Még mindig tizennyolcan az elnökjelöltségért

Amerikában és külföldön is az impeachment hírei uralják a sajtót, ám közben a Demokrata Párt lázasan keresi, ki lehet jövő ősszel Donald Trump kihívója. Arra ugyanis nem lehet számítani, hogy a republikánusok az elnök elmozdítására szavaznának.

A Demokrata Párt elnökjelölti mezőnye a közelmúltig az Agatha Christie regényéből készült film, a Tíz kicsi indián forgatókönyve szerint alakult: pillanatra nem figyelt oda az ember, és hopp, máris eggyel kevesebben maradtak állva. A kezdetben jóval két tucat fölötti mezőny november közepére tizenhat fősre szűkült, ám a tendencia ekkor váratlanul megfordult. Két késői jelentkezővel, Deval Patrick volt massachusettsi kormányzóval és Mike Bloomberg volt New York-i polgármesterrel kiegészülve most megint tizennyolcan versenyeznek.

Más esetben mindketten kivételes indulónak számítanának, de a mostani helyzet egészen rendkívüli, amit az is mutat, hogy Patrick nem az egyetlen színesbőrű pályázó, mint ahogyan Bloomberg sem milliárdosként, sem zsidó származásával nincs egyedül. A február 3-án, az iowai jelölőgyűlésekkel kezdődő előválasztás előtt páratlanul széles a merítés. Egyaránt indulnak férfiak és nők, éppen hogy az alsó, 35 éves korhatár fölöttiek és nyolcvan felé közelítők, fehér, fekete és sárga arcszínűek, rutinos politikusok és eddig ismeretlen kívülállók, a párt bal széle felé tendáló radikálisok, centristák, és kifejezetten mérsékeltek. Az utóbbira jó példa Bloomberg, aki eredetileg liberális nézeteket valló demokrata volt, majd előbb republikánus színekben nyert New Yorkban, csak hogy később függetlenre váltson, s most újra a Demokrata Párt jelöltje kíván lenni.

Donald Trump azonnal beleakaszkodott Bloombergbe, akit „kis Mike”-ként próbált nevetségessé tenni. Bloomberg azonban minden, csak nem nevetséges. Az Egyesült Államok nyolcadik leggazdagabb embere, aki előbb befektetési bankárként, majd a róla elnevezett gazdasági hírügynökség alapítójaként szerzett mesés vagyont - legkevesebb tízszer annyi pénze van, mint Trumpnak. Ezért teheti meg, hogy ilyen későn kapcsolódjon be a kampányba.

„Elengedi” az első előválasztásokat, és a március 3-i „szuperkeddre” koncentrál, amikor összesen tizenhat szavazást tartanak, s előtte a saját pénzén vett tévéhirdetésekkel tudja elárasztani a helyi piacokat. Ha terve beválik, ezzel tudja ellensúlyozni az első négy, általában a végeredmény tekintetében kulcsfontosságú államot, ahol már túl késő van a szavazók megdolgozásához.

Két baloldalinak tekintett csúcsjelölt, Bernie Sanders vermonti és Elizabeth Warren massachusettsi szenátor egyaránt felháborodottan reagált Bloomberg felbukkanására. Szerintük a demokrata párti elnökjelöltség „nem eladó”, nem szabad, hogy azt a magánvagyonok nagysága döntse el. A mérsékeltnek tekintett éllovas, Joe Biden volt alelnök nagyobb megértést mutat: „Csak jöjjön!”, jelzett Bloombergnek a kezével is, s hozzátette, hogy üdvözli a versenyt.

Az országos felmérések szerint az előválasztás potenciális szavazói közül Bident 27, Warrent 22, Sanderst 18, az indianai South Band város nyíltan meleg polgármesterét, Pete Buttigieg-et 8 százalék támogatja. Ennél egyelőre fontosabb, a februári start, mert a tapasztalatok szerint a kezdeti győztesekhez pártolnak a szavazók és a donorok. 2007 novemberében például még senki sem sejtette, hogy következő nyáron a korábban szinte ismeretlen Barack Obama lesz a befutó.

Egy másik fontos szempont, amely a felmérések szerint minden másnál jobban befolyásolja a szavazókat, hogy melyik jelölttől várhatják a legbiztosabban Trump legyőzését. Ez egyelőre az amúgy sokat hibázó és hosszú politikai pályája miatt is sebezhető Bidennek kedvez. Nem véletlen, hogy Trump eleve őt tekintette a legveszélyesebb vetélytársnak, s az őrá nézve terhelő bizonyítékok kedvéért követte el azokat a jogsértéseket, amelyek miatt most alkotmányos elmozdítási eljárás, azaz impeachment folyik ellene.