Túl a műhúson

Aki szerint a klímaváltozás egy kommunista trükk, az nem normális - ha ezt a mondatot én, vagy a Népszava bármely más szerzője írja le, akkor a fideszes propagandisták szemében mi is csak kommunista bajkeverők, a nem létező klímaváltozásról fantáziáló Soros-ügynökök vagyunk. De az idézet valójában Orbán Viktortól származik. Ettől függetlenül a kormánypárti média azóta is beteges megszállottsággal ismételgeti, hogy a klímaváltozás csak ürügy mindenféle kommunista, liberális, sorosista összeesküvésre.

Ebből kétféle következtetést vonhatunk le. Vagy azt, hogy az önkormányzati választás óta zűrzavar van a fideszes médiagépezetben, az elszabadult hajóágyúk immár központi kontroll nélkül is össze-vissza tüzelnek. Vagy pedig azt, hogy a Legfőbb Vezető nem lehet olyan hülye, mint az alattvalói, ő kimondhatja az igazságot, de a sajtómunkásainak soha nem szabad „normálisnak” lenniük.

Akárhogy is, a Fidesz-rezsimnek ellenséges terep a klímaváltozás, hiszen ellene nem lehet nemzeti bezárkózással, vezéri kinyilatkoztatásokkal és süket propagandával védekezni.

A mind riasztóbb tudományos jelentések arra figyelmeztetnek, hogy az emberiségnek egyre kevesebb ideje van a közelgő katasztrófa lefékezésére. Így olyanok is divattémává emelik a klímaváltozást, akik eddig nem foglalkoztak azzal a környezetvédelmi és energiapolitikai „aprómunkával”, amellyel megelőzhető lett volna a jelenlegi vészhelyzet. Bizonyos értelemben hasznos, hogy a bulvármédia is felkapta, de valós megoldást nem remélhetünk a celebek látványos gesztusaitól. A klímaváltozást materiálisan a légkörbe jutó, üvegház hatású gázok okozzák, emögött pedig egy olyan gazdasági-társadalmi rendszer van, amelyet a gyors profitszerzés és a jövő érdekeire süket túlfogyasztás motivál. Természetesen az egyes ember is csökkentheti a maga felelősségét azzal, hogy a mindennapi életében törekszik az energiahatékonyságra. Nem száll autóba, ha nem muszáj, napelemeket szerel be, ha van rá módja, józan mértékletességgel fűti és hűti a lakását, és még a marhahúst is beosztja. Ilyen tanácsokat naponta hallunk, sokan többé-kevésbé meg is fogadjuk őket, de a globális helyzet ettől még évről évre tragikusabban alakul.

A klímaváltozás globális jelenség, nem ismer határokat, ezért nem is mérsékelhető nemzetállami szinten. Ma sajnos még a demokratikus országoknak sincs lehetőségük arra, hogy érdemben korlátozzák a világméretű multinacionális cégeket, amelyek a Földet ingyenesen lerabolható zsákmánynak tekintik. Az „antiglobalizmus” ezért buta kifejezés a multik elleni küzdelemre. Azt kell elérni, hogy nemzeti és globális szinten is legyen olyan demokratikus kontroll, amely környezeti és szociális szempontból szabályozhat minden gazdasági tevékenységet. A világkapitalizmus ugyanis nem képes önmagát szabályozni, és ha az emberiség nem tudja globális szinten megfékezni, akkor a katasztrófát nem lehet megállítani. Tudom, hogy a kapitalizmus meghaladása sokak szemében irreális gondolatnak tűnik. De ha nem történik meg, akkor olyan világba süllyedünk, amely még sokkal irreálisabb lesz. A földi élet feltételeinek rohamos szűkölése minden eddiginél kegyetlenebb, globális háborút indíthat el az elemi túlélésért.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy itthon nem tehetünk semmit a klímaváltozás mérsékléséért. Baloldaliként fontos kimondani, hogy a klímaváltozás fő oka a profitközpontú, kapitalista rendszer. De ugyanolyan fontos megtalálni azokat a területeket, ahol egyszerre lehet mérsékelni a kibocsátást, és javítani az alsóbb társadalmi osztályok szociális helyzetét. A műhúst vagy a halottak testének komposztálását hagyjuk meg mások kedvenc témájának. Két területre érdemes koncentrálni. Az egyik a közösségi közlekedés fejlesztése. Középtávon azt kell elérni, hogy állampolgári jog legyen autó nélkül is gyorsan, kényelmesen és olcsón eljutni nemcsak egy településen, hanem az egész országon belül bárhova. Magyarország méretei, valamint hajdan nagyszerű vasúti és villamos hálózatai okán potenciálisan képes lehet erre. Csak egy valóban progresszív, közérdekben gondolkodó, a motorizáció dogmáján túllépő politikára van szükség hozzá.

A másik terület a fűtés és vele természetes egységben a hűtés, azaz a légkondicionálás. Nem az egyes embereket kell kárhoztatni azért, ha az egyre forróbb nyarakon légkondit akarnak maguknak. Ez lassan olyan létszükséglet lesz, mint a gyógyszer. Már vannak korszerű megoldások arra, hogy az otthonokat egyazon energia hatékony rendszerrel fűtsék és hűtsék. Ez azonban nem lehet egyéni, vagy csak önkormányzati feladat. A stadionokra, az agrárbárók és a határon túli kliensek támogatására kiszórt hatalmas összegekből több millió otthont lehetne úgy korszerűsíteni, hogy fűtése-hűtése olcsóbb, hatékonyabb és „zöldebb” is legyen.

A szerző publicista, volt európai parlamenti képviselő