Milliós kérdés

Számít-e, hogy milyen pénzből gyűltek össze az utolsó milliók, ha egy kisgyerek élete a tét? Fontos-e, ki adta? Van-e jelentősége annak, hogy az adományozó titkolja a nevét, vagy engedve hiúságának, érdekeinek, felfedi inkognitóját? Befolyásol-e bármit is, ha kiderül, hogy mondjuk egy közpénzből tisztességtelenül gazdagodó oligarcha adta a pénzt?

Könnyebb felelni, ha megfordítjuk a kérdést: ki az, aki ne kötne alkut akár az ördöggel is, hogy a gyereke egészséges legyen? Most csak az számít, hogy sok ezer ember rövid idő alatt összedobta a 700 milliós kezelés árát ennek a ritka betegségben szenvedő kisfiúnak, így kap egy esélyt az életre. Az a fontos, hogy a Zente meggyógyuljon.

De ha most tényleg nem számít is más, azért megválaszolatlan kérdések maradtak még. Mindenekelőtt az, hogy milyen Magyarországon gyógyul majd Zente. Lehetne ez mondjuk egy olyan ország is, amelyben az állami ellátó rendszer minden egyes beteg gyereket hozzájuttat a kezeléshez, kerüljön az akármennyibe. Ahol a beteg, drága kezelésekre váró gyerekek szüleinek nem kell kétségbeesve, önmagukat marcangolva, egyszerre szurkolva és irigykedve végignézniük, hogy más ki tudta harcolni kisfiának azt, amiben ők kudarcot vallottak: az élet esélyét. Egy olyan ország, ahol nem a beteg gyerekek szüleinek talpraesettségén, szervezőkészségén, szerencséjén, kapcsolatain és jószándékú emberek adományain múlik, kinek jut kezelés, hanem világos, igazságos és mindenkire egyformán érvényes szabályok alapján. Ahol még véletlenül sem oligarchák döntik el végül, hogy ki gyógyulhat, és ki nem. És nem fordulhat elő, hogy jótevőként tűnnek fel olyanok, akik az emberektől aljas módszerekkel elvett milliárdokból egyszer visszajuttatnak valamit azoknak, akiktől ellopták.

De mondom, most csak az számít, hogy Zente meggyógyuljon.