Távolugrás a bűnbakról

Hurrá, Matolcsy György megint könyvet írt! – örvendünk, mint Hofi Géza Deutsch Tamás diplomájának. Az amerikai birodalom kontra európai álom című művet még nem olvashattuk. Ám a bemutatón az MNB elnöke ismét hangot adott a napokban kormányzati feszültséget keltő meggyőződésének az euró hibás, káros politikai koncepciójáról. Az éles hangot Varga Mihály pénzügyminiszter kontrázta meg, ami jelzi: két gazdasági erőközpont zakatol aszinkronban a kormányzatban. Két erős ember: Matolcsy mint a kormányfő jobb keze vonul majd be a történelem lábjegyzeteibe, Varga pedig – úgy tudjuk – meghatározója Orbán Viktor pénzügyi gondolkodásának. A kremlinológusok meg vakarózhatnak: a kötet előszavát Orbán jegyzi.

Akárhogy is, Matolcsynak féligazsága van, ami rosszabb, mint a hazugság. Az euró politikai alapkoncepciójával nem lett volna baj, a gond azzal van, ami a bevezetése után nem történt meg, s aminek megtörténte ellen a Fidesz kapálózik. Nem sikerült a pénzügyi integrációt elmélyíteni, kiterjeszteni. A Közös Piac alapja az volt, hogy a gazdasági összefonódással megelőzzék: bármelyik nemzetállam a többi nyakára hágjon, kirobbantva az újabb háborút. Minden más integráció – a közös értékrendtől az eszmék és emberek szabad áramlásáig, a virtuális határokig – következmény. Lehetett volna fordítva is. Az egyik alapító atya, a francia Jean Monnet élete végén azon tépelődött, nem a kultúrával kellett volna-e kezdeni. Az euró sok előnnyel jár, ami nem igazolja Monnet félelmeit. Ellentétben a közösség keleti bővítésével, amit elsietetté tett a félelem a szovjet restaurációtól (a közös valuta preventív lépés is lehetett, s látjuk, mi lett Moszkvában), de egyben Nyugatra importálta a térség nacionalista katyvaszát is.

Az atlanti szövetség a kereskedelemtől a NATO-ig húzódó meggyengülésének nem kerek értelmezése, hogy Washington nem nézi jó szemmel az eurót, amely (elhibázott?) vetélytársa lett a dollárnak. Matolcsy is emlegeti: Amerika „igyekszik meggátolni” az európai birodalom felemelkedését. Miért is? Mert „ismét kétpólusúvá kezd válni a világ, az Egyesült Államok mellett Kína játssza a vezető szerepet a globális gazdasági, technológiai versenyben, kezd új hatalmi egyensúly kialakulni, Eurázsia lesz az új hatalmi központ”. Mi sem hiányzik jobban Washingtonnak (és Moszkvának), mint Ázsia mellett még egy erős Európa. De nincs ideje a kapkodásnak, hogy Magyarország becsusszanjon az eurázsiai integrációba, hogy azt erősítse, amit saját történelmi otthonában gátol. (A házszámot tudjuk, az országot nem lehet keletre tolni.)

Nincs abban új, hogy a Nyugat elveszti több évszázados „civilizációs” uralmát a Kelet felett, a nyugati technológián nevelkedett Kelet pedig kezdi helyrebillenteni a globális egyensúlyt. Békésen vagy háborúval, meglátjuk. Matolcsy visszatérítené Európát a gyökereihez, hogy a földrész válaszolni tudjon a század kihívásaira. E gyökerekből viszont csak az „európai birodalom” mélyen integrált közössége szökkenhet szárba.

Matolcsy nagyot ugrott a bűnbak euró magasából. Aggódunk a bokája miatt.