Választási egyházszolgák

A Fidesz valahogy úgy képzeli a magyar valóságot, hogy a mindenféle társadalmi képződményeknek egyetlen és kizárólagos célja van: a Fidesz hatalmi érdekeinek szolgálata. Ha egy szerveződés – legyen az civil egyesület vagy szakmai érdekképviselet – inkább ragaszkodna a függetlenségéhez, készülhet a bosszúra. Jön az anyagi ellehetetlenítés, az adóhatósági vizsgálat, a rendőrségi vegzatúra, a házkutatás, az összehangolt hecckampány, a lejáratás. Annak a szervezetnek pedig, amely akár gazdasági érdekből, akár meggyőződésből, akár a kettő keverékéből a nagy étvágyú fideszes szövetségi konglomerátum részévé vált, folyamatosan bizonyítania kell a kenyéradó gazda iránti töretlen hűségét.

A kormánypárt a nagy keresztény egyházakat sem tekinti kivételnek. Ellenkezőleg. A Fidesz számára az egyházak a legfontosabb ideológiai és szervezeti bázist jelentik, az illiberális kereszténydemokrácia fundamentumát, amelynek épségére különösképpen vigyázni kell, nehogy a politikai felépítmény is összedőljön.

Kövér László okfejtése arról, hogy a papoknak és lelkészeknek milyen szerepet kell betölteniük a választási kampányban, újabb értékes adalékokkal gazdagította a hatalom mentalitásáról felhalmozott tudásunkat. A 444.hu vette észre a Reformátusok Szárszói Konferenciáján készült felvételt, amelynek tanúsága szerint a házelnök világos iránymutatást adott: mivel a hívő emberek részéről „minimum skizofrénia”, ha nem a Fideszre szavaznak, az egyházi közösségeknek feladata gondoskodni róla, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő.

Ami a református lelkészek politikai aktivitását illeti, a házelnök kifejezetten elégedetlennek tűnt. Jó példaként a katolikus papokkal hozakodott elő, akik választás előtt gyakrabban igazítják el a híveket, merrefelé van a helyes irány. Kövér elmesélte, hogy egy plébános figyelmeztette nyáját: aki nem „jófelé” szavaz, a következő héten csak többszöri, alapos gyónás után látogathat el a templomba. Ő azonban nem fogja feloldozni. „Nagyjából ugyanilyen szellemesen adta elő, de komolyan gondolta” – biggyesztette hozzá a történethez a házelnök.

A közönség reakciói alapján senkiben sem keltett megütközést, hogy egy közjogi méltóság politikai segéderőként választási harcra hívja az egyházakat. Közben egy józsefvárosi plébános – mintha csak Kövér felszólításának próbálna eleget tenni – a fideszes polgármesterjelölt támogatására buzdított.

Mindebből tévedés lenne azt a kézenfekvőnek látszó következtetést levonni, hogy a nagy egyházak ilyen-olyan rangú képviselői egyöntetű lelkesedéssel felsorakoznának a Fidesz mögé. Valóban sokan vannak, akik feltétlen rajongással hódolnak a kormánynak, akadnak viszont, akiknek nagyon nincs ínyére a pártpolitikai nyomulás. Még a fideszes szimpátiájáról ismert református püspök, Bogárdi Szabó István is szükségét érezte annak, hogy árnyalja a házelnök véleményét. Közölte: a politika a mulandóságok világába tartozik, és addig jó az egyháznak, amíg a mulandóságok világában tagjainak lehet és szabad sokfélének lenni.