Zavar a Fideszben

Mintha a közvéleményt akarná zavarba hozni a Fidesz: a sajtóval keménykednek, a Ligetben (és általában Budapesten) puhulnak –, pedig ők maguk vannak zavarban. Új helyzet van, amit pusztán kommunikációval nem lehet megoldani. Politizálni kellene, de az mostanában nem az erősségük. Szükség lenne egy vízióra, valami új mondásra. Finkelstein apó mégiscsak tudhatott valamit, és ez a tudás most hiányzik.

Hogy a média meg lesz regulázva, azt tudtuk – folyamatosan regulázódik 2011-től, a sikertelen kvótanépszavazás óta pedig gyorsuló ütemben. Ez a fajta, leginkább az ösztönökre, az indulatokra és az információhiányra építő politizálás szabad sajtó mellett nem működik. (Október 13-án Budapesten koppantak a legnagyobbat, éppen ott, ahol a leghézagosabb a fideszes hír- és véleménybuborék.) A szorítás most eljut(ott) addig a pontig, ami után már csak az orosz út van: annál, hogy a sajtómunkások nem érintkezhetnek többé a kormánytöbbség képviselőivel és a kormánytagokkal, egy – legalább névleges – demokráciában nehéz tovább tekerni a prést.

Megkérdezhetnénk, hogy miért rettegnek tőlünk ennyire, de tudjuk a választ: azért, amit művelnek. És azért nem lehet változtatni az irányon, mert ahogyan Lánczi András is utalt rá anno, ez a Fidesz politikájának lényege: egyfelől a lopás, másfelől a tények eltagadása és elrejtése. Ha a lopás marad (márpedig marad), az embereknek viszont elegük van belőle (a választók mintha azt üzenték volna), akkor az eltagadást/elrejtést kell kimaxolni.

Közben viszont folyamatosan mérnek: tudják, hogy a Liget bulinegyeddé és a főváros olimpiai faluvá változtatása népszerűtlen. Gondban vannak, tehát azt mondják, amit a nép hallani akar, de ez most még csak időnyerés. Politika majd akkor lesz belőle, ha meglátják benne az üzletet. És ne aggódjunk, meg fogják látni: ezek a rendkívül nemzeti, mindig Magyarország érdekét néző fiúk úgy szoktak szerződni, hogy azon is őrült összegeket fognak keresni, ha nagy kegyesen lemondanak Budapest zöldterületeinek további beépítéséről.