiumei Futókörről. A kettő értelme csaknem fedi egymást, látni, ennyi adatott, vagy legalábbis ezzel vigasztaljuk a magunk restségét. Hogy legalább futólag érthetőek legyünk: a Fiumei Futókör ötletét a Fiu­mei úti sírkertben (hát, hol máshol?) a Nemzeti Örökség Intézete (ne röhögjenek: a NÖRI) vetette fel, hogy kis idő múltán közölje: „látva a futótársadalom megosztottságát”, úgy döntött, hogy „a futókörök tervezett kijelölését és avatását ideiglenesen elhalasztja, valamint párbeszédet kezdeményez a futókkal annak érdekében, hogy az érvek és indokok megvitatását követően mindenki számára megnyugtató helyzetet teremtsen”. Mármost ennyiből is látható, hogy a NÖRI (mondom, nincs röhögés!, hát az a nyomorult, ami) mily híven követi a népfelség tiszteletében a NER-t. Felvetünk egy ötletet, amelyről tudható, hogy sokan vitatják majd, mert kegyeletsértőnek gondolják, mert tudják, fogy a magyar, ezért temetőben nem kedvelnek még futni sem, aztán látva a megosztottságot, futóvitát generálunk, hogy a végén megnyugtató helyzetet teremtsünk. Amely helyzettel addig amúgy nem volt semmi gond. Békés állóvízként pocsolyázgatott magában a helyzet, mígnem a NÖRI köve belerepült. Addig ugyanis nem lett helyzet, amíg a NÖRI elnézte, hogy a temetőben szabadon futkározik, aki ott akar futkározni. Az önszervező élet békéje honolt tehát a sírkert felett (naná, majd a holtak tiltakoznak!), amíg a NÖRI rá nem ébredt: neki itt voltaképp intézkedési joga van, s az semmiképpen nem merülhet ki abban, hogy karbantartja azokat a temetői utakat is, ahol éppen futnak. Ámde a NÖRI, megroppantva derekát, kiegyenesedett: ő nem csupán kompetens, hanem elkötelezett is – és ezt a mai világban nem lehet eléggé hangsúlyozni –: továbbra is „azt vallja (oh, ezek a finom vallomások – a szerk.), hogy a Fiumei úti sírkert több mint temető, kapui nyitva állnak mindazok előtt, akik a sírkertben szeretnének ­futni, sétálni”. Értjük: több mint temető. De ha több, akkor mi ez itt valójában? Nemzeti sétatér? Vagy nemzeti futópálya? Mikor már éppen készen voltunk e tanulság nélküli futó dolgozat tanulságának formába öntésére, akkor jött a hír: bár korábban csak azt írták, ideiglenesen halasztják el a terv megvalósítását, de végül teljesen elálltak attól. Most aztán nagy bajban vagyunk. Mi lesz így a népfelséggel, a futókör mintegy társadalmi vitájával? Aki pedig eddig nem ébredt rá semmire, annak csak azt tudjuk javasolni: maradjon a körforgalomban és eszébe ne jusson a maga feje után lehajtani sehová. Futókörön vagyunk mindannyian. Csak nem mi futunk. Futtatnak bennünket kifulladásig.
Szerző
Témák
Heti abszurd

Beteg babáknak nem jár támogatás? - Csak a káosz biztos

Publikálás dátuma
2019.09.14. 18:48

Óriási káosz, támogatásmegvonás és a patikai pénztárnál sokkolódó anyukák – így jellemezhető az a helyzet, ami a tejfehérje-allergiás gyerekek számára felírt egyik legnépszerűbb tápszer körül kialakult szeptember 1-je után. A korábbi 380 forint helyett egyéves kor fölött mostantól 1710 forintba kerül egy doboz tápszer, de az információhiány miatt több patikában is teljes áron, 3805 forintért árulják a terméket. Magyarországon több tízezer érintett család lehet, egyre gyakoribb ugyanis a gyerekek körében a táplálékallergia.
Azoknak a babáknak és gyerekeknek, akiknek tehéntejfehérje-allergiájuk van, speciális étrendet kell tartaniuk, aminek egyik alapeleme a tejfehérjementes tápszer. Erre akár hároméves korig is szükségük lehet az egészséges fejlődéshez. Az ő szüleiknek jelent komoly terhet, hogy az egyik ilyen tápszer ára szeptember elsejétől a többszörösére emelkedett.  A Nemzeti Egészségbiztosítási Alap­kezelő (NEAK, korábbi OEP) havi nyilvános gyógyszer-tájékoztatójából megtudtuk: míg a speciális igényekre gyártott Milumil Pregomin tápszer 0–12 hónapos korig 90 százalékos támogatással továbbra is 380 forint, addig ugyanezt az egyévesnél idősebb babák csak 55 százalékosan támogatott áron kapják. Így a szülőknek már 1710 forintba kerül egy doboz, akár csak néhány napra elegendő tápszer. Sőt, akinek nincs szerencséje – recept ide vagy oda –, a teljes árat kell fizetnie, a változás ugyanis komoly káoszt okozott. Kedden a budapesti Oktogon Gyógyszertárban például azt a tájékoztatást kaptuk, recepttel is 3805 forint a tápszer, mert már nincs rajta támogatás. Ugyanez volt a helyzet a miskolci Szent Rókus Gyógyszertár és a soproni Erzsébet Gyógyszertár esetében is. A komoly áremelkedésről nem ők tehetnek, számukra így mutatta a számítógépes rendszer a tápszert. „Majdnem elsírtam magam a pénztárnál, mikor közölték, hogy nincs támogatás, és mostantól 3805 forint a gyerekem tápszere, aki sem tejet, sem tojást nem ehet” – mondja egy vidéki édesanya. Voltak olyan patikák is, ahol már azt mondták, normatív támogatással 1710 forint, kiemelt támogatással 380 forint a tápszer, de mikor arra kérdeztünk rá, utóbbi egyéves kor után is kérhető-e, sehol sem tudtak válaszolni. (A NEAK hivatalos gyógyszer-indikációja szerint egyébként nem kérhető.)

Nekik nem szóltak

Az árazás körüli kavarodásban szerepe van annak is, hogy a termékek új, úgynevezett TTT kódokat kaptak. A számítógépes rendszer a patikákban ez alapján ismeri fel és azonosítja a tápszert. Lapunk birtokába került egy, a gyártótól a szakorvosoknak küldött levél, melyben azt írják, a tápszer továbbra is támogatott, de megváltozott a kódja a rendszerben, így a régi kóddal felírt termékek teljes árasak. Életkori korlátról és a támogatás megváltozásáról ebben a levélben nem írnak, ahogy az sem derül ki, miért utólag tájékoztatták a szakorvosokat és miért nem tudnak semmit a gyógyszertárak. „Minden századik gyermek tejfehérje-allergiás, vagyis több tízezer családot érint a támogatás megvonása” – mondja dr. Csáki Csilla, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet csecsemő- és gyermekgyógyász, allergológus szakorvosa. Aki – mint említette – semmiféle tájékoztatást nem kapott arról, hogy megváltozna a tápszertámogatás. Ennél fogva nem tudhatja, mit jelent, hogy „új kódot” kapott a termék. Ő a héten is a régi kóddal adta ki a recepteket. „Ezt a tápszert eddig hatéves korig, 90 százalékos támogatással írtuk fel. Nehéz lesz az új helyzet, mert így is folyamatosan küzdünk a szülőkkel, hogy ne rizs- vagy­ zabtejet adjanak az egy-két ­éves, tej­fehérje-allergiás gyermekeknek, hanem teljes értékű tápszert. Ha ez már nem 380, hanem majd’ kétezer forintba kerül, még nehezebb dolgunk lesz. A Pregomin nagyon jó minőségű termék, egyéves kor fölött nincs is olyan, amit szívesen javasolnék ezenkívül. Persze létezik még a Humana SL szójatáp az egyévesnél idősebb gyermekek számára, de ez keresztallergiát is okozhat” – tudjuk meg a szakorvostól. Nem csak ez a gond. Korántsem biztos, hogy egy új tápszert is elfogad egy akár kétéves gyerek, ha már hozzászokott a korábbihoz és annak az ízét szereti.

Megkerülhetetlen szükséglet

„Hároméves korig a gyerekeknek nagyon magas a fehérjebeviteli igényük, és mivel tehéntej-allergiájuk miatt tejterméket nem ehetnek, a szükséges mennyiséget tápszerrel juttathatják a szervezetükbe. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy jól fejlődjenek” – erről dr. Nagy Ilona csecsemő-, gyermekgyógyász szakorvos, házi gyermekorvos beszélt. Szerinte ugyan egyéves kor után sokan kinövik a tejfehérje-allergiát, de a hozzátáplálással kezdődhetnek az egyéb allergiák. Ha pedig valakinél konstans az érzékenység, akár hatéves koráig is szüksége lehet a tápszerre, bár ez már ritka. Ha nem kapják meg a megfelelő mennyiségű fehérjét a gyerekek, annak nagyon súlyos következményei is lehetnek. „Nemzetközi vizsgálatok igazolták, hogy megfelelő mennyiségű állati fehérje nélkül az allergiás gyerekek egy-két évvel elmaradnak a növekedésben az egészséges kortársaikhoz képest, sőt vitamin- és kalciumhiány is kialakul náluk. A csontok, az idegrendszer és az agy fejlődését is visszaveti a hiány. Ez később tanulási nehézségeket, idegrendszeri zavarokat is okozhat és komolyan befolyásolja a szellemi teljesítőképességüket is” – sorolja Csáki Csilla. Gyakran pedig nemcsak a tejfehérjére, hanem a szójára, a tojásra is allergiás egy gyermek, sőt keresztallergia is kialakulhat. A marhahús a tej-, a csirkehús a tojásallergiához hasonló tüneteket produkál. Ilyenkor állati fehérjét egyáltalán nem szabad fogyasztani. A legfrissebb kutatások eredményeképp folyamatosan újragondolják, hogy miképpen érdemes táplálni a gyerekeket, a WHO-ajánlás is folyamatosan változik. Jelenleg – amennyiben ez lehetséges – féléves korig csak anyatejes táplálás javasolt. Az anyatejjel ugyanis az anya által elfogyasztott élelmiszerek kis mennyisége is átjut a gyermekbe, ami segíti az immuntolerancia kialakítását. Azoknál, akik tápszert kapnak, 4–6 hónapos kor között már ajánlanak más ételeket is. „Ez persze nem azt jelenti, hogy nagy mennyiségeket kell a gyerekkel etetni, csak kóstoltatni! Volt korábban egy kutatás arról, hogy ha korán (négy hónapos kortól), minimális mennyiségben és a bélrendszeren keresztül találkoznak a gyerekek a mogyoróval, akkor kisebb eséllyel lesznek allergiásak rá, mintha elsőként a tüdőn vagy sérült bőrön keresztül érintkeznek a mogyoró porával” – mondja Nagy Ilona.      

Most akkor allergiás vagy sem?

Az ételallergiát jelezhetik az ekcémaszerű kiütések, a hasmenés és a véres széklet, de nem feltétlenül jelentkeznek ennyire egyértelmű tünetek. Előfordul az is, hogy pusztán csak nem gyarapszik megfelelően egy baba, elmarad a súlya. Az azonban, hogy egy gyermek allergiás-e vagy sem, nem mindig egyértelmű. Dr. Csáki Csilla például találkozott olyan családdal, ahol néhány ekcémás kiütés miatt azt mondták a szülőknek, érzékeny a gyermek a tejfehérjére, ezért éveken át „mentes” étrendre fogták, holott erre egyáltalán nem volt szükség. Azért, hogy ezt elkerüljék, érdemes gyerek-gasztroenterológushoz vagy -allergológushoz fordulni és ott elvégeztetni a szükséges teszteket. Ez azonban nem mindig olyan egyszerű, hiszen a vizsgálatok nagyon drágák, és az államilag finanszírozott ellátás keretében minden hónapban csak ­bizonyos számú vértesztet kérhet egy szakorvos. Ha kifutnak a keretből, a következő hónapra csúszik a beteg. Emiatt sokan inkább a magánellátás felé fordulnak, de ezek a vizsgálatok ott több tízezer forintba is kerülhetnek. Úgy tűnik, a döntéshozókat nem tájékoztatták megfelelően arról, milyen jelentős pluszköltségekkel járhat a családoknak egy allergiás gyermek kezelése és étkeztetése. Pedig a tej- és tojásmentes hozzávalók és ételek rendre kétszer-háromszor olyan drágák, mint a nem mentes társaik. Ehhez jön mostantól hozzá a tápszerek árának emelkedése is. És ez akkor is hatalmas teher volna, ha nem éppen a családok évében kellene elviselni.

Kell egy kis kosz – Nem, nem kell

A leggyakoribb a tehéntej-allergia, de a tojás, a hal és az olajos magvak is okozhatnak allergiát és tüneteket. Ilyenkor ezeket kerülő étrendet kell kialakítani. A rizstej, mandulatej stb. azonban semmiképpen nem helyettesítik a tápszert. „A növényi tejek összetétele nagyrészt víz, nagyon kevés a fehérjetartalmuk, egy fejlődésben lévő szervezetnek nem elegendőek. Egyedül a szójatej az, aminek még megfelelő lehet a fehérjetartalma, de az sem olyan ásványianyag- és vitamin-összetételű, amire a gyerekeknek szükségük lenne. Hároméves korig még allergiamentes gyermekeknek is javasolja a WHO az igények szerint összeállított tápszereket” – hangsúlyozza Nagy Ilona. Az, hogy gyerekkorban miképpen táplálják az embert és az anyuka miképpen táplálkozik a várandósság és a szoptatás alatt, összefügghet azzal is, hogy a későbbiekben kialakulnak-e allergiák. „A tolerancia és az intolerancia is fontos tulajdonsága az immunrendszernek, hiszen ennek segítségével tudja elkülöníteni, hogy mi az, ami megfelelő a szervezetnek, és mi nem az. Az immunrendszer fontos szabályozói a bélrendszer nyirokcsomói, amiket a bélflóra befolyásol. Jelenleg is komoly kutatások zajlanak a témában. Korábban volt olyan elmélet – »kosz elmélet« –, amelynek alapját az a megfigyelés adta, hogy ha valaki nagyon steril, »tiszta« környezetben nevelkedik és nem találkozik a megfelelő baktériumokkal, akkor nagyobb az esélye arra, hogy allergiás lesz. Kiderült, hogy a különféle baktériumtörzsek más-más hatással vannak az immunrendszerünkre, tehát nem a koszra – különféle baktériumokra, vírusokra, gombákra –, hanem a jótékony mikrobák összességére van szükség” – részletezi a doktornő.

Szerző
Frissítve: 2019.09.15. 07:17

Már az emberi pszichére is hatással van a klímaváltozás

Publikálás dátuma
2019.09.14. 12:26

Fotó: TOBIAS SCHWARZ / AFP
Az éghajlat drámai változása, a lehangoló kilátások megviselik az embert, s ezt már olyan pszichológiai fogalmak is jelzik, mint a klímagyász és az ökodepresszió. Nem segítik ezek kezelését a gazdaságinövekedés-fétisben tobzódó politikák vagy az olyan vélemények, amelyek szerint a klímakrízis nem több liberális – és persze bevándorláspárti – hóbortnál. Ökoszorongástól a klímabűnözésig, beszélgetés Molnos Zselyke biológus-ökopszichológussal.
A klímakrízis miatt érzett szorongás észszerű, és vélhetően az abnormális, ha valaki nem aggódik emiatt. Ön szerint is egészséges reakció a klímaszorongás?  Igen, hiszen valós a vészhelyzet, a félelem tényeken alapul. De ha a szorongás tehetetlenségbe torkollik, mert érzékenyek vagyunk a kérdésre, rengeteg információt gyűjtünk, de a cselekvés szintjén elakadunk, az megterhelő. A környezetvédelemben alapvető, hogy tudunk-e megoldást, cselekvési lehetőséget kínálni, mert ha nem, akkor elakadunk egy szűrőn, ellenálláson. Mit tegyünk tehát? A szorongásnak az az értelme, hogy változásra késztet. Tünet, mint a láz vagy a testi fájdalom, oda kell figyelni rá. De ha tüneti, fájdalomcsillapító kezeléssel megszüntetjük, akkor éppen az aktivizáló funkcióját veszíti el. Fordítsuk át aktivitásba, cselekvésbe, aminek értelme is van.
Hollandiában ökodepressziós csoportok alakultak, Mary-Jane Rust ökopszichológus egyre több ­páciensről számol be. Mi a helyzet nálunk? Közvetlenül a klímaszorongás miatt még nem fordultak hozzám, de olyan már többször előfordult, beszélgetés közben derült ki, hogy valakit nagyon foglalkoztat ez a kérdés, és nem tudja, mihez kezdjen vele. A biológiai érettségi felkészítőkön azt látom, a fiatalok félnek megismerkedni a tényekkel. A minap egy tanítványommal a Home című filmről beszélgettünk, ami megrázóan gyönyörű alkotás, az ember térfoglalásáról szól, amint átalakítja maga körül a világot. Egy idő után azt érezzük, vége mindennek. De pozitív üzenettel zárul a film, és ez a tanítványom szorongását is oldotta. Amíg menthetetlennek, elveszettnek tűnik minden, addig elfordulunk, mert az a benyomásunk, fölösleges a szembenézés, mert nincs megoldás. Szolasztalgia – ez az új fogalom írja le az identitásunk részét képező éghajlat változása miatt érzett ­stresszt, tehetetlenséget. De mi történik, ha cselekszem, oldom a szorongást, de tudom, hogy ha nem cselekszik még néhány milliárd ember, akkor végünk? Ha az ember elkezd cselekedni, akkor elmúlik a szorongásérzés. A cse­lekvés energizál, különösen akkor, ha társakat is találunk hozzá. Ilyenkor legalább a mikrokörnyezetünkben az a benyomásunk, hogy végre történik valami. Persze továbbra is ott van annak a tudata, hogy a bálnákat gyilkolják, a szén-dioxid-kibocsátás nő, egyéni szinten mégis jobb lesz a köz­érzetünk. Ha cselekszünk, kevesebb húst eszünk, kerékpárral járunk, hulladékmentesen élünk, akkor elkerülhetjük a 2030-ra prognosztizált poklot? Visszafordíthatjuk a kedvezőtlen folyamatokat? Megállítani lehet őket, és az is nagy eredmény lenne. Sok mindent elveszítettünk, sok minden átalakult már. Joanna Macy ökofilozófus szerint egyébként három csomagból érdemes választani, ha tenni akarunk a világunkért. Az egyik az aktivizmus, a természetrombolás elleni kiállás, ami összefügg azzal, hogy ugyanazokra a mozgatórugókra vezethető vissza, ahogy a természettel és egymással bánunk. A másik lehetséges tevékenység egy olyan világ felépítése, amiben élni szeretnénk. Nem elég tehát tiltakoznunk, tennünk is kell. A harmadik a saját tudatossági szintünk fejlesztése. Legyenek információink, alakítsuk át a szemléletmódunkat. Mindháromból egyet-egyet érdemes választani, mindenkinek a saját vérmérséklete szerint. Nem létezik egyféle megoldás. Lényegesek a felülről jövő változások, de egyéni életmódváltás is szükséges. És fordítva: az életmódváltás mellett az államok döntései sem elodázhatók. Miközben komoly politikusok kacsának tartják a klímaváltozást, vagy éppen ellenzéki politikai terméknek. Nem figyelem ezeket az elméleteket. Pedig, ha többet nem, legalább egy Trump-tréfát érdemes befogadni: az amerikai elnök januárban azt tweetelte: mi történt a globális felmelegedéssel, hiszen minden hidegrekord megdől. Tegyük föl a kérdést: segít engem a cselekvésben, amit nézek, hallgatok, vagy éppen gátol? Ha emészti az energiámat, hogy felhúzom magam a híreken, akkor ez gátol engem. Felelősségem van abban, mivel veszem körül magam. Ne költözzünk rózsaszín buborékba, de gondolkodjunk el, hogy serkent, inspirál bennünket egy tartalom vagy csupán felidegesít. De – és ezzel leleplezem a saját szorongásfaktoromat – az USA elnöke szerint nincs itt semmi látnivaló. Szerintem ez durva. Ennél nincs lejjebb. Némi ellentételezés lehet, hogy nem csak Trump elnököt köszönhetjük Amerikának, hanem az ökopszichológiát is. Talán ez is szükségszerű. Talán el kell menni a falig, és akkor megjelenhet egy új fuvallat. Nagyon úgy tűnik – hogy növeljem a termékeny szorongást –, tényleg elmegyünk a falig. A gazdaságinövekedés-fétisünk múlhatatlan. Miközben idén már augusztus 1-jén elkezdtük hitelbe használni a Földet. Föloldható az ellentmondás? A végtelen növekedés, ami egy véges bolygón nonszensz, a neoklasszikus közgazdaságtan paradigmája. A paradigmákat azonban át lehet írni. Mivel a korszellemet működtető elvek láthatatlanok, először tudatosítanunk kell, milyen rendszer részei vagyunk, milyen motívumok szerint cselekszünk. Alfred Korzibsky lengyel-amerikai filozófus hasonlata szerint a térkép nem azonos a területtel. A paradigma nem a valóság, hanem eszköz az értelmezéséhez. Az ökopszichológia onnan indul, hogy egymásba ágyazott rendszerekből épül föl a világ: az univerzum, a bolygó bioszférája, ökológiai rendszerei, az egyedek, a molekulák és a szubatomi részecskék tartoznak össze. A természet egy nagy rendszer, amelybe a társadalmak illeszkednek, bennük a gazdaság rendszerével. Az ökológiai közgazdaságtan nézete ez, amihez képest a növekedést propagáló mainstream tanok csak erőforrásként tekintenek a természetre. Ezt át kell írni.
Mit gondol a megszégyenítő cselekvésről: egy mozgalom szerint a szén-dioxid-szörny repülőkkel utazói klímabűnözők. A félelem- és bűntudatkeltés nem vezet jóra, csak ellenségeskedés és agresszió lehet belőle. Személyesen hogyan éli meg a klímakrízist? Van egy egészséges klímaszorongása? Behoznék egy másik fogalmat, az ökológiai fájdalmat. A klímaszorongás a saját életünk, a gyerekeink élete, a többi ember élete miatti aggodalom. Az ökológiai fájdalom onnan közelít, hogy a fajok kihalása, az erdőtüzek pusztítása hatalmas értékvesztést okoz. Nem azért ­rossz,­ mert veszélyeztet engem, hanem mert önmagában fájó. Gyerekkoromtól van egy erős érzékenységem a természetpusztítással kapcsolatban, és meg kellett tanulnom gondolkodni, írni, beszélni róla, hogy tehessek ellene. Ha nevet adunk az érzéseknek, megosztjuk őket, és találunk ehhez társakat, akkor el lehet indulni a cselekvés felé. Ezen az úton járok. Mi az ökopszichológia alapvetése? Az a központi gondolata, hogy én is a természet vagyok, a testem, a pszichém olyan ritmusok szerint működik, mint a környezetem, az anyag- és az energiaáramlásban is benne vagyok, és amikor lélegzem, beszívok más élőlényeket. Részemmé válnak a molekulák. A természetvédelem nemcsak a növények és az állatok védelmét jelenti, hanem azt is, ahogy magammal és másokkal bánok. Ahogy a természetet sem bántom, úgy az életmódváltásom sem lehet önsanyargatás. Csoportjaikkal erdőbe járnak megfigyelni az ottani életet. Kik érdeklődnek a programjaik iránt? Olyanok jönnek hozzánk, akik tartanak valahol az ökotudatosságban, de nem elégítik ki őket a gyakorlati lépések. A globális krízishelyzet nemcsak technikai megoldásokat igényel, hanem paradigmaváltást. A cselekvés gyakorlatias megközelítése – hogyan vásároljunk, mit együnk, hogyan ne termeljünk hulladékot – és a történések hátterének megértése mellett a harmadik, legelvontabb szint az észlelés- és gondolkodásmódunk működése. A szemüvegünk, ami az információkat szűri. Részvételi sétákat tartunk természeti közegekben, erdőkben. Biológus és pszichológus által tartott csoportos foglalkozások ezek, amely a terület élőlényeivel, hálózataival, mintázataival, folyamataival jelentenek élményszintű, ismeretalapú találkozást. A sétáknak emellett re­kreációs hatása van, csökken a stressz-szint, feltöltődünk, megnyugvást találunk. Mivel a Nap életciklusa miatt egymilliárd év múlva nagyon melegünk, ötmilliárd év múlva végünk lesz, nem kérdezem, hogy elpusztul-e a Föld, hiszen igen. De nekünk vajon mennyi időnk van? Nem tudom. Lesznek élhetetlen területek, ez ma bizonyosnak tűnik. Optimista? Van, amikor igen, van, amikor nem. Lehetséges, hogy az ökoszisztémában zajló változás a Föld öngyógyítása? Jelzés, hogy ilyen növekedési vágyakkal nem tud eltartani nyolcmilliárd embert. Az öngyógyító mechanizmusok folyamatosak, ahogy az egyensúlyra törekvés is. Paraziták, agresszió, háborúk, élelmiszerhiány: ezek mind lehetőségek, de talán megmaradnak annak, és visszaáll a dinamikus egyensúly.
Szerző