Békejobb

Gyorsan aktuálissá vált a Momentum elnökének október végi felvetése, amelyben azt a kérdést tette fel a kormány és Budapest viszonyával kapcsolatban: „ön elhinné annak a részeges férjnek, aki, miután kilenc éven át szégyenbe hozta családját, majd egyszer csak virágcsokorral és üde lehelettel érkezik, hogy ez most már mindig így lesz?” A válasz sejthető volt, de élt valahol mélyen a megbékélés reménye, amit a Fidesz táplált nagy áhítattal.

Párbeszéd, egyeztetés, együttműködés, korrekt partnerség, kompromisszum – szóltak a kormánypárt ígéretei a választás után. Maga Orbán Viktor beszélt arról, hogy mindenben partnere lesz a kormány az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknak. De az üde leheletből hamar keserű szájíz lett. Mert mit is jelent a békejobb alig egy hónappal a választás után? Tuzson Bence államtitkár azzal állt elő, hogy törvénybe foglalják: a jövőben az iparűzési adót elsődlegesen a helyi tömegközlekedésre kell fordítaniuk az önkormányzatoknak, és csak ami ezen felül marad, azt lehet másra költeni. Magyarra fordítva: amit az állam nem ad oda a BKV-nak, azt a fővárosnak kell – kötelezően – pótolnia, így nem marad utakra, szociális bérlakásokra, köztisztaságra, lényegében semmire. Ezt még egyszerűbb megfogalmazásban úgy hívják: kivéreztetés.

Ökölszabály szerint a közösségi közlekedés költségeit a kormányzatnak, a helyi önkormányzatnak és az utasoknak ugyanolyan részben kellene állniuk. Tavaly Budapest majd 74 milliárdot adott erre, az utasok 68-at, a kormány meg 12-t (plusz a BKK 15 milliárdot kapott szociálpolitikai menetdíj-támogatásként). A főváros – amely a GDP bő harmadát állítja elő évente, és a hazai összterméknek alig 0,3 százalékát kapja vissza állami támogatásként a működtetésre – most a hiányzó részt fizetheti ki.

A bukás után máris odacsap a Fidesz. A békéje valójában háború, a kompromisszum diktátum, az együttműködés egyszerű zsarolás, nettó átverés. Ha valóban végigviszik a tervet, rövidesen mind az 1,4 millió fővárosi választó érezheti, mit jelent a kormány békejobbja.