Kerámiavilág Amerika nélkül – Szentendrén lesz újra látható az Úttörő Áruház egykori híres díszkútja

Egy kiadós restaurálást követően a szentendrei Kovács Margit Kerámiamúzeumban lesz újra megtekinthető az egykori Úttörő Áruház díszkútja, amely hosszú évekig a Kossuth Lajos utcát a Reáltanoda utcával összekötő átjáróban tartotta magát becsülettel, majd valamikor tavasszal őrült tempójú mohásodásnak indult.

Szeptember végén már nemcsak a kerámia kutat védő, háromszög alakú üvegpanelek hiányoztak róla, melyek úgy, ahogy védték a környezeti hatásoktól, de a kerámialapok állapota is siralmas képet mutatott. Októberre fel is szedték a múzeum restaurátorai, akik azt ígérik, hogy a kordokumentumnak is beillő alkotás hamarosan teljes pompájában újra látható lesz a szentendrei kiállítóhelyen, a szintén idén újrarendezett Kovács Margit-életműkiállításban.

A világtérképet sajátosan értelmező díszkút igazi látványossága volt a Kossuth Lajos utcán lévő egykori Úttörő Áruház előcsarnokának – a nyolcvanas években például afféle gyerekmegőrzőként funkcionált: míg az anyukák vásároltak, a csemetéik (jómagam is), a kútban úszkáló aranyhalakat és a köveken neonfényben sütkérező teknősöket vizslatták napestig. Közben pedig azon törték a fejüket, milyen kaszkadőrmutatvánnyal lehetne kibányászni egyet-egyet a vízbe dobált fillérekből. A teknősök és aranyhalak alá színes, terrakotta világatlaszt álmodott a Mallász Gitta vezette dekoratőr munkaközösség (Kovács Margit is tagja volt), egyetlen szándékolt bakival: az imperializmus elleni küzdelem jegyében lehagyták a térképről a teljes amerikai kontinenst. Tettek rá viszont a hegyek magaslatairól a Földet uraló kisdobosokat és úttörőket, no és nem egy vörös csillagot, ami hol az Északi-sarkról, hol pedig a moszkvai Kreml tornyából világította be fényével a világot, amit Magyarország felől egy szőke úttörő figyelt. Csillag ragyogott Peking és Észak-Korea felett is, ugyanakkor Afrikában és Ausztráliában, a politikai korrektség fogalmát akkor még nyilvánvalóan nem ismerve, pucér bennszülötteket és fura, úszó tengeri lényeket fényesített a Napot helyettesítő óriás csillag sugárzása. A Szabad Művészet 1950. novemberi száma a következőképp fogalmaz a díszkutat méltatván: „A szemlélőnek meg kell állapítania, hogy itt a népi demokrácia állami kereskedelme a fiatalok gyakorlati áruellátásának feladatához olyan környezetet alkotott, amely sikerrel képes szolgálni a fiatalság ízlésbeli nevelését is.”

A kilencvenes évek elején, a rendszerváltással identitászavarba került áruház vezetői, a félreértelmezett piacgazdaság jegyében a medencét bedeszkázták és bérbe adták egy léggömbárusnak. Bár akkoriban több helyszíni állapotfelmérés is vészriadót fújt, lévén a kút pótolhatatlan kortörténeti ritkaság, a szocreál kevés iparművészeti igényű épületdíszeinek egyike, csak 2008-ban kezdett vele bármit is a műemlékvédelem, amikor is egy német befektető megvásárolta, majd lebontotta az Úttörő Áruházat, hogy a helyére szállodát építsen. A kutat szerencsére nem hordták el tarrakottánként a nosztalgiázó 40-es, 50-esek, hanem az említett átjáróba került, üveg vagy plexi panelekkel gondosan körbenyalábolva, hogy ne eshessen rá az eső, ne süsse a nap és ne fújja a szél. Mivel azonban az üvegtető szellőzése nem lett megoldva, a lecsapódó pára egyre kikezdte az alkotást: télen, nyáron, ősszel, tavasszal, hidegben, kánikulában egyszerűen nem lehetett átlátni a védelmi búrán. 2013-ban végül megelégelte a műemlékvédelem az állandó párafürdőt, és két szellőzőt szereltetett az üvegkupolára, melyek egészen idén kora nyárig állták a sarat, aztán valahogy betörtek, egyenes utat adva az esőnek, szélnek, napsütésnek, hogy a klímakatasztrófa hullámaira felülve kultúrtörténeti pusztítást is végezzenek. A sztori folytatását a cikk elején már megírtuk: állítólag egy-két hónap, és a díszkút szebb és fillérekben gazdagabb lesz, mint valaha.