Harc a Nagyúrral

Nem azt mondom, hogy ne örüljünk a visszanyert városi szabadságoknak, csak azt, hogy a nagy boldogság ne homályosítsa el a szemünket. Tisztességes (keresztény erkölcsiségű) ember hajlamos a megbocsájtásra. Ennek azonban még nincs itt az ideje.

Ahogyan 2002-ben is korai volt. Az „árokbetemetési” terv éppen fordított hozammal járt: a Fidesz megerősödött, és a 2006-os hugyos forradalommal átvette az ország irányítását. Ha valakinek kétségei voltak eddig a Fidesz természetét és a fideszesek erkölcsi felfogását illetően, azoknak a győri polgármester mellett működő bűnszervezet lelepleződése óta tudomásul kell venniük, hogy Orbánékkal a politikai együttműködés mind elvi, mind gyakorlati okból lehetetlen. Az elvi lehetetlenséget a Borkai-modell országos elterjedtsége igazolja. A gyakorlatit pedig az, hogy az önmagát mesebeli igazmondó juhásznak hirdető bandavezér nagyobb hazug, mint Goldoni Léliója.

Budapest új vezetői jól teszik, ha elegánsan búcsúztatják az rossz modorú, a városnak minden eddigi elődjénél utcahosszakkal több kárt okozó kesztyűbábot. Azért tegyék, hogy el tudjon tűnni a közéletből. Azonban Orbán cselét, az együttműködési ajánlatot komolyan venni politikai öngyilkosság. Aki azt gondolja, hogy a híres Orbán-Tarlós paktum életben tartása a karácsonyi időkre a kormányfő gáláns gesztusának tekinthető, nagyobbat téved, mint aki Makón keresi a Siratófalat, és nem Jeruzsálemben. A paktum éppen hogy Budapest szabaddá válásának akadálya.

Ugyan, ki mástól kellett és kell kivívnunk a szabadságot, mint „Magyarország kormányától”? Budapestnek nincs szüksége a kormányra, fordítva viszont nagyon is. A NER vastag pénztárcáinak több mint felét a fővárostól ellopott pénzek tömik ki. A kormány nagylelkűsége nem más, mint a rekvirált pénzek tizedének kegyes visszacsurgatása. Egyetlen turista sem Orbánra kíváncsi. Budapest pedig nem kíváncsi Erdoganra, Putyinra és a tatár kánra, meg a velük járó „biztonsági intézkedésekre”. Jól meglennénk a Várban kukorékoló felcsúti turul-kakas nélkül is.

A reménytelen kiegyezési kísérleteknél is nagyobb veszély az önbecsapás. Ha az ellenzéki pártok „az összefogásnak” tulajdonítják a sikert, és az önkormányzatokban is a teljesen improduktív országos pártpolitika leképeződése lesz látható, el lehet feledkezni a 2022-es kormány- és rendszerváltásról. Ez a nagyon kedvező választói véleményfordulat a jó közös jelölteknek köszönhető, olyanoknak, akiknek direkt pártpolitikai múltja alig volt. Róluk el tudtuk képzelni, hogy tiszta a kezük, és azt gondolják, amit mondanak. A jelöltnek kialkudott pártkatonák sorra megbuktak, nagyjából ugyanúgy, ahogy a Fidesz jobbágyai.

Az új önkormányzati hatalomból nagyon könnyen kiszerethet a gyarló polgár. Most egy percet sem szabad a szavakra pazarolni. Tettek kellenek és eredmények - azonnal. És nem úszható meg a „harc a disznófejű nagyúrral”.

A szerző orvos