Iraki tüntetők rohanták meg Irán kerbelai konzulátusát

Publikálás dátuma
2019.11.04. 09:25

Fotó: MOHAMMED SAWAF / AFP
A tiltakozók átmásztak az épületet körülvevő betonakadályokon, leszedtek egy iráni zászlót, és a helyére az iraki nemzeti lobogót húzták fel.
Iraki tüntetők tucatjai rohanták meg Irán konzulátusát vasárnap a siíták szent városának számító Kerbelában. Szemtanúk szerint a tiltakozók átmásztak az épületet körülvevő betonakadályokon, leszedtek egy iráni zászlót, és a helyére az iraki nemzeti lobogót húzták fel. A biztonsági erők tagjai a levegőbe lőttek, hogy szétoszlassák a megmozdulást, amelynek résztvevői köveket dobáltak és gumiabroncsokat égettek az iráni képviselet körül, a Bagdadtól délre található városban. Az eddigi jelentések szerint áldozatai nem voltak az incidensnek, amely beleilleszkedik a Bagdadban és Irak déli, siíta többségű tartományaiban október eleje óta zajló tüntetéshullámba.
A tüntetők mélyreható változást követelnek a 2003-as amerikai megszállást követően kialakult iraki politikai rendszerben, amelynek hatására szerintük széles körűvé vált a korrupció, magas a munkanélküliség és rosszul működnek a közszolgáltatások. Egyúttal a szomszédos Irán ellen fordítják a haragjukat, tiltakozva a teheráni rezsim Irak belpolitikájába történő beavatkozása és a Teheránhoz köthető nagy hatalmú siíta milíciák ellen. A Kerbelában, Bagdadban és számos más dél-iraki városban zajló kormányellenes tüntetések gyakorta erőszakba torkollnak. A tüntetők több helyütt felgyújtottak már kormányzati épületeket, és megtámadták az iráni támogatású milíciák székházait is. A tüntetések kezdete óta már több mint 250 ember vesztette életét a kormányt támogató félkatonai csoportok és a tüntetők összetűzése során. Megfigyelők szerint ez a legkomolyabb társadalmi felzúdulás Irakban Szaddám Husszein 2003-as bukása óta.
Szerző

Szentszéki rejtélyek nyomában

Publikálás dátuma
2019.11.04. 09:00

Fotó: GIOVANNI CIARLO / AFP
Ferenc pápa múlt héten átnevezte a Vatikáni Titkos Levéltárát, amit ezentúl apostoli archívumnak hívnak. Az újítás kizárólag a nevet érinti, a kutatási metódust nem.
Ferenc pápa átnevezte a Szentszék archívumát. A változtatással jelezni kívánta, hogy az archívumban nincsenek különösebb titkok. A „titok” szót még a hercegi udvarokban használták, ma már ennek nincs különösebb jelentősége, ráadásul félreértésekhez vezetett. Utalt arra, hogy már elődjei is lehetővé tették a kutatást. A Vatikán Titkos Levéltárát megannyi legenda övezi. Különösen Dan Brown A Da Vinci-kód, illetve az Angyalok és démonok című műve sugallta azt, hogy a Szentszék archívuma valamilyen misztikus hely, ahol szupertitkos információkat őriznek. A mű főhőse, Robert Langdon az archívumból tett szert titkos információkra az illuminátus rendről. Az Angyalok és démonok filmadaptációja annyira sikeres lett, hogy a Vatikán 2010-ben újságírók egy csoportjának is betekintést engedett az illuminátusokat érintő dokumentumokba. Bizonyítani akarta ugyanis azt, hogy Dan Brown műve kitaláción alapul. A vatikáni archívum rejtelmessége a „titkos” elnevezésre vezethető vissza. A helyes megfogalmazás azonban a „vatikáni apostoli magánarchívum” lenne. A titkos szó arra utal, hogy kezdetben nem nyilvános, hanem a pápák házi magánlevéltáraként (latin secretum) működött. A levéltár felett csak a pápa rendelkezhet, az anyagok kutathatóvá tétele kizárólag az ő döntésének függvénye. A levéltár a pápa személyes tulajdona volt, vagyis nem a kúria, illetve Szentszék valamely részlegéhez tartozik. Az archívum egyes részeit valóban titkosnak minősítették, a korlátozásokat azonban folyamatosan oldották, oldják fel. Miért vártak évszázadokat az archívum megnyitásával? S miért nem vált hozzáférhetővé mind a mai napig a teljes anyag? A politikai érv az volt, hogy a katolikus egyházzal is megannyi rossz dolog történt a világban, s amennyiben a levéltári anyagokat kutathatóvá teszik, akkor nemcsak olyanok kezébe kerülhet az anyag, akik rokonszenveznek vele, hanem olyanok is megkaparinthatják, akik ellenséges célra kívánják felhasználni. A történelmi érvek azonban az archívum megnyitása mellett szóltak. Elvégre az egyház is ismerni akarja a történelem abszolút igazságát, ez pedig fontosabb annál, mint hogy valaki visszaél a levéltárban olvasottakkal. A levéltár bizonyos tekintetben egyidős a pápasággal, hiszen már az első egyházfők is félretették a fontosabb leveleket, dokumentumokat, igaz, ekkor még tudatos rendszerezésről szó sem volt. Az első konkrét feljegyzés a szentszéki archívum egyfajta elődjéről a IV. század derekától származik, amikor I. Damazusz (pápaságának ideje: 366-384) volt az egyházfő. Pontifikátusa alatt rendezték 381-ben az I. konstantinápolyi zsinatot. Valójában az 1198-ban trónra lépő Ince pápával kezdődött az Apostoli Könyvtár és Archívum története. Ekkortól kezdték rendszerezni a különféle dokumentumokat. Erre azért is szükség volt, mert sok olyan dokumentumnak veszett nyoma, amelyekre időnként szükség lett volna. A gyűjtőmunkát megkönnyítette, hogy a jogi végzettségű III. Ince (1198-1216) a Vatikánba helyezte át a pápai kancelláriát. A dokumentumok száma évről évre gyarapodott, később azonban tarthatatlanná vált, hogy a könyveket és a levéltári anyagokat egy helyen őrizzék. Más és más gondozást igényeltek. Ráadásul az archívumban egy sor titkosnak minősített kormányzati anyag rejtőzött, s a kúria attól tartott, hogy ezek illetéktelen kezekbe kerülnek, visszaélnek velük. A XVI. században VIII. Kelemen pápa (1592-1605) kezdte elválasztani egymástól a könyveket és a levéltári iratokat. Utóbbiakat az Angyalvárban helyezte el. 1593-ban pápai bulla is született arról, hogy az archívumi iratokat a Hadrianus császár síremlékének épült építmény felső szintjén helyezzék el, azt azonban végül sosem bocsátották ki. A tudósok számára kényelmetlen volt az Angyalvárba járni, így az iratok egy része a Vatikánban maradt, s csak a szigorúan titkos, különösen féltett iratok kerültek át az új helyre. A XIX. század első felében mind erősebbé váltak a nemzeti mozgalmak, ami felértékelte nemcsak a történelemtudományt, hanem a vatikáni archívum jelentőségét is. Ezért egyre többen kérték a Szentszéket arra, tegye lehetővé archívumának kutatását, mert – úgy vélték – az iratanyag segítségével többet tudnak meg saját múltjukról. Először Németország tett kísérletet erre, 1821 végén, a porosz nagykövet azonban nem járt sikerrel. Sőt, a Vatikánban közölték vele, aki engedély nélkül belép az archívum termébe, azt kiközösítik. Később a porosz küldött – némi apanázs fejében – mégis megkapta a kért dokumentum kópiáját. Először fordult elő, hogy külföldi nyerjen betekintést titkos iratokba. Mind több ország kopogtatott a Vatikán ajtaján, a kúria pedig érezni kezdte befolyásának növekedését. A nagy változás azután következett be, hogy IX. Piusz utódának XIII. Leót (1878-1903) választották meg. Bár hasonlóan konzervatív volt, mint elődje, javítani akarta a kapcsolatokat az európai országokkal. Nagy lépésnek számított, hogy a kutatók számára 1881. január 1-jén külön olvasótermet hoztak létre. A kutatás izgalmas munka volt, de nem éppen a legkényelmesebb. Téli időkben ajánlatos volt nagyon melegen öltözni. A tudósok között híre ment: szándékosan idézik elő a cudar körülményeket azok, akik nem értenek egyet a pápa politikájával. A vatikáni archívum anyagainak egyes részeit fokozatosan tették elérhetővé a kutatók számára. Ferenc pápa március elején bejelentette, lehetővé teszik a történészek számára a pápasága alatt született (1939-1958) dokumentumok kutatását. Ugyanakkor az archívum fokozatos megnyitásának tapasztalatai azt mutatják, váratlan, nagy titokra nem derül majd fény, érdekes történelmi összefüggésekre annál inkább.
Frissítve: 2019.11.04. 15:48

Szabad szemmel: Orbán és a hasonszőrűek előbb-utóbb kénytelenek lesznek dönteni

Publikálás dátuma
2019.11.04. 06:43

Nemzetközi sajtószemle, 2019. november 4.
Guardian A legfrissebb közvélemény kutatás kimutatta, hogy Kelet-Európában sokan féltik a demokrácia jövőjét és igencsak nyugtalanok, 30 évvel a Berlini fal leomlása után. A felmérés, amely 7 országban készült, azt is megállapította, hogy az embereknek nincs jó véleményük a kormányukról, valamint a nagy pártokról, ugyanakkor nem bíznak a sajtóban sem. Ennek ellenére úgy ítélik meg, hogy a média képes befolyásolni a politikát, javítani a társadalmat. Továbbá, hogy a demokratikus rendszer kedvező változás elé néz, mivel a fiatalok és főként a nők egyre nagyobb szerepet vállalnak a civil szervezetekben. A YouGov összesen 12 500 embert kérdezett meg, és az eredmény, amelyet a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány tett közzé, azt tartalmazza, hogy a többség, 51-61 százalék úgy érzi: veszélyben van a demokrácia. (Ez vonatkozik a V4-eken, a románokon és a bolgárokon kívül a németekre is.) Nálunk jó 50 százalék mondta azt, hogy a választások nem voltak sem szabadok, sem tisztességesek. Nemigen bíznak a vezető sajtó, illetve a kormányok által terjesztett információk hitelességében sem. A többség úgy érzékeli, hogy támadás alatt áll a szólásszabadság, a jogállam és a tiltakozás joga. Az igazságszolgáltatás esetében ez az érték minden országban meghaladta a 60 százalékot. A magyarok jó része azt gondolja, hogy retorzió érné, ha nyíltan kiállna a hatalom ellen, de ez így van a bolgároknál és a románoknál is. Ezzel párhuzamosan azonban az is kiderült, hogy a térségben igencsak erős az elégedetlenség és nem kevesen hajlandóak szembeszállni a kormánnyal, miközben az erősödő populizmus veszélyezteti a liberális értékeket. Ezt igazolja a többi közt, hogy a Fidesz váratlanul elveszítette Budapestet. Ugyanakkor az emberek többsége mindenütt azt vallja, hogy a civilektől és az egyetemektől nem szabad elvitatni a hatalom bírálatának jogát. Az NGO-kban főként a fiatalok, a Z-generáció tagjai aktívak, tehát a 18-27 év közöttiek. Közülük elsősorban a nők szorgalmazzák az LMBT-közösségek, valamint a menekültek védelmét. Emellett azt szeretnék, ha a kormány többen tenne a nők, a fiatalok, az idősek, a testi fogyatékkal élők, illetve a szegények érdekében.
Neue Zürcher Zeitung A svájci lap szemérmes bevándorló államnak nevezi Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot, miután mind a három élesen elutasítja a menedékkérők befogadását, csak éppen közben több százezer vendégmunkást enged be. A migráció valósággal virágzik náluk, így egyre nagyobb lesz az ellentét az önmagukról alkotott kép és a reálpolitika között. Hogy elvetik a kvótákat, az hosszú ideje megbénítja az EU menedékpolitikáját. A magyar és a lengyel jobboldali-nacionalista vezetés a szuverenitásra hivatkozva hallani sem akar arról, hogy európai hatáskör legyen a migráció kérdése. Kaczynski és Orbán ellenségképet gyártott a közel-keleti menedékkérőkből, ami azután számukra a politikai siker záloga lett. A nemzet, a hagyomány és a keresztény kihangsúlyozása nyitott fülekre talál a konzervatív szavazótábornál. Ennek megfelelően kemény a politika a migránsokkal szemben. A magyar hatóságok tavaly 670 kérelemnek adtak helyt, de a hatalom az elrettentés érdekében még azt is megteszi, hogy megvonja az élelmet az emberektől az internáló központokban. De azt a jobboldali nemzetiek is pontosan tudják, hogy valamit tenniük kell, hiszen országuk óriási demográfiai gondokkal küszködik. A kivándorlás megtizedelte a lakosságot, közben azonban a magyar gazdaságban egy év alatt 48 ezerrel 80 ezer fölé emelkedett az üres állások száma. Hogy ezeket betöltsék, ahhoz szükség van a bevándorlókra. A lengyelek a múlt évben 635 ezer engedélyt adtak ki, a magyaroknál pedig 56 ezren kapták meg a munkavállalás jogát, csaknem háromszor annyian, mint 4 éve. A többség ukrán, aki azonban egyáltalán nem számít üldözöttnek, hanem megélhetési migráns. A határon túli magyarok közül tavaly majdnem 17 ezren települtek át, e tekintetben ők alkotják a legnagyobb csoportot. Ám jó részük nem marad, hanem továbbáll nyugatra. De már a szomszédos államokban élő magyarság sem jelent lényeges tartalékot. Ezért azután távolabb, az unión kívül kell utánpótlást toborozni. Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások száma alapján ez csupán a kezdet. Erre a lakosság jó részét nem készítették fel, ily módon mind nagyobb az ellentmondás a nacionalista önkép és a tényleges politikai lépések között. Az az állítás sem tartható sokáig, hogy csak keresztények jönnek. Szóval, Orbán és a hasonszőrűek előbb-utóbb kénytelenek lesznek dönteni.   
Libération Lech Walesa úgy ítéli meg, hogy a rendszerváltással véget ért a megosztottság kora Európában és a világban, ám napjainkban az a feladat, hogy megjavítsuk a demokráciát. A Szolidaritás alapítója, a későbbi államfő a hosszú interjúban részletesen elmesélte, ő és harcostársai 30 éve miként buktatták meg a rendszert. Hozzátette ugyanakkor, hogy mostanában ismét falakkal kerülünk szembe, elértük a fejlődés határait. Új gazdasági rendszerre van szükség, meg kell változtatni a túl régóta létező szerkezeteket, azoknál nem elegendő a fazonigazítás, lásd az uniót és a NATO-t. Azon felül megoldást kell találni a populizmusra és az állam hazugságaira.
Szerző
Frissítve: 2019.11.04. 10:52