Rossz ajtón kopogunk

A 150 ezres kárpátaljai magyar közösség a jövőben is számíthat a magyar kormány támogatására, soha nem fogjuk feláldozni őket világpolitikai játszmák oltárán – mondta Szijjártó Péter, miután a magyar kormány nyomására a NATO-Ukrajna Bizottság közös nyilatkozatába belefoglalták a magyar kérést.

A 11 bekezdésből álló dokumentum 6. pontja foglalkozik az ukrajnai kisebbségekkel. Itt jelenik meg a magyar kérés, miszerint „az oktatási törvény kapcsán a szövetségesek sürgetik Ukrajnát, hogy teljes mértékben hajtsa végre a Velencei Bizottság ajánlásait és következtetéseit.” Bár egy mondatos semmiségnek tűnik, mégis siker, hiszen tényleg a magyar vétóval való fenyegetőzés miatt került be a dokumentumba. De amint Jens Stoltenberg NATO főtitkár is elmondta, ez a probléma erősen nyugtalanítja Magyarországot, valamennyi tagország osztja a magyar álláspontot, és épp ezért azt Ukrajnának is szem előtt kell tartania.

De mire elég ez a siker? A NATO nem egy kisebbségvédelmi szervezet, ezt eléggé érzékletesen mutatja az is, ahogyan az észak-szíriai kurdok török lerohanásához viszonyul. A 90-es években, a kelet-közép-európai országok bejelentkezése idején még úgy tűnt, a szervezet fogékony a kisebbségi problémákra. Ám a NATO nem az aspiráns ország nemzeti kisebbségei nyelvi és közösségi jogainak biztosítását szabta a csatlakozás feltételéül, hanem a jövendőbeli tagok közötti mindenféle vitás kérdés rendezését. Az erre a nyomásra sebtében aláírt alapszerződések viszont megteremtették azt a keretet, amelyben kétoldalú tárgyalások útján orvosolhatók a kisebbségi problémák is.

A magyar kormány Kijev felé megfogalmazott igénye jogos, hiszen az oktatási és a dokumentumban nem is említett államnyelvtörvény az erőszakos ukránosítás eszköze. Ugyanezt mondja minden más érintett ország is, de kardcsörtető zsarolás nélkül. Az Orbán-kormány viszont a magyar kisebbségek érdekeit már rég feláldozta, nem a világpolitikai, hanem a belpolitikai érdekek oltárán. Soha nem volt ilyen megosztott a nemzet, soha nem volt ennyire fekete posztó a határon túli magyarság, soha nem volt ennyire lenullázva Magyarország nemzetközi érdekérvényesítő képessége.

A kormány céljai hosszú távon önmagukat oltják ki. Az orbáni nemzetpolitika zászlóshajója, a nemzetegyesítés formális része, az állampolgárság megadása ugyan a „nemzeti” kormány érdeme, ám a de facto egyesítés a rendszerváltás óta a maga természetes útján haladt – kulturális, gazdasági és oktatási vonalon egyaránt. A formális egyesítés sikeréhez viszont az Európai Unióra volt szükség, amely megnyitotta a határokat, összekötötte az oktatási rendszereket, lehetővé tette a kapcsolatok szabad ápolását. Arra az Unióra, amelyet nap mint nap ostoroz Orbán Viktor, és vele szemben az erős nemzetállamokat favorizálja. Márpedig a kisebbségi kérdés nemzeti hatáskör, az erős nemzetállam pedig nem a nemzetiségek identitásőrzését, hanem az egyszínű nemzetállam megteremtését tűzi zászlajára.

Ukrajna is ezt teszi a nyelvtörvénnyel és az oktatási törvénnyel.