Élet a budapesti hőszigeteken

Publikálás dátuma
2019.09.29. 16:45

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
A szegényebb régiók, városok kiszolgáltatottabbak az éghajlatváltozás negatív hatásainak – nem kizárólag a kevesebb pénz, hanem elsősorban a szemléletbeli lemaradás miatt. Budapest és Bécs összehasonlítása is azt mutatja, hogy ha melegszik az idő, a magyar főváros lakossága lényegesen rosszabbul jár.
Egy friss, kifejezetten a klímaválság kockázatait elemző KSH-tanulmány szerint „az éghajlatváltozás okozta sérülékenység egyik formája a hőmérséklet-emelkedéssel összefüggő hőhullámok számának, gyakoriságának és hosszának növekedése”. A várható hősokk szempontjából maga Európa sincs könnyű helyzetben – földrészünkön az átlaghőmérséklet 1 fokos emelkedése akár nyaranta akár tízzel is növelheti a kánikulai napok számát – ez azonban csak az átlag, a Magyarországot is magában foglaló középső nagyrégióban inkább 30 napos, vagyis egy hónapos növekménnyel kell számolni, ami a Földközi-tenger medencéjéhez teszi majd hasonlóvá a hazai nyári időjárást. A radikális változás ugyanakkor jelentős regionális különbségekkel érvényesül. Hogy egy-egy régiónak mekkora klímakockázattal kell szembenéznie, az a várható időjárási hatásokon túl is sokféle paraméteren, többek között a kitettségen és az alkalmazkodóképességen múlik. Az erős hatásokkal szembesülő, a változásokkal szemben eszköztelen területek vannak a legnagyobb veszélyben. Azon talán senki nem lepődik meg, hogy az ún. éghajlati sérülékenység a Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Csongrád és Békés megyék nagy részét lefedő délkeleti országrészben a legmagasabb, az viszont mindenképpen meghökkentő információ, hogy Budapest is az országos átlagnál sérülékenyebbnek számít. A délkeleti térség a vásárlóerő szempontjából sem számít kiemelkedőnek – márpedig a gazdasági lehetőségek erősen meghatározzák a védekezés mozgásterét –, az erdőborítást tekintve viszont a hazai rangsor végén kullog: egy másik KSH-kiadvány, a Statisztikai tükör erdőgazdálkodási száma alapján épp az említett négy megye mutatja a legalacsonyabb arányú erdősültséget (ami többek között azt jelenti, hogy nem számíthat az erdők kiegyenlítő, az időjárási szélsőségeseket tompító klímaszabályozó funkciójára). Hasonló, vagyis a növényborítással összefüggő okok miatt számít kiemelten sérülékenynek Budapest is. A Zürichi Egyetem néhány hete jelentős sajtóvisszhangot kapott kutatása szerint a magyar főváros klímája kifejezetten hátrányosan módosul a klímaváltozás következtében. Az európai nagyvárosokban harminc év múlva nyáron átlagosan 3,6, télen 4,7 Celsius-fokkal lesz melegebb, ami a magyar főváros esetében azt jelenti, hogy a mediterrán éghajlatú, Vardar nevű folyóját nyaranta rendszeresen „elvesztő” Szkopje időjárásához kell majd hozzászokniuk a nyári forróságot már ma is nehezen viselő budapestieknek. Ez leginkább Budapest földrajzi fekvésén múlik, egy másik hatásért viszont közvetlenül felelős a város (és az ország) politikai vezetése is. Dezső Zsuzsanna, az ELTE Meteorológiai Tanszék adjunktusának kutatásai azt mutatják, hogy Budapest belső területein az épített környezet melegítő hatása (vagyis a hőszigetek kialakulása) nyomán egy átlagos nyári napon akár 4-5 fokkal is melegebb van, mint a külvárosban vagy a város körül. Más mérések szerint ugyanakkor a szomszédos Bécsben az azonos földrajzi szélesség és a hasonló vagy kedvezőtlenebb domborzat ellenére ez a különbség jóval alacsonyabb – nem éri el a 3 fokot –, ami alighanem szorosan összefügg azzal, hogy Bécsben 124, Budapesten viszont csak 6 négyzetméter az egy lakosra jutó zöldterület. Ez az állapot Budapest esetébe nem adottság, hanem olyasfajta káros örökség, amelyet a legutóbbi ciklusok fairtásai tovább súlyosbítottak. A magyar fővárosra a rendszerváltás óta mindig jellemző volt, hogy a parkok, játszóterek, sportpályák és egyéb zöldterületek túlságosan gyakran estek áldozatul a beépítésnek, az viszont új jelenség – 2010 óta, hogy a kormány a kiemelt beruházásokról szóló törvények többszöri módosításával, illetve az egy-egy különösen értékes közparkra vagy védett területre szabott jogszabállyal (Városliget-törvény, Normafa-törvény stb.) erős jogalapot is teremtett magának a dúláshoz. Míg ugyanis korábban az civil és lakossági ellenállás révén sikerült egy-egy zöldterületet megmenteni, ma az államigazgatás az említett törvényeknek köszönhetően – ahogyan az például a Kossuth tér, a József nádor tér vagy az Orczy-kert esetében látszott – teljesen ki tudja vonni a szóban forgó beruházásokat a társadalmi kontroll alól: a favágások már azelőtt megkezdődhetnek (sajnálatos módon „jogszerűen”, bár az egészséges környezethez való jogot megsértve, ombudsmani állásfoglalás szerint alkotmányellenesen), mielőtt a lakosságnak lehetősége lenne a véleményét kifejteni vagy tiltakozni. A Kossuth téri hársfasor kivágásánál például az történt, hogy a fakivágási engedély előbb emelkedett jogerőre, mint ahogy a kötelezően előírt tájékoztatás után a fellebbezési lehetőség megnyílt volna – a fairtás ellen tiltakozóknak esélyük sem volt, hogy bármit tegyenek a kivágásra ítélt fák ügyében. Hasonló Bécsben nem fordulhat elő: minden egyes fa kivágását részletes, alapos (helyszíni és elektronikus) tájékoztatás és érdemi konzultáció előzi meg, természetesen a jogi beavatkozás opciójával, és a folyamatnak minden esetben része a – nem 1:1 arányú, hanem a kivágott fával azonos biológiai produktumú – fapótlás előírása, illetve a végrehajtás transzparens végrehajtása és ellenőrzése is. Budapesten viszont épp a fentiek hiányát fizetjük meg a nyári napokon jobban felforrósodó városmaggal, az egészségtelenebb levegővel, a bécsinél sokkal több kánikulai megbetegedéssel és halálesettel.

Kerületi klímaügyek

Alig van olyan kerülete a fővárosnak, ahol ne lenne valamilyen speciális klímaügy – hol probléma, hol megoldás. A fideszes irányítású VII. kerület például régóta a lakosságszám csökkenésével küzd, és a kutatások szerint az elvándorlás egyik fő oka (a bulinegyed zajártalma mellett) az elegendő mennyiségű és minőségű zöldterület hiánya: ahogy melegszik a klíma, úgy válik ez a szempont egyre fontosabbá a budapestiek szemében. Bizonyos értelemben a másik véglet az ellenzéki vezetésű XIII. kerület, amely a főváros legnagyobb, saját építésű bérlakás-állományával rendelkezik: hosszú évek óta kizárólag minimális energiafogyasztású, jó hőszigetelésű, a forróságot is jobban tűrő passzívházakat építenek, ahol a lakások éves energiaszámlája nem haladja meg a 20 ezer forintot.

Témák
felmelegedés

A Corvin ma már másként látványosság

Publikálás dátuma
2019.09.29. 12:22

Fotó: Fortepan
Budapest alighanem legismertebb romhalmaza a Corvin Áruház. Évtizedek óta tervezik a rekonstrukcióját, de csak a legbátrabbak mernének fogadást kötni arra, hogy mondjuk a 2026-ban esedékes századik születésnapjára megújul.
Az átadása utáni első időkben a Blaha Lujza téri Corvin nemcsak bevásárlóhely volt, hanem látványosság is. Szenzációnak számított, amikor a harminchárom kirakatban egyszerre libbentek fel a függönyök, és az utcán tolongó emberek megpillanthatták a következő évszak kínálatát. Voltak, akik az éttermében fizettek elő háromfogásos menüre, mások csak beugrottak egy espressóra a kávéházába. Az emberek idejártak délutáni szalonzenét hallgatni, és kifigyelni a divatbemutatókon, mi számít majd sikkesnek az elkövetkező hónapokban. Vagy csak mozgólépcsőzni a szobrokkal és fényből komponált feliratokkal ékes, palotaszerű épületet négy szintje között. Nagy forgalom, kis – legalábbis mérsékelt – haszon: ez volt az áruházat megalapító, hamburgi gyökerű részvénytársaság alapelve. A Corvin nem volt drága, a konfekció-darabokat pedig készségesen a vevő alakjára igazították. 
Reiss Zoltán áruháza túlélte 1945-ben elhunyt tervezőjét, az 1956-os harcok azonban kis híján romba döntötték. Egy évtizeden át folyt a tervezgetés, mi legyen a hámló homlokzatával, míg végül az illetékesek úgy döntöttek: a tér felől egy ablaktalan, műanyaggal ötvözött alumíniumból készült, úgynevezett luxaflex borítással takarják el a rogyadozó szobrokat. A súlyosan sérült falak azonban a másik három oldalon háborítatlanul romlottak tovább. Aztán elsuhant ötven év, olykor szóba került az áruház felújítása, illetve lebontása is, míg végül eljött 2018 májusa. A józsefvárosi önkormányzat ekkor elrendelte az alumínium borítás eltávolítását, és a diadalmas akciónál lelkesen segédkező Sára Botond alpolgármester megígérte: az épület visszanyeri eredeti arculatát, a kereskedelmi terek mellett lesznek benne vendéglátóhelyek és irodák is. Mindehhez 300 millió forint állami támogatást ígért, valamint a Blaha Lujza tér 2019 végére megvalósuló rekonstrukcióját. Bizonyára véletlen egybeesés, hogy néhány héttel későbbre írták ki a kerületben az időközi polgármester-választást, ahol Sára Botond volt a kormánypárt jelöltje. Az viszont elgondolkodtató, hogy azóta sem történt semmi: a Corvin érintetlenül omladozik az eredeti homlokzatot idéző, mára kissé elnyűtté vált drapéria alatt.
Szerző

Vége az ingatlanpiaci aranykornak: már nem lehet bármit bármennyiért eladni a fővárosban

Publikálás dátuma
2019.09.29. 10:00
Lakótelep
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Még mindig a panel a leggyorsabban eladható ingatlantípus Budapesten, ám egyre tovább kell hirdetni. A lakások iránti kereslet kezd kifulladni.
Vége az aranykornak Budapesten, már nem lehet legalábbis bármilyen lakást bármilyen áron eladni. Az árak ugyanis az elmúlt évek során olyan magasságokat értek el, amelyeken felül egy lakás túlárazása gyakorlatilag elviselhetetlen a vevők számára. Márpedig az eladók – hacsak nem sürgős nekik az eladás – jellemzően a piacinál magasabb áron kezdik el árulni ingatlanjaikat. Egy részük egy idő után persze elunja a hiábavaló próbálkozást és csökkenti az árat. Vannak azonban, akik inkább hosszú hónapokig árulják lakásukat, de nem engednek az árból. Ez utóbbi stratégia az elmúlt két-három évben tulajdonképen kifizetődő volt. Olyan gyors ütemben – évente 20-25 százalékkal – drágultak ugyanis a budapesti ingatlanok, hogy a piaci árak utolérték ezt az eladói pluszigényt – magyarázza Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. Nagyon úgy fest azonban, hogy mindez már a múlté. Az áremelkedés némileg lassul, a vevők pedig már sokkal tudatosabban átgondolják, mit vesznek meg ilyen sok pénzért. A jó lakások elfogytak a piacról, újak alig épülnek, a kereslet kifulladóban van – fogalmazott a szakértő, amit szerinte az is jól mutat, hogy négy év alatt 11 százalékkal esett vissza az adásvételek száma a fővárosban. (Eközben vidéken éppen ellentétes folyamatok zajlottak le: 21 százalékkal nőtt az adásvételek száma.) A legtöbb – 40 866 – lakás 2015-ben cserélt gazdát Budapesten, miközben tavaly már csak 36 194 ingatlan-adásvételi szerződést kötöttek meg. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a budapesti ingatlanpiacon ne lehetne továbbra is jól eladni a lakásokat – főként, ha azok jó minőségűek és elhelyezkedésűek –, de már egyáltalán nem mindegy az ár – jegyezte meg Balogh László. A lélektani határ most 60 millió forintnál húzódik: a vevők 80 százaléka az ennél olcsóbb ingatlanokat keresi. Ez ugyanakkor nem teljesen találkozik a kínálattal: az ennyiért hirdetett budapesti ingatlanok az összes eladó fővárosi lakás mindössze 63 százalékát teszik ki. Az arányok tavaly hasonlóak voltak, de jól mutatja az áremelkedés drasztikusságát,  hogy 2018-ban a lélektani határ még 50 millió forint volt. A leggyorsabban – átlagosan 38 nap alatt – egyébként a panelokat lehet eladni, a téglalakások értékesítéséhez 50, a családi házak eladásához 77,5 nap szükséges. Ez a trend az elmúlt öt évben nem változott, a panel mindig is a leggyorsabban értékesíthető ingatlantípus volt – mutat rá Balogh László. Mint mondta: ennek azonban nem az az oka, hogy az emberek imádják a panelt és mindenáron lakótelepen szeretnének élni. Sokkal inkább az, hogy ez a legolcsóbb és a jelentős drágulással együtt is a még mindig legmegfizethetőbb ingatlantípus. A panelok ráadásul sztenderdek alapján épültek, így a vevők is tudják, mit várhatnak tőle, nincs zsákbamacska. A panelok iránti erős kereslet azonban faramuci helyzetet teremtett a fővárosi lakáspiacon: a külsőbb pesti kerületekben már többe kerül a panel négyzetmétere, mint a családi házaké. A KSH idei első negyedéves lakáspiaci elemzése szerint a kijjebb eső pesti és a külső pesti kerületek lakótelepein több mint kétszeres volt az áremelkedés az elmúlt négy évben, miközben a budai lakótelepeken duplázódtak az árak. Ezalatt azonban a budai hegyvidék családi házainak drágulása „csupán” másfélszeres, a főváros többi területén pedig 60–80 százalék közötti volt. Így a fővárosban a pesti külső kerületek családi házainak fajlagos ára lett a legalacsonyabb a lakástípusok közül. A IV., XV., XVIII., XXI., XXIII. kerületekben átlagosan 384 ezer forintos négyzetméteráron lehet házat venni. Ugyanitt a paneleket viszont már 450 ezer forint feletti négyzetméteráron kínálják. Feltehetően ez a folyamat is közrejátszik abban, hogy miközben ugyan még mindig a panelek pörögnek a leggyorsabban a piacon, ezen lakástípus értékesítési ideje tavalyhoz képest jelentősen, 12 nappal megnőtt. A téglalakásokat viszont az idén 4 nappal, a családi házakat pedig 13,5 nappal rövidebb idő alatt lehet eladni, mint tavaly. Balogh László szerint ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy ha ugyanannyi pénzbe kerül egy panellakás, mintegy kisebb tégla, vagy egy külső kerületi családi ház, akkor egyre inkább ez utóbbiakat választják a vevők.   

Ferencvárosban pörög a leggyorsabban a panel

Majdnem 7 hónapig, 207 napig árultak egy újpesti családi házat, mire eladták – derül ki az ingatlan.com friss statisztikáiból. A leghosszabb, 394,5 napos átlagos értékesítési idővel mégsem itt, hanem a XI. kerület családi házainál kell számolni. Igaz, ez utóbbi adat is csupán két eladott ingatlan átlagát mutatja, tehát nem feltétlen mértékadó, azt viszont jól látszik, hogy a kertes házakat jóval nehezebb eladni ezekben a kerületekben, mint a tégla vagy a panellakásokat. Újbudán egy panelon tizedannyi idő, mindössze 38 nap alatt lehet túladni, a IV. kerületben pedig 34 nap a panel értékesítési ideje. A panelok egyébként Ferencvárosban a legkapósabbak, itt mindössze 11 nap kell az értékesítéshez, Újpalotán 24, Kőbányán 26 nap alatt kel el ezen ingatlantípus. Zuglóban viszonylag gyorsan pörög a családi ház – átlagosan 47 nap kell az eladáshoz –, de a leggyorsabban, 18,5 illetve 26 nap alatt  a XVIII. és a XVII. kerületi családi házakat lehet eladni. 

Szerző