Rossz ajtón kopogunk

A 150 ezres kárpátaljai magyar közösség a jövőben is számíthat a magyar kormány támogatására, soha nem fogjuk feláldozni őket világpolitikai játszmák oltárán – mondta Szijjártó Péter, miután a magyar kormány nyomására a NATO-Ukrajna Bizottság közös nyilatkozatába belefoglalták a magyar kérést.  
A 11 bekezdésből álló dokumentum 6. pontja foglalkozik az ukrajnai kisebbségekkel. Itt jelenik meg a magyar kérés, miszerint „az oktatási törvény kapcsán a szövetségesek sürgetik Ukrajnát, hogy teljes mértékben hajtsa végre a Velencei Bizottság ajánlásait és következtetéseit.” Bár egy mondatos semmiségnek tűnik, mégis siker, hiszen tényleg a magyar vétóval való fenyegetőzés miatt került be a dokumentumba. De amint Jens Stoltenberg NATO főtitkár is  elmondta, ez a probléma erősen nyugtalanítja Magyarországot, valamennyi tagország osztja a magyar álláspontot, és épp ezért azt Ukrajnának is szem előtt kell tartania. 
De mire elég ez a siker? A NATO nem egy kisebbségvédelmi szervezet, ezt eléggé érzékletesen mutatja az is, ahogyan az észak-szíriai kurdok török lerohanásához viszonyul. A 90-es években, a kelet-közép-európai országok bejelentkezése idején még úgy tűnt, a szervezet fogékony a kisebbségi problémákra. Ám a NATO nem az aspiráns ország nemzeti kisebbségei nyelvi és közösségi jogainak biztosítását szabta a csatlakozás feltételéül, hanem a jövendőbeli tagok közötti mindenféle vitás kérdés rendezését. Az erre a nyomásra sebtében aláírt alapszerződések viszont megteremtették azt a keretet, amelyben kétoldalú tárgyalások útján orvosolhatók a kisebbségi problémák is. 
A magyar kormány Kijev felé megfogalmazott igénye jogos, hiszen az oktatási és a dokumentumban nem is említett államnyelvtörvény az erőszakos ukránosítás eszköze. Ugyanezt mondja minden más érintett ország is, de kardcsörtető zsarolás nélkül. Az Orbán-kormány viszont a magyar kisebbségek érdekeit már rég feláldozta, nem a világpolitikai, hanem a belpolitikai érdekek oltárán. Soha nem volt ilyen megosztott a nemzet, soha nem volt ennyire fekete posztó a határon túli magyarság, soha nem volt ennyire lenullázva Magyarország nemzetközi érdekérvényesítő képessége. 
A kormány céljai hosszú távon önmagukat oltják ki. Az orbáni nemzetpolitika zászlóshajója, a nemzetegyesítés formális része, az állampolgárság megadása ugyan a „nemzeti” kormány érdeme, ám a de facto egyesítés a rendszerváltás óta a maga természetes útján haladt – kulturális, gazdasági és oktatási vonalon egyaránt. A formális egyesítés sikeréhez viszont az Európai Unióra volt szükség, amely megnyitotta a határokat, összekötötte az oktatási rendszereket, lehetővé tette a kapcsolatok szabad ápolását. Arra az Unióra, amelyet nap mint nap ostoroz Orbán Viktor, és  vele szemben az erős nemzetállamokat favorizálja. Márpedig a kisebbségi kérdés nemzeti hatáskör, az erős nemzetállam pedig nem a nemzetiségek identitásőrzését, hanem az egyszínű nemzetállam megteremtését tűzi zászlajára. Ukrajna is ezt teszi a nyelvtörvénnyel és az oktatási törvénnyel.
Szerző
Gál Mária

Matolcsy, korunk látnoka

Matolcsy György történelmet ír. Igaz, korántsem arról van szó, hogy a második ciklusát töltő jegybankelnök eddigi működése hagyott akkora nyomot a tőkepiacon, amelynek helye lenne korunk gazdaságtörténetében. Eltekintve persze azoktól a vaskos kötetektől, amelyeket a közpénz felhasználásával működő Pallas Athéné alapítványok finanszíroztak, és a Corvinus Egyetemen a szerző befolyásától vezéreltetve használnak a jobb sorsra érdemes közgazdászhallgatók.  
Nem, itt a valódi történelemről van szó. A múlt és a jövő olyan korszakfelosztásáról, amelyről bizonyára még a legfelkészültebb történészek sem hallottak. A szerzői jogokat pedig aligha vitatja el bárki is az MNB elnökétől. Ha valaki átaludta volna az 1500-as évektől máig terjedő időszakról szóló történelemórákat, az sose bánja! Hiszen a magyar jegybankelnöknek a budapesti Eurázsia Fórumon elmondott nyitóbeszéde nyomán egy pillanat alatt pótolhatja ebbéli hiányosságait. 
A Matolcsy-tézis alaptétele, hogy lassan lezárjuk az atlanti korszak 500 évét, és belépünk az eurázsiai korba, amely ugyancsak több száz évig fog tartani. Szeretném megismételni, hogy ami most következik, csorbítatlanul Matolcsy György szellemi terméke, beleértve a logikai bukfenceket is. Az új korszak a kínai Egy Övezet Egy Út kezdeményezés 2013-as bejelentésével kezdődött, de már azt megelőzően is voltak erre mutató jelek. Meglepő módon ilyen volt az európai "egyesülés" is. (Úgy tűnik, az Európai Unió megnevezés a jövőben az MNB-elnök környezetében kerülendő, s csak remélni merjük, hogy így járt a lejárató célzatú brüsszelezés is.) Még az euró bevezetése (mármint más országokban) is főként azt szolgálta, hogy elősegítse az Eurázsiai kontinens egységének egyre szorosabbá válását. (Felettébb kíváncsi vagyok, hogy hasonlóképpen gondolkodnak-e erről példának okáért Kínában, Japánban, Pakisztánban vagy mondjuk Iránban is?) De mielőtt az európai közös pénz megalkotói és felhasználásának folyamatos csiszolói elbíznák magukat, jó tudni: az euró az új periódusban el fog tűnni, s átadja majd a helyét az új közös eurázsiai pénznek. Ennek elnevezésére lenne is egy javaslatunk: turán, amely kapocs lehet Ázsia és Európa (Magyarország) között. Annyit már sejt Matolcsy György, hogy ez a fizetőeszköz digitális lesz, és "az aranynak és az elektromos áramnak is része lesz benne." 
Ha az MNB elnökének jóslatai beválnak, akkor e század végéig be is vezethetik az új pénzt. Demográfiai okokból sajnos az új korszak mai krónikásai ennek már aligha lehetnek tanúi. De búslakodásra semmi okunk nincs, mert korunk nagy látnoka bejelentette: "közgazdasági szempontból a hiányok korszakának vége, és a bőség korszakának kezdete jellemzi a mostani periódust." (Csak bizonytalanul jegyezzük meg, hogy tán még a klímakatasztrófa jót is tesz ennek a XXI. századi Eldorádónak.)
Nem vitatjuk: kis országban is lehet nagyot álmodni. Vajon szkepticizmusról vagy józanságról tanúskodik-e, hogy mégis azt gondoljuk: az új világrend dolgában sajnos nekünk nem osztanak lapot?
Szerző
Bonta Miklós

Orbán, a jó zsaru

Ó, milyen régi trükk! A „jó zsaru” barátságos, segítőkész, a „rossz zsaru” harapós és támadó. De ugyanazt akarják: megtörni az ellenállásod.
Most Orbán a jó zsaru. Nem idegeníthet el azonnal három és félmillió embert, az ellenzéki vezetésű települések lakóit. Pláne, hogy itt él a legnagyobb számban az a polgárosult középréteg, akikre egykor hatalmát remélte alapozni. Most éppen ez a „polgári Magyarország” masírozott ki a táborából. Lépteik dübörgése felverte az ország csendjét. Ekkora tömegét a dezertőröknek már nem fenyegetheti büntetéssel, pedig a választás előtt ezt helyezte kilátásba. 
Előzetesen úgy számolhattak, ha lesz is egy-két renitens város, velük szemben elegendő lesz a „3 K” taktikája: kivéreztetni, kompromittálni, kivásárolni. Utóbbi kettő most is alkalmazható. Kivásárlással ott próbálkoznak majd, ahol az ellenzéknek csak egy-két fős többsége van. A kompromittálás haditervét a Hírtévé Sajtóklubjában bejelentették: mostantól ők lesznek a szabad városok ellenzéki oknyomozó sajtója. Szétszálaznak minden szerződést, keresik a részrehajlást vagy az összefonódást, rájuk borítanak minden gyanúba keverhető ügyet. Amit egyébként nagyon helyesen tesznek: ez a média feladata. Milyen kár, hogy ezt a missziót a fideszes városgazdáknál már nincs energiájuk betölteni! Ők sajnálják ezt a legjobban, de hát nem tehetnek róla: addigra valahogy lemerül bennük az akku.
Nemcsak a lejárató szándék: politikánk becsülete követeli meg, hogy – ha már Pokorninak nem sikerült - nálunk aztán tényleg vágják le annak a kezét, aki a közösbe nyúl. Már az első napokban megkeserítették a szánk ízét zavaros helyzetek, meggondolatlan hülyeségek. Remélhetőleg nem többek ennél, de máris alkalmat adhatnak arra is, hogy megbomoljon a létfontosságú bizalom a partnerpártok között. Nagy a kísértés, hogy ki-ki a másikhoz képest akarja tisztaságát bizonyítani. Minél hamarább kell olyan koordinációs fórum, amely szükség esetén közösen csinál rendet, morális és politikai normákat állít és őriz, egyeztet. 
Ugyanakkor leghatásosabb fegyverét: a kivéreztetést a kormány nem alkalmazhatja, a fél országgal szemben mégsem lehet. Pedig igény volna rá. A műemlék karmelita kolostorra új erkélyt építettek, hogy a miniszterelnök onnan nézhessen le a fővárosra mint saját birtokára: „Földet, folyót, legelni jót, hegy-völgyet benne lelsz”. A stadionokról nem is beszélve. És most tessék. „Épp most vesztettük el!” - panaszolta a városban gyönyörködő Putyinnak. Az övé, az övék volt, jogos tulajdon, és most elragadták. Vissza kell szerezni. De a „3 K” közül az elsőn módosítani kell: a „kivéreztetés” helyett egyelőre jöjjön a „kettős játék”. A jó és a rossz zsarué.
A jó zsaru a nyájas miniszterelnök: a Tarlóssal között megállapodás természetesen érvényes, Gulyás csacsiságokat hordott össze az ellenkezőjéről. Fiatalka még, biztosan félreértett valamit. Ha a Fővárosi Közgyűlés nem akar egy beruházást, akkor az nem lesz. Nagy az ország: Mészárosékat lehet máshol kárpótolni. A vő is tanulhat egy kis türelmet, úgyis túl feltűnően csinálta. Közben a rossz zsaru a Magyar Nemzetben rádörög Karácsonyra: „Remélem, azt azért már tudja, hogy a Liget-projektről 2013 óta törvény rendelkezik… az építési engedélyt a kormány irányítása alatt álló kormányhivatal adja ki. Azok megváltoztatására a Fővárosi Közgyűlésnek nincs joga.” Putyinnal a metróról egyezkednek Budapest feje fölött, a friss Magyar Közlönyben pedig megjelenik egy újabb elköteleződés, most az Európai Liga majdani futballdöntőjére. A kézilabda EB-re (kb. 150 milliárd), az atlétikai világbajnokságra (minimum 120 milliárdos stadion), az újabb vizes VB-re megvolt már korábban. Ejnye, ezek a rossz zsaruk.
Orbán jó zsaruként biztosítja a budapestieket, hogy a kormány együttműködik a nemzet fővárosával. A rossz zsaruk közben bevezetik az új terminust az ellenzék megnevezésére: ők a „Lenin-fiúk” utódai. Tényleg, ez a Karácsony szakasztott Szamuely, nekem már régen feltűnt. Amennyivel magasabb, csak annál több gonoszság fért belé. Bayer Zsolt kezdi, ő szokta: a Lenin-fiúk reinkarnációi „falkában erősek, mint a hiéna és a tetű”. Nyilván ezért lett egyszerre annyi ellenzéki polgármester. A házelnök ráerősít: „a Lenin-fiúk utódai ma is itt állnak velünk szemben”. Megint „az istentelenekkel, a hazaárulókkal és a nemzettagadókkal szemben” kell védekezni. A nők sem ússzák meg. Egy fantáziadús újságírónő szerint Cseh Katalin „neokomcsi halálbarbi”, mert szólni mert a Momentum irodáinak lerohanása ellen. Ami csakis a rossz zsaruk műve.
Hogy akkor rá kell csapni a jó zsarura is az ajtót? Ugyan. Éppen ezt szeretné. Megmutatni, hogy az ellenzék gonosz és tárgyalóképtelen, azt se tudja, mit akar. Az ország fele, Budapest kétötöde a Fideszre szavazott. A közvagyont lerabló elittel nem, de velük valóban béke kell. Ők hisznek a vezérükben. Meg kell kapniuk az esélyt, hogy megismerjék a valódi szándékokat. Csak velük együtt lehet - ha lehet - kikényszeríteni Orbánékból egy tényleges együttműködés-félét. Hogy kénytelenek legyenek eldobni a jó és a rossz zsaru álarcát. A szerző volt országgyűlési képviselő 
Szerző
Lendvai Ildikó