Nejlonmájerek uralma

Alaposan megrázta a Fideszt az önkormányzati választások eredménye, bár nem annyira, mint az ellenzék hinni szeretné. Először győzelemnek próbálták beállítani a vereséget, aztán ráfogták a „Borkai-effektusra”, amit a pártra korábban nem jellemző sutasággal kezeltek. Pedig az adriai videó csak egy pillantást engedett a kulisszák mögé. Nem tetszett senkinek, amit látott, még a Fidesz-magnak sem. De tetszik-e bárkinek a korrupció? Vagy tetszhet-e az a világnézet, amely a sportkiadásokat 450, az egészségügyieket 30 százalékkal növelte hét év alatt? Nem stadionozunk, a nemzeti jövedelem elosztásának arányaival és a tételek fontossági sorrendjével van bajunk.

Felbolydult a párt, és most a vereség okaira kíváncsi. De az okok szétszálazásához önkritika kellene, a Fidesz-uralmat meghatározó elvek felülvizsgálata. Ami az elvek meghatározóinak – köztük a pártelnök-kormányfőnek – a bírálatával járna. Ilyet nem fogunk hallani.

Az egyik ok azonban pontosan megfogható: „az embereknek” elegük van, vagy legalábbis elegük kezd lenni talán nem is az elvont hatalomból, hanem abból, amit a hatalom arcából tapasztalnak: az álszentségből, a kulturálatlan kivagyiságból, az arisztokráciát mímelő rongyrázásból. Abból, amit a pesti flaszter valamikor nejlonmájerségnek nevezett, s ami azt a szakadékot takarja, amely a valóságos élet és a propagandakormányzás között húzódik, s amelyen keresztül jönni-menni csak egy szűk rétegnek van módja. A többiek meg oda születtek, ahonnan mozdulni sem tudnak.

Nem becsüljük túl a zavarodottságot, akkor sem, ha az már elérte a fideszes Hír TV Sajtóklubjának megmondóembereit, a párt szellemi hátországának jeleseit is. Legutóbb apokaliptikus hangulatban beszélgetett Bayer Zsolt, Bencsik András, Szentesi Zöldi László és Huth Gergely. Bayer elismeri: katasztrofális vereség született, baj van. Aztán jön a „magyarázat”: el kell kezdeni tisztességesen, őszintén beszélni. Van belső elemzés, „nézik a számokat”, és a fideszes online sajtót teszik részben felelőssé, a független sajtó sokkal jobb színvonalon áll szakmailag. Amiben pedig mindenki egyetért: a bűnösök a fiatalok.

A Fidesz bizony elfeledkezett az idő múlásáról, arról, hogy a párt már csak nevében fiatal, valójában a hatalomba belekorhadt, pohos uralkodó réteg lett, s maga mögött hagyta a fiatalokat. Azokat a nemzedékeket, amelyeknek nem kellenek a Fidesz poros szólamai és fényesre szidolozott láncai. Vigasztalja őket, hogy a fiatalságról a szocialisták is megfeledkeztek. Ők is elfelejtettek gondoskodni az utódlásról, hogy olyan jövőt vázoljanak e nemzedékek elé, amelyet vonzónak és követendőnek találnak.

Egy mondat a tévéből: vissza kell térni a nép közé, mert ha ez folytatódik, bukás lesz a vége. Így látszik-e a valóság a volt karmelita kolostor magasából, vagy a budapesti pártközpontokból nézve is? John Lukacs történész írja valahol: a kommunista rendszerek akkor és attól kezdtek szétmorzsolódni, amikor saját, hithű kádereik sem hittek már a magasztos elvekben.