Puska helyett fényképezőgép

A Takarék Csoport filmkészítőként és könyvkiadóként is bemutatkozott. A szenvedélyes vadász és író, Széchenyi Zsigmond gróf életművének állítottak emléket.

Nem emlékszem olyan filmbemutatóra, ahol a vetítés előtt és után is a vezető producer olvasta volna fel a gondolatait, miközben az alkotók a háttérben maradtak. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban kedden este sikerült pótolnom ezt az élményt. Nyilván az „elsőfilmes” lámpaláz lehetett az oka: Vida József, a Takarékbank elnök-vezérigazgatója – Magyarország leggazdagabb embere, Mészáros Lőrinc bizalmasa – a Vadonvilág bemutatóján mindkét beszédében megjegyezte: a mű szerény költségvetésből készült. A panaszt nem igazán értettem: a Vadonvilág a Takarék Csoport támogatásából készült, miért nem nyomta meg jobban a ceruzát? Esetleg a médiapartner, a TV2 Csoport adhatott volna többet, ami szintén hozzá tartozik. Aztán felnéztem a páholyok felé: a bemutatón ott ült Mészáros Lőrinc, akinek az érdekeltségébe tartozik a Takarék Csoport. Csak nem most akaszt vele bajszot Vida?! Erről szó sem volt. A szomszéd páholyban ott ült az új filmügyi kormánybiztos, Káel Csaba, a panaszt neki címezhették. Megjegyzendő: a Magyar Nemzeti Filmalap játékfilmeket támogat, dokumentumfilmekkel, ismeretterjesztő filmekkel a Magyar Média Mecenatúrához kell fordulni.

Ilyen prózai gondolatok kavarogtak bennem a briliáns író és szenvedélyes vadász, Széchenyi Zsigmond gróf újabb életrajzi filmje előtt. Továbbá: ha a vezető producer a szűk költségvetésre hivatkozik, akkor a film kompromisszumokkal készült. Lerner János rendező és Tóth Zsolt Marcell operatőr – filmográfiájuk ismeretében – nyilván minden tőle telhetőt megtett, ám a látott kompromisszumok időnként igencsak zavaróak voltak.

A Vadonvilág kerettörténete szerint ifjabb Paul Donnebaum szafarifotós nagyapja és Széchenyi Zsigmond nyomába ered Kenyába. A gróf – politikai rehabilitálása után – egy 1960-as expedícióval térhetett vissza Kelet-Afrikába, hogy pótolja a Magyar Természettudományi Múzeum trófeagyűjteményét. Itt találkozott az osztrák Donnebaummal, akit Denaturált Afrika című könyvében többször említ. „A fényképezés lényegesen olcsóbb a vadászatnál. Szafáriszemélyzet sem kell hozzá, sátortábor sem. Ha jövőre ismét kedvük kerekedne fényképezésre, örömmel állok rendelkezésükre! Vadásztanyáról vadásztanyára járnánk, öreg kocsimon és hármunkon kívül, semmilyen segítségre nem lenne szükségünk! – Persze puskára sem! – De a puska amúgy is divatját veszti Afrikában!” – olvashatjuk a Denaturált Afrikában, és nagyjából e sorokat is hallhatjuk a filmben. Sőt, még többet is. (Amennyiben hallunk valamit – a szövegek alatt szinte mindig szól a zene.) A Vadonvilág nyolcvan-kilencven százaléka ugyanis Széchenyi írásaiból idéz – helyenként az az érzésünk, hogy illusztrált hangoskönyvet nézünk.

Hús-vér emberként egyedül a gróf özvegye, az idén kilencvennégy éves Hertelendy Margit szólal meg a filmvásznon. Mellette van még három narrátor: a gróf, egy rezönőr és az ifjabb Donnebaum, aki a kamerába sosem beszél, csak nézzük, hogy jön-megy a rezervátumban. Ide várja Széchenyi Zsigmond utolsó, nagyapjának írt levelét is, ami életszerűtlen – a szomszédos Bécsbe gyorsabban odaér a posta. Amikor aztán megjön a levél egy osztrák borítékban, végképp nem értjük, mire volt jó ez a mese.

A filmben azért láthatunk néhány rendkívüli felvételt, hallhatunk érdekes, archív felvételeket – és benne van Széchenyi Zsigmond teljes pályája, az első afrikai úttól kezdve a líbiai sivatag felfedezéséig Almásy László gróffal, Alaszka, a megszelídíthetetlen India. Elhangzik az is, hogy évente másfél millió fotós turista 1,2 milliárd dolláros bevételt jelent Kenyának, ezért is baj, hogy már ötven évvel ezelőtt Kenya vadállományának háromnegyed része tönkre ment. A Denaturált Afrikát egyébként újra kiadta a Takarék Csoport – kissé visszatetsző, hogy a kötet pont a cég színeiben pompázik.

Széchenyi Zsigmond könyvéből egyébként az olvasható ki, hogy a fotókirándulás minden szempontból hasznosabb a vadászatnál. A vadászatról is úgy tartotta: az erdőzúgásnak, a természet szeretetének nagyobb hangsúlyt kell kapnia, mint a vad elejtésének. – A film se a vadászat mellett, se ellen nem foglal állást – mondta vadászruhában Vida József.

A vetítés után Hertelendy Margit lapunknak elmondta: a gróf, bár a vadászat mellett mindig fotózott is, élete végén sem cserélte volna le a puskát fényképezőgépre. Csak a hozzá nem értő vadászoktól irtózott. És akkor lelki szemeim előtt megjelent egy kocavadász, aki háziasított rénszarvast üldöz helikopterről abban a hitben, hogy jávorszarvas nyomában jár. És felvetődött bennem a kérdés: vajon mi lesz a sorsa Széchenyi ritka trófeagyűjteményének a kizsuppolásra szánt természettudományi múzeumban?

Infó:

Vadonvilág – Széchenyi Zsigmond nyomában

Rendező: Lerner János

Október 10-től a mozikban