Előfizetés

Trump már a szenátoroknak udvarol

Horváth Gábor
Publikálás dátuma
2019.11.23. 10:20
A Donald Trump és Mitt Romney közötti bizalmatlanság kölcsönös
Fotó: DON EMMERT / AFP
Elfogytak az előre bejelentett tanúk, s a kéthetes meghallgatás-sorozat után most alighanem felgyorsul az amerikai elnök alkotmányos elmozdítására irányuló kongresszusi vizsgálat.
Utolsóként a Fehér Ház korábbi vezető Oroszország szakértője, Fionna Hill és a diplomataként az USA kijevi nagykövetségén szolgáló David Holmes állt a Képviselőház hírszerzési bizottsága elé. Hill szerint az Egyesült Államoknak egyszerre két Ukrajna-politikája volt: a hivatalos, és egy másik, az elnök saját belpolitikai érdekeit szolgáló. Holmes megerősítette, hogy hallotta, amint Gordon Sondland, az USA EU-nagykövete mobiltelefonján felhívta Donald Trump elnököt, aki a Joe Biden volt alelnök elleni ukrán vizsgálatról érdeklődött. Mindez alátámasztotta a demokrata párti narratívát: Trump saját politikai céljaira használta az elnöki tisztséget, amit tilt az alkotmány. Az elnök csütörtökön este szűkebb stábjával és lojális szenátorokkal tanácskozott, de időt szakított két, az ő szempontjából megbizhatatlan republikánus politikusra, Susan Collinsra és Mitt Romney-ra is. A további események forgatókönyvében egyelőre sok a bizonytalanság. Elsőként, talán már a jövő héten, a Képviselőház jogi bizottságának kell megfogalmaznia a vádpontokat, amelyekről az alsóház plenáris ülésének kell majd szavaznia. A Demokrata Pártnak 233 képviselője van, így feltehetően meglesz a minimum 218 szavazatos többség. Ez jelentené a hivatalos vádemelést, amely akár már Karácsony előtt megtörténhet. Ezt követően, alighanem még januárban, a Szenátusnak egyszerű többséggel kell szavaznia arról, lefolytatja-e az eljárás második, a bírósági tárgyalásnak megfelelő felét. Ez lehet hosszabb, részletes, akár hat hétig tartó vagy rövidebb, két hetes. Trump tanácsadói állítólag minél gyorsabban szeretnének túllenni a dolgon, és azon is vitatkoznak, mennyire lenne hasznos, ha az elnök személyesen is megjelenne az ezúttal esküdtszékként működő Szenátusban. Trumpnak 51 voks kellene ahhoz, hogy a Szenátus egyáltalán ne foglalkozzon az impeachmenttel, de ez valószínűleg nincs meg. A száztagú testületben 53:47 arányban a republikánusok vannak többségben, ám feltehetően lesznek köztük a procedúra kérdésében a kisebbséggel szavazók – például Collins és Romney.  A szenátusi eljárás fölött a legfelső bíróság élére George W. Bush által 2005-ben kinevezett John Roberts elnökölne. Az államfőt csak kétharmados többséggel lehetne leváltani, amihez húsz republikánus szavazatra is szükség lenne. Az eseményeknek ezzel a jelenleg valószínűtlennek tűnő fordulatával Mike Pence alelnökre szállna át az elnöki tisztség, s a 2020-as elnökválasztáson is nyilván ő lenne a republikánus jelölt

Nem csak szavazna, választana is a kisebbségi magyar

Gál Mária
Publikálás dátuma
2019.11.23. 09:40
Zuzana Caputová pártja a régióban elsőként nyitott a magyar kisebbség irányába partnerként
Fotó: PS SPOLU / FACEBOOK
Három évtizeddel a rendszerváltás után a határon túli magyar politika újra döntés előtt áll. Az etnikai alapú pártok kora objektív okokból is lecseng, de a külhoni elit és a magyar kormány minden mást minimum nemzetárulásnak tart.
Ha nem tudsz valamit megakadályozni, állj az élére, diktálná a logika. A határon túli magyar kisebbségi pártok – az Orbán–kormány hathatós útmutatásaival erősítve – azonban másképpen gondolják. A nemzetpolitika legfontosabb fórumának számító Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) múlt héten tartott, immár 18. éves ülésének megnyitóján Orbán Viktor miniszterelnök leszögezte: „az elmúlt évek vitái és kísérletezései után mára egyértelműen bebizonyosodott, hogy vegyes pártok nem, csakis tisztán magyar etnikai pártok tudják megfelelően képviselni a magyar közösségek érdekeit a szomszédos országokban”. A magyarországi parlamenti pártok és határon túli magyar szervezetek közös tanácskozásának végén elfogadott záródokumentum pedig elvárásként fogalmazta meg a hazai pártok számára, hogy a szomszédos államokban az ottani magyar közösségeket képviselő pártokat és jelölteket támogassák. Erre azért volt szükség, mert – amint az MTI tudósítása fogalmazott – „minden határon túli magyar párt és a jelen lévő ellenzéki pártok is kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy a közelmúltban előfordult: egy magyarországi párt képviselője nem a magyar jelölt mellett kampányolt Szlovákiában és Romániában, hanem a szlovák, illetve a román jelölt mellett. (A tanácskozásra nem ment el a DK, a Momentum pedig nem lévén parlamenti párt, nem kaphatott meghívót sem.) Amint arról a Népszava is beszámolt, az elmúlt hetekben az kavart „nemzetpolitikai vihart”, hogy a Momentum elnöke, Fekete-Győr András a román elnökválasztás első fordulója előtt nem az RMDSZ jelöltje, Kelemen Hunor mellett állt ki, hanem román társszervezete, az USR-PLUS szövetség jelöltje, Dan Barna kolozsvári kampányrendezvényén mondott támogató beszédet. Arról azonban mélyen hallgatnak az eseményen felháborodók, hogy egy politikus oda megy, ahová hívják, ahol szívesen látják. Az RMDSZ és Kelemen Hunor viszont vélhetően nem is tartott igényt a Momentum és Fekete-Győr támogatására, nem hívta meg kampányrendezvényére, míg az USR-PLUS és Dan Barna igen. A testvérpártok közötti együttműködés, egymás kölcsönös támogatása kampányok idején egyáltalán nem ördögtől való az európai politikában. Az RMDSZ és a Momentum pedig testvérpártnak aligha nevezhető, egyetlen összekötő szál közöttük a magyarságuk. Az erdélyi érdekvédelmi szervezet az Európai Néppárt tagja, bár ideológiasemleges etnikai gyűjtőpártként jelent meg, mára egyértelműen és kizárólagosan jobbközép konzervatív párt, amely magyarországi pártkapcsolatait az utóbbi időben – legalábbis látszólag – a Fidesz-KDNP-re korlátozta. A másik vihart kavaró eset Donáth Anna révkomáromi látogatása volt. A Momentum EP-képviselője a Zuzana Caputova államfő nevével fémjelzett Progresszív Szlovákia (PS) párt magyar platformja parlamenti képviselőjelöltjeinek és a párt magyar nyelvű programjának a bemutatóján vett részt.
A Momentum és az USR „testvérpártok”
Fotó: FEKETE-GYŐR ANDRÁS FACEBOOK-OLDALA
A kormányközeli magyar média és kormányzati politikusok sora azonnal nemzetárulást kiáltott. Erre jött a már idézett miniszterelnöki ukáz, amely azonban minden alapot nélkülöző álláspont, hiszen a határon túli magyarság a Trianon utáni száz évben mindeddig semmilyen más modellt nem próbált ki, csakis az etnikai alapon szerveződő magyar érdekképviselettel próbálkozott. Egyetlen ettől eltérő kísérlet volt-van, a Bugár Béla vezetésével épp tíz éve életre hívott Híd-Most, amelyet egyelőre talán még nem kellene temetni. Az Orbán-kormány által a nemzeti együttműködésből kizárt, magyarnak el nem ismert, következetesen „vegyes pártként” emlegetett Híd megjelenése után néhány hónappal, 2010-ben már be is jutott a szlovák parlamentbe. Jelenleg a pozsonyi kormánykoalíció része, és bár komolyan meggyengült az újságíró gyilkosságot követő szlovákiai politikai földrengésekben, valamint a Robert Fico és a magyarellenes szélsőjobboldaliként indult, mára megszelídült SNS-el kötött koalíciója következtében, de pillanatnyilag az egyetlen olyan szlovákiai formáció, amely ellátja a felvidéki magyar kisebbség érdekképviseletét a szlovák törvényhozásban. A szlovákiai magyaroknak tíz éve nincs más parlamenti képviselete, a Fidesz-partner Magyar Közösség Pártja (MKP) 2010 óta egyszer sem tudta átlépni a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. A „tiszta magyar pártok” közben szaporodtak Szlovákiában, a jövő februári parlamenti választásnak két nagy magyar blokk vág neki – az MKP-ra építő Összefogás, valamint a Híd-Most és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) közös listája. Amennyiben a következő hónapokban nem történik radikális áttörés, akkor viszont a rendszerváltás óta először – az eddig ismert és alkalmazott sémák szerint – nem lesz magyar képviselet Pozsonyban. Jelenleg ugyanis a Híd 3,8, az MKP 3,2 százalékon áll a felmérésekben. A magyar platformot is létrehozó, kétnyelvű kommunikációra építő, listája befutó helyeire magyar nemzetiségű politikusokat is feltevő elnöki párt, az újonc liberális-zöld Progresszív Szlovákia (PS) viszont ott lesz majd a pozsonyi parlamentben. Hogy ez mire lesz elég, az előre nem jósolható meg, hiszen semmiféle történelmi előzménye nincs régiónkban az ilyen típusú kisebbség-többség együttműködésnek. Annyi azonban biztos, hogy az a modell, amit a Híd-Most kínált, semmivel sem volt sikertelenebb, mint a színtiszta magyar érdekképviselet. Bugár Béla pártja nem a magyar kérdést, hanem általában a nemzeti kisebbségi problémák orvoslását vállalta fel, és azt a többség-kisebbség együttműködése révén vélte megvalósíthatónak, míg minden más kárpátmedencei magyar etnikai párt „magyar”, nem pedig „kisebbségi” kérdésként kezeli sajátos problémáit, azok megoldását saját erőből nem a többi kisebbséggel együtt képzeli el, nem nyert meg ügyének többségi politikusokat, listáján csakis magyar személyek voltak, vannak. Mindeddig működött is ez az RMDSZ által a román decemberi forradalom napjaiban azonnal felmelegített Kós Károly-i modell, az erdélyi magyar érdekképviselet mintájára szerveződött régiószerte a magyarság. És nem sikertelenül. Az alapvető kisebbségi jogok kodifikációja megtörtént, a szomszédos államokban – Ukrajna kivételével – egyetlen országban sem korlátozott sem a magyar oktatás, sem a magyar nyelvhasználat. Gondok nyilván még vannak, teendő is bőven, de ezek már csak szépségtapaszok a 30 évvel ezelőtti helyzethez képest, amikor a rendszerváltások a teljes jogfosztottság állapotában találták a környező országok magyar kisebbségeit. Ám ez az út, minden siker ellenére igencsak végesnek tűnik. A magyar lakosság fogy, a kivándorlás erősödik, az otthon maradottak – főképp a fiatalok – egyre nagyobb hányada már nem etnikai, hanem ideológiai alapon szeretne választani. Épp az etnikai gondok részleges orvoslása miatt egyre többen helyezik a mindennapi problémákat a korábban mindent felülíró identitásbeli kérdések fölé. Budapestről vagy valamelyik kisebbségi magyar párt székházából meg lehet ugyan üzenni az ottani magyar szavazóknak, hogy az etnikai magyar pártra kell szavazni, de ez ma már nem működik. A román államfő-választás november 14-i első fordulójában az RMDSZ saját adatai szerint a választáson résztvevő erdélyi magyarok 76 százaléka támogatta Kelemen Hunort, Klaus Johannist 13, Dan Barnát 7, Viorica Dăncilát pedig 4 százalék. Kelemen 3,9 százalékot ért el. A tavaszi szlovákiai elnökválasztáson az MKP jelöltje, a pártelnök Menyhárt József visszalépett Robert Mistrik javára, Bugár Béla 3,1 százalékot ért el, a magyarok már első körben szavaztak Caputovára, második körben pedig tömegesen álltak be mögé. A Progresszív Szlovákia a februári választáson is szép számmal remélhet magyar voksokat, és a romániai USR is egyre népszerűbb román formáció az erdélyi magyarok körében. Ezek fényében van-e joga bármilyen „nemzetpolitikai fórumnak” utasításba adni, hogy ki kire szavazhat, ki kit támogathat? Tényleg ez a megoldás vagy inkább csak olaj a tűzre?

A magyar kártya ma már nem fegyver

Az RMDSZ-nek 1996 végén még volt bátorsága újítani, történelmi jelentőségű lépést tenni, de tovább lépni azóta sem tudott. 1996 decemberében a Trianon utáni kisebbségtörténetben előzmény nélkül, az akkori „nemzeti érzelmű” külhoni és magyarországi erők heves bírálata és nemzetárulózása közepette a Markó Béla vezette RMDSZ része lett egy négypárti román koalíciónak. A kooperáció, amelyet akkor még kollaborációnak kiáltottak ki a „jó magyarok”, gyorsan követendő példa lett – 1998-ban már az MKP is kormánytényező lett Szlovákiában, majd ugyanezt az utat választotta a szerbiai Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) is. (Ukrajnában, a magyarság számának és részarányának alacsony volta – 150 ezer magyar a 40 milliós országban – miatt ezek a lehetőségek nem adottak.) A többség-kisebbség viszony normalizálásában a kisebbségi magyar pártok kormányzati szerepvállalása hozott a leglátványosabb előrelépést a bizalmatlanság enyhítése révén. Az 5-6 százalékos magyar pártok nyilván nem tudták azonnal – és azóta sem – minden követelésüket megvalósítani, mégis szimbolikus jelentőségű kormányzati szerepvállalásuk. Üzenet volt mind a többségi, mind a kisebbségi társadalmak, mind pedig a nemzetközi színtér felé. Kifelé az integrációpárti politika, a demokrácia és jogállam erősödését sugallta, a többségi társadalmaknak bebizonyította, hogy az etnikai kisebbségi pártok részt tudnak és akarnak is venni az ország általános társadalmi-gazdasági problémáinak megoldásában, nem csak a magyar kisebbség sajátos etnikai gondjai érdeklik őket. A radikálisabbak máig azt kifogásolják, hogy a kormányzati szerepvállalás sem hozta el az egyedüli üdvözítőnek tartott autonómiát. Ami igaz. De elhozta a magyarellenesség intenzitásának csökkenését, ami idővel a teljes román-szlovák társadalomra visszahatott. A korábban minden vészhelyzetben azonnal előkapott „magyar kártya” leértékelődött, a magyar veszéllyel riogatni már nem lehet a régi hatékonysággal. A Vadim Tudorok és Sloták kora lejárt, ami nagymértékben köszönhető az RMDSZ 1996-os merész döntésének.

Külön indulnak

A Híd-Most sajtóosztálya válaszolt kérdéseinkre. – Véglegesnek tekinthető, hogy nem lesz teljes körű magyar választási koalíció Szlovákiában? Önállóan indul a Híd? – A Híd listáján indul a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, a teljes körű magyar választási koalícióról szóló tárgyalásokat azonban a Híd lezártnak tekinti. – Mennyire tartják konkurenciának a PS-Spolu magyar tagozatát? Véleményük szerint átrendezte-e lényegesen a magyar választói opciókat és a magyar kisebbségi pártok esélyeit? – A nemzeti kisebbségeknek olyan pártra van szükségük, amely ismeri a kisebbségek mindennapi problémáit, és a felismerésén túl valódi megoldásokat is kínál. A PS-Spolu pártokkal ellentétben mi az elmúlt 10 évben a kisebbségek érdekeit tartottuk szem előtt, és ezt eredmények is igazolják. A tények mellettünk szólnak, a választók azonban maguk hozzák meg a döntést februárban. Rajtuk múlik, lesz-e valódi magyar érdekképviselet a parlamentben illetve a kormányban.

Tőkés magyarsága is megkérdőjelezhető?

Az Orbán kormány illetékesei sorra üzentek a Dan Barna kampányában megjelent Momentum elnöknek. Orbán Balázs egy fotóval, amelyen egy magyar zászlóval díszített táblán azt írta: „Nekünk meg az az alap, hogy ha van magyar jelölt, akkor azt támogatjuk.” De ez nem volt mindig így. Tőkés László „jó magyarságát” igazán nem kérdőjelezte meg a Fidesz, hiszen miután kiszorult az erdélyi politika élvonalából, saját EP-listáján biztosított neki menekülést. Nos, Tőkés László 2000-ben, miközben még az RMDSZ tiszteletbeli elnöke volt a parlamenti választáson arra szólította fel a romániai magyarokat, hogy ne szavazzanak sem az RMDSZ-re, sem annak elnökjelöltjére, Frunda Györgyre. Akkor épp Tőkés az 1996-os kormányralépést érezte nemzetárulásnak.   

Szabad szemmel: Tényleg elhitte valaki, hogy Várhelyi független lesz Orbántól?

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2019.11.23. 07:03

Nemzetközi sajtószemle, 2019. november 23.
Politico A leendő magyar biztos ugyan azt ígérte, hogy új tisztségében nem hagyja magát befolyásolni az Orbán-kormány részéről, ám ezt a miniszterelnök másként gondolja. Várhelyi Olivér azért kapta meg az EP-jóváhagyást a napokban, mert írásban szavatolta függetlenségét, ám szokásos pénteki rádióinterjújában Orbán Viktor azt hangoztatta: régi balos trükk elhatárolódni a nemzeti politikától, nem is érdemes azt komolyan venni. Megjegyezte, hogy soha nem javasolna olyasvalakit nemzetközi posztra, aki nem jó hazafi, és aki nem tudja összeegyeztetni hazaszeretetét az éppen vállalt külhoni feladattal. Orbán egyúttal azzal vádolta az Európai Néppártot, hogy az balra tolódik. Ezért kilátásba helyezte, hogy a Fidesz ott hagyja a pártcsaládot, ha az tovább megy ezen az úton. Akkor ugyanis más politikai közösséget kell építeni. Olyat, amely nem migrációbarát, támogatja a határellenőrzést, a magyar kerítést. Megadja a kellő tiszteletet magyaroknak, és elismeri munkájukat a földrész védelmében. A jelentés megemlíti, hogy a bírálók szerint a magyar vezető beavatkozik a Balkánon és nyíltan szoros kapcsolatokat tart fenn Putyinnal.  
Guardian Timothy Garton Ash azt sürgeti, hogy mondjon le Merkel – Németország és Európa érdekében, mert kormánya csak nyugodt időkben képes érdemi munkára, ám nem látszik rajta, hogy meg akarna birkózni a mostani óriási feladatokkal. A szerző, aki oxfordi egyetemi tanár és a földrész ügyeinek nagy szakértője azt kifogásolja, hogy Berlin jelenleg igen ráérősen viszonyul olyan kihívásokhoz, mint a Brexit, a populizmus, Trump, Putyin vagy a klímaváltozás. Pedig itt sürgősen lépne kellene, ám a kancellár nemigen tüsténkedik, mert országának jól megy a sora. Nem érzékeli, mekkora bajok vannak a földrész szinte minden más pontján. A szocializmus bukása, majd az új tagok EU-csatlakozása remek lehetőséghez juttatta a német gazdaságot, hogy áttelepítse a termelést az olcsó bérrel dolgozó visegrádi államokba. Azon kívül Németországnak kedvezett az euró külső árfolyama is, ez azután megdobta az ország kivitelét és kedvezően hatott a kereskedelmi mérlegre, amihez társult a kiegyensúlyozott költségvetés. Ám a felszín alatt egyre erősebb érezni a nyugtalanságot. Lehet, hogy az eredményeket lerombolja a bevándorlás, Trump vámháborúja, a populizmus, stb. A német társadalom azonban konzervatív és ragaszkodik a fennálló helyzethez. Macron forradalmasítani igyekszik Európát, de ehhez a németek nem partnerek. Hatalma 14 éve során Merkel 10 éven át nagykoalíció élén irányította az országot, ám ennek az az ára, hogy elmaradtak a nagy viták, amelyek pedig nélkülözhetetlenek egy liberális demokráciában. Így azután feljöttek a szélsőségesek. Ám közben úgy néz ki, hogy a kancellár ki akarja tölteni teljes mandátumát. Szerencsére van rá esély, hogy ez nem így lesz. Európa és Németország hosszú távú érdekei a mielőbbi változást indokolják.  
New York Times A kommentár úgy látja, hogy a világban lázadás zajlik a populizmus ellen, a tömegek a szabadságért tüntetnek, Teherántól kezdve, Hong Kongon, Varsón és Budapesten át, egészen Isztambulig és Moszkváig. Ekkora megmozdulásokra 30 éve nem volt példa. A gyökerek a rendszerváltásig, a liberális demokratikus kapitalizmus csúcspontjáig nyúlnak vissza, mert az új rend ellentétekhez vezetett a jól élő, tanult városiak és a leszakadók között. Sokan úgy érezték, hogy elveszik tőlük a nemzeti kultúrájukat. A demagóg visszacsapás eltérő formában jelentkezett az egyes országokban. Kelet- és Közép-Európában nacionalista erős emberek vezették, Orbán, Putyin, a PiS. Amerikában Trump fehér etnikai nacionalizmusa és a Brexit volt az irányadó. De van, ahol még most is erősödik a populizmus, lásd a francia sárga mellényeseket. Azonban az is látszik, hogy az ilyen pártok nem tudnak teljesíteni, ha hatalmon vannak. Ennek következménye a városi középosztály felkelése populista önmaga ellen, elsősorban gazdasági okokból. A másik ok a korrupció, hiszen ezek az erők a szabályok szétverését ígérték, de aztán kiderült, hogy az egész csak a saját meggazdagodásukra és védelmükre volt jó. A populista-tekintélyelvű rezsimek elvesztik létjogosultságukat, az ellenoldal a szabadságjogokért harcol. Az üzenet az, hogy a liberális globalizáció hibái valósak, ám a populista alternatíva nem vált be. A tiltakozások után a tüntetések vezetőinek feladata most az, hogy olyan új társadalmi szerződést írjanak, amely nagy vonalakban megfelel a városi elitnek, illetve a vidék dolgozó osztályainak. Aki erre képes, azé a jövő.   
Die Presse Madeleine Albright Orbán Viktor példáját teljesen tipikusnak tartja abból a szempontból, mennyire visszájukra fordulhatnak a dolgok a politikában, hiszen a magyar kormányfő a rendszerváltáskor ellenzékiként az egész Nyugat kedvence volt, aztán mi lett mára belőle. A volt amerikai külügyminiszter, egykori német kollégájával, Joschka Fischerrel együtt másfél órás előadást tartott a CEU új bécsi campusán, „Elkerülni a falakat, 1989 tanulságai” címmel. Úgy fogalmazta meg mondandóját, hogy a demokrácia nem mindig teljesítette, amit ígért. Fischer az időnként jelentkező visszaesésektől függetlenül derűlátó, de hozzátettei, hogy Európának az eddiginél több katonai és anyagi kötelezettséget kell vállalnia a NATO keretében, különben kopogtat az ajtón Kína. Szerinte Oroszországot az vezérli, nehogy a kijevi felkelés megismétlődjön a Vörös téren. Albright szomorúan figyeli, mi történik manapság az Egyesült Államokban. Úgy fogalmazott, hogy sír a Szabadságszobor. Merthogy falakat építeni nem felel meg az amerikai hagyományoknak, illetve értékeknek. Ezt Soros György is így látja, tette hozzá az újság.  
Frankfurter Rundschau Németország és más uniós államok tárgyalni próbálnak Moszkvával, ám ezt Putyin saját, agresszív politikája igazolásának veszi. Erre figyelmeztet vendégkommentárjában a legnagyobb észt napilag szerkesztője. Bretty Sarapuu megjegyzi, hogy az észtek nem hisznek a fülüknek, amikor például Macron európai hatalomnak nevezi Oroszországot. Már elfelejtette volna a földrész a Krím megszállását, a kelet-ukrajnai háborút és a grúziai viszályt? Mire ez a nagy engedékenység? Nem látja a kontinens, mekkora veszélyt jelent Moszkva? Lehet, hogy erre az EU csak akkor jön rá, ha a Baltikum is áldozatul esik az orosz terjeszkedésnek? Keleten persze másként ítélik meg az orosz államot, mind nyugaton. Ebből azután vita támad az EU-n belül, de a Kreml éppen ezt akarja. De a német kormány például kettős játszmát űz: egyrészt megszavazza a szankciók meghosszabbítását, másrészt viszont tető alá hozza az erősen vitatott Északi Áramlat 2-t. Azon kívül az orosz vezető a gyengeség jelének tekinti a párbeszéd és az együttműködés szándékát, hiába próbálja Európa visszaterelni a jogállam és a demokrácia útjára. Putyin a világban zavart kelt a dezinformációs kampányokkal, odahaza elnyomja az ellenzéket. Balti szemszögből nézve úgy látszik, mintha az unió közeledne Oroszországhoz, nem pedig fordítva. Nincs közös stratégia az együttes fellépésre. Magyarország úgy tekint Putyinra, mint barátjára, akinek tele a zsebe. Moszkva igyekszik kiaknázni az európai országok közti nézetkülönbségeket, kijátszani egymás ellen a kormányokat. Részéről nincs szándék a párbeszédre az EU-val vagy a NATO-val, mivel nagyon is tudja, hogy a Nyugat ereje ezekben a szervezetekben van. Ezért ha Európa erős akar lenni az oroszokkal szemben, akkor mindenek előtt egységet kell felmutatnia.  
Financial Times   Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnöke úgy ítéli meg, hogy 30 évvel a Berlini fal leomlása után a földrész keleti részére, illetve a Kaukázusra kell vetni a vigyázó tekinteteket. Suma Chakrabarti ezt megtoldotta azzal az elemzésben, hogy az előrevezető utat a szabályokra épülő nemzetközi rend adja, amint azt az EU példája igazolja, bár az eltelt 3 évtized politikai mérlege nem annyira sikeres, mint a felszabadult országok gazdasági mérlege. A szakember ettől függetlenül azt ajánlja a befektetőknek, hogy az unió Keleti Partnerségéhez kapcsolódva vegyenek szemügyre olyan államokat, mint Örményország, Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova és Ukrajna. Azok ugyanis igen jelentős reformokat hajtanak végre és ez minden bizonnyal csak a kezdet. Bőven lemásolhatják az unió új tagjainak sikertörténetét.  
Guardian Úgy tudni, hogy Gulyás Gergely menlevelet küldött az ausztrál pénzügyminiszternek, aki ellen a saját választó körzetének egyik lakója hónapokkal ezelőtt keresetet nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságon, mondván, hogy nem tölthetne be magas tisztséget, mert magyar származású édesanyja révén kettős állampolgár. A politikus ezek után fordult a Miniszterelnöki Hivatal vezetőjéhez, aki hírek szerint most arról tájékoztatta, hogy teljesen megalapozatlanok az állítás. Nincs nyoma annak, hogy akár az édesanya, akár ő magyar állampolgárok lennének. A mama, Strausz Erika, 1943-ban, Budapesten született, ikergyermekként. A család hat évvel később vándorolt ki és Párizsban kiállított hontalan útlevéllel érkezett Ausztráliába. A tiltakozó választónak egyébként igazából az a baja Josh Frydenberggel, hogy az szerinte félvállról veszi a klímaváltozást.