Ez a mi munkánk

Számtalan lehetősége van Orbán Viktornak, hogy bosszút álljon rajtunk, városi szabadelvűeken, akik most megszereztünk magunknak egy kis szabadságmorzsát. Kevés dolog áll távolabb tőlem, mint az, hogy Orbán rendszerének továbbvirulását bármivel elősegítsem. A nemzet örökös kormányfőjének csak egyetlen jó tanácsot tudok adni: költözzön a napfényes Kazahsztánba, és végre pihenjen egy kicsit, élvezze hosszú évek fáradságos munkájával megszerzett javait. Porsche, szerelem, száguldás, vagyis Borkai life style. Esetleg nyereg alatt puhulás, kipcsak olimpia stb. Amihez csak kedve van. Ha szeretné a hazáját, ezt kellene tennie érte.
Ha mégsem fogadná meg a tanácsomat (legyünk tárgyilagosak: van rá esély), és megátalkodottan ragaszkodna bevett szokásához, hogy ott ártson rendszere ellenfeleinek - akik persze mellesleg megtévedt magyar és kipcsak testvérei - ahol csak tud, akkor megtartaná a Fürjes Balázs vezette helytartótanácsot. A jeles Fidesz-sportférfiú - akinek szándékait, képességeit és erkölcseit tökéletesen tárja a budapestiek elé a szintén jeles Gyárfás úszószövetségi elnök által húszmilliárdosra tervezett vizes vébé kettőszáz milliárdosra való föltornázása - bizonnyal nagy segítségére lesz a pesti városházának. Mint az „árvult kastély”, a Duna Aréna, amelynek „gondját kóbor kutya őrzi”. 
De a budapesti városházának bevitt igazi mélyütéses K.O. a kórházaink visszaadása lenne, mert a felszabadulásra szavazó főváros új vezetését semmi sem hiteltelenítené el gyorsabban, mintha nyakába zúdulna ötven év bűnös egészségpolitikájának rothadt gyümölcse. A budapesti kórházak szolgáltatási színvonalának konszolidációja ugyanis lehetetlen az egészségügy finanszírozásának teljes átalakítása nélkül. Nemcsak a magyar államkasszában, még Mészáros Lőrinc kispárnája alatt sincs annyi pénz, ami hosszú évek munkájával esetleg tűrhető szolgáltatási színvonalat eredményezne. Mert a létező fővárosi szuperkórházakban, dacára az ötven éves sanyargatásnak, az orvosi hozzáértés még mindig elég jó. A probléma az, hogy a gyógyításnak rengeteg tárgyi feltétele is van. Ezeknek a feltételeknek a megteremtése az elavult, lepusztult épületekben olyan drága volna, hogy gyakorlatilag lehetetlen.
Csak egyetlen példa: a klímaberendezések felszerelése már harminc évvel ezelőtt el kellett volna kezdődjön. Ma teljesen egyértelmű, hogy egy egészségügyi intézmény minden helyisége klimatizálandó. Nemcsak a kellő hőmérséklet, hanem a légcsere biztosítása miatt is. Ennek elszabotálása emberéleteket olt ki. Orvosét, nővérét és betegét egyaránt. Ha teleírhatnám a lapot, még száz nélkülözhetetlen tárgyi feltételt tudnék felsorolni, és utána a következő számban a jelenlegi szabályozásban megoldhatatlan személyzeti problémák százait. Pénz, pénz és pénz! De egyáltalán nem szükségszerű, hogy közpénz, költségvetési pénz legyen.  
Pusztán azért, hogy elkeserítsem budapesti polgártársaimat, nem kértem volna szót. Szerencsére az orvostudomány és az orvosi technika fejlődése lehetőséget adna a szuperkórházak tehermentesítésére. Arra, hogy csak az életet közvetlenül veszélyeztető állapotok és a rosszindulatú daganatos betegségek gyógyítása történjen fekvőbeteg-ellátó intézetekben. Minden más ellátható kórházi tartózkodás nélkül, „járóbetegként”. Vagyis a kerületi szakorvosi rendelőintézetekben. Ezek bővítése és szakmai megerősítése relatíve könnyen, gyorsan és olcsón megoldható. „Ez a mi munkánk, és nem is kevés". De még csak nem is olyan nehéz. A szerző orvos 
Szerző
Haskó László

Ha jól érti

Magyarországnak az az érdeke, hogy Törökország Szíria felé nyissa ki a kapukat a migránsok előtt. Ezek az emberek vagy Szíria, vagy Európa felé mehetnek: ahhoz, hogy Szíria, vagyis hazafelé induljanak, katonailag stabilizálni kell az ottani területeket. "Ha jól értem, ez történt most, létrehoztak egy biztonsági zónát", ezt mondta Orbán Viktor szokásos péntek reggeli rádióinterjújában. Recep Tayyip Erdogan török elnök zsarolására reagált, aki azzal fenyegette meg az Európai Uniót, hogy ha nem vállal át többet a török területen működő menekülttáborok költségeiből, akkor az ott élő 3-4 millió szír menekültnek szabad utat ad. 
Az Unió azonban másképpen érti, mint miniszterelnökünk. Eleve ad pénzt e táborok fenntartásához, az Európai Parlament és a tagországok a szíriai török katonai beavatkozást és a biztonsági zónára vonatkozó tervet egyaránt elutasítják. A szíriai kurdok lerohanása, az arab menekültek tervezett betelepítése a többségében kurdok lakta övezetbe világszerte tiltakozást szült, a magyar miniszterelnökön kívül nem sokan álltak ki a török fellépés mellett. Még az igen óvatosan fogalmazó NATO főtitkár is csak annyit jelentett ki: a tagországok védelmi miniszterei elismerik, hogy Törökországnak vannak legitim biztonságai igényei a térségben. A szövetség nem ítélte el a török offenzívát, de nem is nevezte indokoltnak.
Tavaly októberben a magyar külügyminiszter még hevesen tiltakozott az ellen, hogy Ukrajna „megfélemlítés céljából” telepít rendőri és katonai erőket Kárpátaljára. Vagyis saját területére, egy olyan régióba, ahol magyarok is élnek. Néhány hete a magyar sajtó és az RMDSZ is felkapta a fejét arra a székelyföldi román hadgyakorlatra, amely során egy hibridháborúra való felkészülést gyakorolt a román hadsereg, azt sugallva, hogy az ott lakó magyar többség nemzetbiztonsági kockázatot jelent Románia számára. Ha jól értem, ezzel a nyilatkozattal és az Erdogan melletti kiállással erősen romlott a magyar kisebbségekért aggódó nemzet miniszterelnökének imázsa és hitele is.
Szerző
Gál Mária

Válság volt, válság lesz!

Könnyű lenne, ha azt állíthatnánk, hogy az éppen 90 esztendeje kitört gazdasági világválság nyitányán, akárcsak a legutóbbi, 2008-as krach idején Magyarország kilógott a sorból azáltal, hogy a kormányai mind a két alkalommal tagadták: itt bizony válság van. Korántsem vigasztaló, hogy más országokban is hasonlóképpen gondolkodtak. Az viszont valóban hungarikum lehetett, hogy éppen a gazdasági világválság előszele emelte anno a kormányfői székbe azt a gróf Bethlen Istvánt, akit kinevezésekor - ahogy később is - a leggyűlöltebb politikusnak tartottak. 
Mindenesetre elgondolkodtató, hogy valaki tíz esztendeig úgy álljon egy kormány élén, hogy szinte minden intézkedésével elkésett. De az is szokatlan, hogy manapság nem csak a polgári történészek tartják a két világháború közötti időszak legjelentősebb reálpolitikusának, sőt a XX. századi konzervatív-nacionalista magyar politikai gondolkodás utolsó nagy alakjának, hanem ezt sugallja a közmegegyezés is. Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor milyen lehetett a többi? (Talán azt érdemesítik dicsérő szavakkal, hogy kidolgozta a nemzeti királyság koncepcióját, amelynek lényege az volt, hogy Magyarország uralkodója egyetlen más állam uralkodója sem lehet. Ezt a teóriát a XXI. század első évtizedeinek gyermekei azonban aligha tudják értékelni.)
A szikár tények azt mutatják, hogy Bethlen a nagy nehezen felismert gazdasági világválságból külföldi kölcsönök felvételével igyekezett az országot kirángatni, mérsékelt sikerrel. Az 1931-ben történt lemondása előtti utolsó próbálkozása pedig az volt, hogy a fizetésképtelenség és a fenyegető államcsőd elhárítására háromnapos bankzárlatot rendelt el, korlátozta a betétek kifizetését, és bevezette a kötött devizagazdálkodást. Bukás lett az ára.
Ha átugorjuk a nagy válság 1929 október végi kitörése óta eltelt kilenc évtizedet - miközben tíz esztendeje magunk is megszenvedtük a második világháború utáni legnagyobb gazdasági válságot -, sok hasonlóságot nem találunk az egykor volt bajok és egy fenyegető krízis között. Talán csak annyit, hogy ha valamikor ránk tör, akkor - a NER rövidlátó gazdaságpolitikájának betudhatóan -,  váratlanul éri majd gazdaságunkat. Legfeljebb a bankszféra stabilitása, az államadósság csekély külföldi kitettsége és a többé-kevésbé rendben tartott GDP arányos államháztartási hiány mértéke mérsékelheti gondjainkat.
A gazdasági válságok közös sajátossága, hogy mindig olyan időszakot szakítanak meg, amelyet világszerte konjunktúra jellemez. A recesszió előfuvallatait érezve a kormányok visszavesznek növekedési kilátásaikból. Ilyen időtájt szokott elterjedni az az egyébként hamis nézet, hogy "muszáj-e folyton bővülni?" Viszont akad olyan kormányfő is a miénk ilyen -, aki bőszen kijelenti, hogy csak olyan pénzügyminiszterrel hajlandó együttműködni, aki minden évben garantálja neki a legalább 4 százalékos növekedést.
A nagy pénzügyi  befektetők már érzékelhetik a sötét árnyak megjelenését, hosszú távra spekulálnak. Csak el ne aludjunk!
Szerző
Bonta Miklós