Az alvó unió hete

Azt állította Orbán Viktor (a Visegrádi 4-ek prágai találkozóján), hogy ha az EU nem aludt volna el, és már korábban felvette volna tagjai közé Észak-Macedóniát, Szerbiát és Montenegrót, akkor ma nem lenne sokmillió illegális migráns Nyugat-Európában.

Ezzel szemben a tény az, hogy így sincs sokmillió illegális migráns, csak (bár ez sem kevés) mintegy 600 ezer olyan ember, aki illegálisan tartózkodik az Európai Unió országaiban. Az igaz ugyan, hogy 2015 óta mintegy kétmillióan illegálisan lépték át az unió határait, de ők többségükben menekültek voltak, és jórészt meg is kapták a menedékjogot. Egyébként meg Görögországon és Magyarországon keresztül több százezer ember jutott el Németországba, amíg a törökök le nem állították a menekülthullámot. Bezzeg Macedónia meg Szerbia ellenállt volna? Ki hiszi ezt el?

Azt is állította a miniszterelnök (ugyanerről ugyancsak Prágában), hogy „a balkáni útvonalat meg tudtuk volna védeni közösen”, ám a Görögország és Magyarország közötti teret „gazdátlanul hagyták”.

Ezzel szemben a tény az, hogy ha nem hagyták volna „gazdátlanul”, és elzárták volna az utat a Görögországból Nyugat felé igyekvők előtt, akkor a Törökországból a görög szigetekre engedett sok százezer menekült Görögországban rekedt volna. Ez is egy megoldás persze, csak Görögországot áldozták volna fel a németek és svédek védelmében. Vagy Görögország nem az Európai Unió tagja? Na, ugye.

Azt állította továbbá Orbán (de már a Kossuth rádióban), hogy Trócsányi László európai biztos-jelölttel szemben kritikusai csupán azt vethetik fel, hogy „rossz helyről jött, mert hát magyar”.

Ezzel szemben a tény az, hogy ezt senki nem veti föl, már csak azért sem, mert az Európai Bizottságban mindenképpen helyet kell foglalnia egy magyarnak. Trócsányi személyét tehát azért kifogásolják sokan, mert a magyar kormány illiberális, a jogállamot lebontó politikájának egyik kulcspozíciót betöltő szereplője volt igazságügyi miniszterként. Úgyhogy Trócsányi tényleg rossz helyről jött: Orbán zsebéből.

Azt állította Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere (a kecskeméti tévének nyilatkozva), hogy „a kultúránkban és az oktatásban is olyan fejlesztések történnek, ami Magyarországon Szent István óta nem történt.”

Ezzel szemben a tény az, hogy a királyok ugyan nem „fejlesztettek”, de azért a magyar történelemnek volt néhány nagy kulturális korszaka. Mátyás király alatt például a reneszánsz művészetek és a tudomány fejlődött kiugróan, és ha másról nem, a Corvinákról ez még Káslernek is eszébe juthat. De Mária Terézia alatt indult el a magyar közoktatás (Ratio Educationis, Kásler úr), mint ahogy a mostani kormány által sokszorosan mennybe menesztett Klebelsberg Kunó is kétségtelenül nagyot lendített a magyar oktatáson. Mindenesetre mérhetetlenül többet, mint Orbán, aki kormányzása kilencedik évében még mindig kevesebbet költ (a GDP arányában) közoktatásra, mint a Bajnai-kormány tette. A kultúráról most ne is beszéljünk. Legföljebb kultúrharcról: abban tényleg egyre nagyobbat alkotnak.