Bicikli

Amióta 1989-ben a reformkörös Fábry Béla betolatott Trabantjával az MSZMP székházának parkolójába, nincs nagyobb  közhely annál, mint hogy egy magyar politikus biciklivel érkezzen meg a munkahelyére. Csütörtökön Karácsony Gergely is betolta kerékpárját a budapesti Városháza udvarára. Karácsony betolta hát a biciklinket a Városháza udvarára. Valamit azért sejthet a jövőből, mert miután leszállt róla, gondosan leláncolta. Még  a lakatot is látni véltük.
Talán érdemes lenne felfigyelnünk arra az apróságra, hogy harminc éve minden reményünk ebben a Trabant-bicikli kombóban van. Abban, hogy olyan politikusok vezessék az országot, akik megválasztásuk után is mi vagyunk, akik a mi Trabatunkon, biciklinken érkeznek meg a hatalom sáncai mögé, s ott azonnal nekilátnak lebontani a szóban forgó sáncokat, így tudatván velünk, hogy a hatalom mi vagyunk.
Karácsony biciklis képe bejárta a sokezernyi mamelukja feneke alá állami autót pattintó kormánypárt sajtóját is, amely, talán az előbbiek miatt, némi gúnnyal szokta a nyugati politikusok kerékpáros képeit közölni. A lényeg azonban mégiscsak az, hogy demokratikusan megérkeztünk Karácsonnyal mi is a Városházára, hogy elbúcsúzzunk Tarlós főpolgármestertől. Túl gyors volt a búcsú, pedig talán azon sem ártana eltöprengenünk: miért ad hálát a Jóistennek, hogy megkímélte a folytatástól. 
A megkönnyebbülés figyelmeztetés: amíg a kormányfő szükségesnek tartja, hogy együttműködési szándékát fejezze ki, s feladatának tekintse egy közvetlenül választott önkormányzati vezető munkafeltételeit biztosítani, addig nem hogy csodát, de semmi jót nem várhatunk. A miniszterelnök békejobbja talán még az öklénél is veszélyesebb, mert elaltatja az embert. 
Ha a kormánypárti Tarlós hálás a távozásért, akkor milyen küzdelmekre számíthatunk az ellenzéki főváros és a kormány között?
Szerző
Friss Róbert

Új korszakot kezdünk

A helyi önkormányzati választással lezárult egy korszak, véget ért a Fidesz hegemóniájának időszaka, megdőlt a Fidesz legyőzhetetlenségének mítosza. Működött a stratégia, aminek köszönhetően megtörtük a Fidesz egyeduralmát a fővárosban, a megyei jogú városok többségében és számos településen. Az ellenzéki szövetség sikere lélektani győzelem, az MSZP részleges megerősödése pedig politikai győzelem, amely alapot ad a további építkezéshez és a Fidesz rendszerének lebontásához.
Sokan kételkedtek – még azután is, hogy a rabszolgatörvény ellen tiltakozva létrehoztuk az egységet a Parlamentben és az utcán –, hogy hogyan lesz egy az egy elleni küzdelem az önkormányzati választásokon. Nem volt könnyű, sok kompromisszummal járt mindegyik fél részéről, de sikerült, a választók pedig a szavazataikkal díjazták az erőfeszítéseinket. Büszkén mondhatom, hogy az az erős ellenzéki szövetség, amelynek létrehozásában az MSZP motorként működött közre, sikeresen vizsgázott. Megmutattuk, hogy tudunk küzdeni egymásért, és tudunk együtt dolgozni. Fontos lépést tettünk előre, mivel számos helyen vissza tudtuk szorítani a Fideszt, az ellenzék és azon belül az MSZP pedig erősebbé vált. Köszönet az ellenzéki szavazóknak!
Budapesten Karácsony Gergely főpolgármesteri győzelme, az ellenzéki szövetség Budapesten elért 14 polgármesteri győzelme és 16 kerületben elért testületi többsége áttörés. Büszke vagyok arra, hogy ebből 7 polgármestert és a Fővárosi Közgyűlés 18 fős többségének felét az MSZP-Párbeszéd szövetség tagjai adják. A megyei jogú városokban szintén áttörést értünk el, hiszen az ellenzéki szövetség az eddigi három megyei jogú város helyett tízben ad polgármestert (Szeged, Salgótarján, Érd, Szombathely, Tatabánya, Eger, Dunaújváros, Hódmezővásárhely, Miskolc, Pécs), és további három helyen van az ellenzéki szövetségnek közgyűlési többsége (Szolnok, Szekszárd, Nagykanizsa). Ugyancsak siker, hogy Váctól Bajáig további közel száz települést sikerült kiszabadítanunk a Fidesz fogságából. Összességében az ellenzéki szövetség stratégiája helyes volt, hiszen sokkal több településen tudtunk sikereket elérni, mint öt évvel ezelőtt.
Azt a bizalmi tőkét, amit most megkaptunk, nem veszíthetjük el. Elengedhetetlen, hogy valóban azt mutassuk be önkormányzati szinten, amiben hiszünk, hogy lehet tiszta kezekkel, transzparensen és demokratikusan vezetni ezt az országot. Egy képviselőnktől sem tűrhető el, hogy etikátlanul viselkedjen vagy közpénzt magáncélokra használjon.
És akkor néhány mondatot a jövőről. 
Ma és az elkövetkezendő években korszakváltásra van szükség Magyarországon. Mert ami ma van, az nem maradhat és nem is fog fennmaradni! A Fidesz-rendszer elnyomja a másként gondolkodókat, félelmet kelt, és diktatúrát vezet be a kultúra, valamint a tudomány területén. Visszafejleszti az oktatást és az egészségügyet, és tönkreteszi a közszolgáltatásokat. A Fidesz rosszul kormányozza az országot, csökken a versenyképességünk, nyomottak a bérek, és a megélhetési küszöböt sem éri el a nyugdíjak többsége – összességében legalább 3 millió ember mondható szegénynek. 
Nekünk most az a dolgunk, hogy tovább fejlesszük a koalíciós stratégiát, és megerősítsük a baloldalt. A helyes utat kijelölték a választók. Az elért siker alapot ad a további építkezésre és arra, hogy 2022 előtt kialakítsuk az ellenzéki erők választási szövetségét. Megmutattuk, ha nem egymás ellen küzdünk, ha egyesítjük erőinket, valós választási és kormányzati alternatívát tudunk nyújtani egy tartós szövetségben, akkor képesek leszünk valódi kihívást intézni a Fideszhez. 
Október 13-án új korszak kezdődött abban az értelemben is, hogy az ellenzéki polgármesterek létrehozhatják a szabad városok, szabad települések önkormányzati szövetségét. Bízom abban, együtt képesek lesznek érvényesíteni az érdekeiket Brüsszelben és itthon is.
Az MSZP segíteni fogja a munkájukat, mert ez vezethet el egy újabb rendszerváltáshoz. Úgy is mondhatom, az MSZP rendszerváltó párt, amely egyszer már segített átvezetni Magyarországot az államszocializmusból a liberális demokráciába. De rendszerváltó párt abban az értelemben is, hogy az MSZP motorja lesz az Fidesz-rendszer leváltásának. Meggyőződésem, hogy a szocialisták történelmi feladata a Fidesz autokratikus rendszerének eltörlése, a demokrácia helyreállítása és a piacgazdaság igazságosabbá tétele. Akkor és most is kulcsfontosságú volt, hogy a demokrácia megteremtésében érdekelt erők – eltérő ideológiájuk ellenére – képesek legyenek az együttműködésre. 
Most azon kell dolgoznunk, hogy a következő időszakban minden demokrata ellenzéki párt erősödjön – elsősorban vidéken –, de ne egymás rovására, hanem kifejezetten azzal a céllal, hogy a Fidesz megyei és kistelepülési fölényét megtörjük. Az MSZP készen áll arra, hogy motorja legyen egy erős baloldali pólus létrehozásának, amely egyenrangú partnere lehet a liberális pártoknak 2022-ben. 
Az új korszak elkezdődött, rajtunk múlik, hogy a korszakváltást befejezzük. Együtt sikerülni fog! A szerző az MSZP elnöke 
Szerző
Tóth Bertalan

Értelem és érzelem

Ha az előbbin múlik, minden rendben. Ha az utóbbi győz, akkor tovább hömpölyög az időnként bohózatba hajló családregény azon nagy kérdés körül, sikerül-e elválnia Union Jacknek Európától. Soha nem volt igazán közös hálószobájuk, köztük volt a Csatorna, amelynek két partján sok tekintetben gyökeresen eltérő, más vonatkozásokban nagyon is hasonló a szemléletmód. A britek mindig is csak többé-kevésbé voltak európaiak, most éppen arra törekednek, hogy kevésbé legyenek azok.  
Csütörtökön Brüsszelben az uniós tagországok vezetőinek csúcstalálkozóján aláírták az új megállapodást az Egyesült Királyság rendezett EU-kiválásának feltételeiről. A jogilag kötelező érvényű egyezmény mellett elfogadták a jövőbeli viszonyrendszer körvonalait felvázoló, módosított politikai nyilatkozatot is. Csakhogy mindezt még az Európai Parlament mellett a londoni alsóháznak is el kell fogadnia, ami igencsak kemény dió. 
Boris Johnson brit miniszterelnök azt állítja, hogy ez sokkal jobb szöveg, mint amit hivatali elődje, Theresa May tudott kialkudni, és amit háromszor utasított el a brit törvényhozás. A szakértők ebben egyáltalán nem biztosak, de teljesen mindegy, hogy mit mondanak a szakértők, az igazi kérdés az, hallgatnak-e a képviselők a „zárjuk már le végre ezt az egészet” érvelésre, vagy a „nemzeti érzületre” alapozva tovább akarnak játszani a tűzzel. A tüzet jelen esetben a megállapodás nélküli Brexit, az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kizuhanása jelentené, az azzal járó káosszal egyetemben.  
Bármilyen formulát találnak ki, az ír sziget helyzete olyan, amilyen, tökéletes megoldás nem létezik. Észak-Írország az Egyesült Királyság része. Ugyanakkor az EU-ban maradó Ír Köztársaságban ugyanolyan írek élnek, mint akik Ulster lakosságának jelentős részét adják. Ők katolikusok, ellentétben a protestáns unionista ulsteriekkel. És a béke érdekében az ír-északír határt „légiesítették”, megszüntettek mindenfajta határellenőrzést. Most meg kellene oldani, hogy az elengedhetetlen vámellenőrzés egyik határon se keltsen olyan érzést, hogy a határ határként viselkedik, holott ha egyszer a britek kilépnek, akkor bizony határosak lesznek az EU-val.  
A csodadoktoroknak számos kiváló ötletük volt. Az egyik: az EU-ból általános értelemben kilépő Nagy-Britannia maradjon benne konkrétan az európai vámunióban. A másik: Ulster Nagy-Britanniával együtt lépjen ki a vámunióból, de a vámellenőrzést, ha már nagyon muszáj, dugják el. Csinálják a négy fal között, a gyárudvaron, csak ne a határon. Johnson bevezetett egy új fogalmat: azt mondta, lépjünk ki együtt a vámunióból, de Ulster maradjon Írországgal „közös vámszabályozási térség”. De ha a brit sziget egyes kikötőiben fogják végezni az Ulsterbe tartó hajók egyes árucikkeinek az ellenőrzését, akkor az mi, ha nem tengeri határ a brit sziget és Ulster között? Legalábbis ezt a kérdést teszik fel azok, akik a brit alsóházban nem akarják elfogadni az alkut. Kérdés viszont, hogy az EU belemegy-e az újabb határidő-hosszabbításba.