Heti abszurd: Fiatalítás

Publikálás dátuma
2019.12.08. 09:00

Fotó: Facebook/Novák Katalin
„A miniszterelnök kedves tanácsadója felállt a velencei koloniálfotelből, és töltött magának egy pohár 36 éves ­Taliskert.”
– Főnök, nagy a baj, az emberek azt mondják, hogy szarunk a fiatalokra. A miniszterelnök kedves tanácsadója felállt a velencei koloniálfotelből, és töltött magának egy pohár 36 éves ­Taliskert. – Nem lesz így jó. Ha nem csinálunk valamit, akkor négy év múlva elfogy az összes nyugdíjasunk, aki még azért szavaz ránk, mert fiatalok vagyunk és utáljuk a komcsikat. Ittak egy kicsit, és elméláztak a régi szép időkön. Tudták, hogy itt valami egészen újat, valami nagyon fiatalosat kell csinálni. – Láttad az új Star Warst? – Amelyikben a Barba papa van, aki megeszi a hercegnőt? – Az a Jabba, még ’77-ből, de végül nem ette meg. Az újban viszont egyre fiatalabbak az űrpilóták. – Azt mondod, küldjünk fel valakit a Fidelitasból? – Látod, főnök, ezért vagy te a főnök. Peti bejelenthetné holnap, hogy öt éven belül embert küldünk az űrbe. – Miért pont öt? Miért nem kettő? – Két év alatt nem biztos, hogy kineveljük a megfelelőt, de ha összehozzuk az űrprogramot a vidéki óvodaépítési programmal… – Amelyikben a Lőrincék a műfüvesek mellé tolják a konténeróvodákat? – Azt, azt! Na, akkor egy kis csúszással a miénk lehetne a legfiatalabb űrhajós. Most még csak négy, de ha kiírunk rá egy közbeszerzést, aztán érvénytelenítjük, és két év múlva megint kiírjuk, akkor kihúzhatjuk, amíg nem lesz nagykorú a srác. – Vagy lány. Azzal most nagyobbat dobhatnánk. – Árpi, Árpi, te még mindig nagyon tudsz. De akkor azt mondd meg, hogy addig mit csináljunk? Nincs neked egy lányod, akit kinevezhetnénk… mondjuk helyettes államtitkárnak? – Nekem momentán nincs, de emlékszel a Mr. Rickre? – Aki azt énekelte, hogy „A béketábor lázban él, szén kell s vörös a cél”? ’97-ben azon röhögtem a kórházban, amíg ti a kongresszuson az Ádert hallgattátok. – Na hát ezt a Ricket amúgy Rácznak hívják, és van egy 22 éves lánya. Egyszer volt Washingtonban is, láttam a tévében, ez teljesen odavan érted. – Jól néz ki? – Huszonkét éves. Ő volna az. Egy darabig elégedetten nézegették a képet, aztán kortyoltak a Taliskerből. – Te, Árpi, lehet valaki 22 évesen államtitkár? – Majd lehet. – Van érettségije? Nehogy úgy járjunk vele, mint a Flórival. – Jogra jár, diplomája is lesz. – Az jó. Tominál is kivártuk. Te, Árpi, van nekünk női miniszterünk, ugye? – Van, főnök, a Kati. – Akkor vegye magához. Két nő mégiscsak jobb, mint az egy, jól mutatnak majd együtt. Te, Árpád, Lajos hány éves is? – Ötvenöt múlt, miért? – Nagyon rászálltak a zsidók. – A fidelitasos beszéde miatt? – Meg azért, ahogy bocsánatot kért. Meg azért, mert nem kért. Meg mert nem vette észre, hogy élő adásban van. Kéne oda valami jól eladható fiatal. Kérdezd meg a Slomóékat, nincs-e náluk készleten. – Azért ez nem lesz egyszerű. Ha olyat kérünk a zsidóktól, mint a Lajos, meg lesznek sértődve.
Szerző
Témák
Heti abszurd

Egyértelműen áltudomány a homeopátia, mégis milliók hisznek benne

Publikálás dátuma
2019.12.07. 17:37

Fotó: Shutterstock
A homeopátiás terápia a különböző kultúrájú társadalmakba mélyen beágyazódott. Vele szemben eredménytelenek a tudományos bizonyítékok hiányára hivatkozó érvelések. Mint áltudományos módszert folyamatosan támadják, tolerálják, de tanítják is. Pedig a tudomány sosem békülhet ki e helyzettel. Ha ezt tenné, feladná legfontosabb alapelvét: a gyógyszerekkel kapcsolatos bizonyítékokra alapozott igényét. Ráadásul az is befolyásolja a közgondolkodást, hogy képzett szakemberek is cselekvő részesei a homeopátiás terápia gyakorlatának. A cikk szerzői nyugalmazott egyetemi oktatók, mindketten több mint 40 éven át tanítottak a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karán
A homeopátia megalapítójának élete és története jól ismert. Samuel Hahnemann (1755−1843) a művelt, több európai nyelvet beszélő német orvos szakított a korabeli orvoslások drasztikus és káros módszereivel. Úgy vélte, hogy a purgálás, a hánytatás, az izzasztás, az érvágás (vérlevétel), a forró tapaszok és növényi szerek alkalmazása a betegségek nagy számához viszonyítva nagyon szegényes lehetőségek. Ezen felül közülük több ahelyett, hogy segítene, inkább károkat okoz. Helyettük egy új „ártalmatlan” módszert, az ún. homeopátiás terápiát vezette be. Módszerét egy természetes növényi anyag, a kínakéreg kivonatának hatására alapozta, amit ismételten adagolva, egészséges személyeken a malária tüneteire emlékeztető lázas állapotot hoz létre. E megfigyeléséből kiindulva fogalmazta meg általános következtetését, amely szerint: mindazok a szerek, amelyek egészséges embereken közepes vagy nagyobb dózisokban betegségek tüneteit okozzák, nagy hígításokban alkalmasak az azonos tünetekkel járó betegségek gyógyítására.
Ez az ún. „szimile-törvény” („simile similibus curentur”, „hasonló hasonlót gyógyít” [1796]), amely a modern orvoslásban azóta bizonyítottan nem meghatározó. A szimilék kutatása abból állt, hogy különböző farmakológiai szerek változó közepes dózisait önkísérletekben vizsgálták és megállapították, hogy milyen általános tüneteket mutatnak (gyógyszerkép). Majd ez utóbbiakhoz hasonlítják a gyógyítani kívánt betegségek tüneteit (betegségkép). Minél jobb a megegyezés a két tünetegyüttes között, annál hatékonyabbnak tartják a kiválasztott szimilét, amit azután olyan nagy hígításokban alkalmaznak, ami már – a „gyógyító hatáson” kívül – semmilyen más hatást nem vált ki. 

Samuel Hahnemann, az újító

Hahnemann nem csak a sokat kritizált homeopátiás gyógymód atyja. Ő volt az, aki felismerte a korabeli gyógyítási módszerek „szegényes voltát” és közülük számosnak, például az ismételt vérlevételnek (érvágás) kifejezetten ártalmas következményét. Nem fogadta el kora egyik jelentős farmakológusának, Cullennek azt a vélekedését, amely szerint a kínakéreg mint adsztringens gyomorerősítő fejti ki maláriaellenes hatását. Helyette a kísérletes vizsgálat fontossága mellett érvelt. Nevéhez fűződik a kísérletes farmakológia módszerének bevezetése, megelőzve ezzel az élettan, kórélettan és a biofizika tudományok kialakulását. Előremutató volt: a betegek testi-lelki egyensúlyának (mai szóhasználattal: homeosztázisz) helyreállítására irányuló törekvése, a betegségek akut és krónikus csoportokba sorolása. Ami a homeopátiás orvoslás és a korabeli masszív kezelések eredményességét illeti, Hahnemann csaknem 50 éves tevékenysége egyértelműen az előbbi javára billentette a mérleg nyelvét. Ez alapján nem meglepő, hogy az Egyesült Államok Orvosi Társasága tiszteleti tagjává választotta. Halálát (1843) követően – hasonlóan más eszmékhez – tanai és módszerei napjainkig tovább élnek.

Napjainkban a homeopátiás szerekben nagy a választék. Ezért a praktizáló orvosok ritkán folytatnak szimilekutatást. Megelégszenek a homeopátiás gyógyszerkönyvekben megtalálható szerekkel és indikációkkal. De vannak kivételek is, mint a berlini fal anyagából készült legújabb „innovatív” szerek. Egyébként a homeopátiás alapanyagok – hasonlóan a konvencionális gyógyszerekhez – ásványi, növényi és állati eredetűek. Fontos, hogy minőségi követelményeik megfeleljenek a konvencionális gyógyszerektől elvártaknak. Hígításukat Hahnemann szerint addig kell növelni, amíg a szimptómát okozó hatásuk teljesen eltűnik, sőt ezen túlmenően olyan végtelen hígítást kell elérni, amikor az oldatban a szimiléből szinte már semmi sem található. Ilyen hígítás pl. a 12C vagy a nagyon kedvelt 30C, amikor a homeopá­tiás szer egységenkénti koncentrációja kisebb, mint egy molekula. Hahnemann szerint a gyógyító erőt a hígítási folyamatban alkalmazott rázás/keverés („szukkusszió” = sorozatos hígítás-rázás, azaz „dinamizálás”) okozza. Ennek alapján a kis hígítású oldatot „alacsony/kis potenciálúnak”, míg a nagyon nagy hígításút „magas/nagy potenciálúnak” nevezik. Ez a felfogás teljes ellentétben van a mai, tudományosan elfogadott gyógyszerészeti értelmezéssel, amely szerint a kiváltott hatás intenzitása az adott gyógyszer koncentrációjával (adagjával) arányos.  A homeopátiás szerek „hatóanyagai­nak” költsége kicsi, de az elkészítés és ellenőrzés annál nehezebb és komoly kétségeket vet fel. És ez akkor is igaz, ha léteznek homeopátiás gyógyszerkönyvek, amelyek előírásait a gyártó cégek – állításuk szerint – komolyan betartják. Az iparág méretére jellemző, hogy Franciaországban, ahol a lyoni BOIRON gyár állítja elő a homeopátiás szerek 60 százalékát, az éves termelési érték 600 millió euró, és 3600 alkalmazottat foglalkoztatnak.

Európában a homeopátiás gyógyszerekre évente több mint egymilliárd eurót költ a lakosság. A vény nélkül kapható készítmények az uniós piac 7 százalékát teszik ki. Az európai szakszövetség adatai szerint Magyarországon a lakosság 2–4 százaléka használt már homeopátiás szert, melyek termelői áron számítva a teljes hazai gyógyszerpiacnak nagyjából 0,3 százalékát teszik ki. Az évi 900 milliárd forintosra tehető iparágban ez hárommilliárdos tétel. 414 féle homeopátiás szer van forgalomban jelenleg Magyarországon. Közülük 49 (a korábban engedélyezettek), indikációval kerülhettek forgalomba, a jelenlegi szabályozás ezt már nem teszi lehetővé. Ha az azonos anyagot (szimilét), különböző koncentrációban tartalmazókat külön-külön számoljuk, akkor most csaknem 3000 készítmény kapható.

Falból vétettünk és azzá leszünk?

A betegségek kiváltó okait Hahnemann nem tartotta anyagi természetűeknek, vagyis a gyógyuláshoz anyagra talán nincs is szükség. Szerinte az egészséget a szervezet egyensúlya, harmóniája, egy „spirituális életerő” biztosítja, aminek erősítése és helyreállítása a gyógyítás feladata, szimilék alkalmazásával. A „miasma” egy kellően meg nem határozott „valami”, ami felelős a kóros állapotokért. Azt is állítják, hogy a kóros állapotot konvencionális (allopátiás) gyógyszerekkel nem lehet gyógyítani, mert azok csak a szimptómák megszüntetésére alkalmasak, de a „vitális erő” helyreállítására nem. Erre ugyanis csak a homeopátia képes. A homeopátiás kezelés a beteg alapos megfigyelésével és tüneteinek pontos felmérésével kezdődik. Ezt követően a repertóriumból választják ki a megfelelő szert, amelyet az orvos felír. Fontos, hogy az orvos saját tapasztalatait is adja hozzá a szerhez, hogy a terápia „személyre szabott” legyen, s egyúttal lelki kezelést is nyújtson. Végül is a beteg testi-lelki egyensúlyát kell helyreállítani. Ha tekintetbe vesszük: a „betegségkép” meghatározására fordított beszélgetés mélységét és időtartamát, ami minimálisan fél óra, a dolog meggyőzőnek tűnik. (Ez utóbbit érdemes összevetni: a konvencionális kezelések egy-egy személyre fordított idejével.) Manapság – „önbevalláson” alapuló tünetek alapján – már az interneten is elérhető terápiákat kínálnak. Például­ a népbetegségnek számító magas vérnyomásra három lépésben. Az első lépés: kérdőív alapján a személyes adatok és a szimptómák leírása és elektronikus elküldése. A második: a terápiás szer felírási díjának – ugyancsak elektronikus – átutalása, s végül a harmadik, a homeopátiás szer receptjének meg­kül­dé­se e-mail­ben, amit a beteg bárhol kiválthat. Mellékhatásoktól és toxikus reakcióktól nem kell tartania. Figyelemre méltó, hogy az interneten ajánlkozó orvos, mivel indiai, honfitársainak 50 százalékos kedvezményt kínál. Hogy hatásos-e a javasolt homeopátiás szer, arról nem szól a fáma, de a módszerről minden túlzás nélkül elmondható, hogy imponálóan egyszerű: nincs sorban állás – a személyes orvos-beteg kapcsolat híján – kizártak a bonyolult vizsgálatok, differenciál diagnózis stb. Maximálisan érvényesül a páciens személyes szabadsága. De milyen áron? Nem kis veszélyeket rejt magában, ha valaki befolyásolni engedi magát az ilyen végtelenül egyszerűsített módszerektől. Vegyük például a magyar nyelven is hirdetett arsenicum albumot (arzén-trioxid) 9-30C koncentrációban tartalmazó szert, amely annyi mindenre hat, hogy az már maga a képtelenség. Közben egyszerűen kiszámítható, hogy a csapvízben, amit mindenki fogyaszt, több a megengedett arzéntartalom, mint egy 30C-s készítményben. Ha a repertóriumokban felsorolt szerek nem elegendőek a kívánt terápiás cél elérésére, a már érintett elvek szem előtt tartásával készíthetnek más innovatív homeopátiás „gyógyszert”. Így került forgalomba a már érintett, a berlini fal darabjai­ból készült, a londoni Ainsworths Pharmacyban ajánlott Berlini fal pirula és más folyékony készítményei. Mivel létezésekor a berlini fal embereket zárt el Németország és a világ más részeitől, emiatt, a szimile-elv alapján a „magányosság, a bezártság érzete” ellen, illetve kapcsolatteremtés előmozdítása érdekében javasolt használni a készítményt. Figyelemre méltóak az erősség és gyógyszerformától függő 18 és 108 angol font közötti árak is! Abszurd, de az előző gondolat alapján: egy jól őrzött börtön tégláiból lehetne talán még hatékonyabb „szimilét” készíteni a „bezártság”, „izoláltság” érzete ellen! Vagy, vajon egy templom lépcsőjéből, kerítésének anyagából lehetne készíteni ateizmus elleni szert? De szabadjon a fentiek alapján egy másik innovatív szert ajánlanunk: a magyar futballcsapatok vezetőinek és játékosainak! Használják: a francia világbajnok futballcsapat cipőiből (vagy más tárgyaiból) készített homeopátiás „gyógyszert” „kellően dinamizált”, „magas potenciálú” formában, hogy elősegítsék nemzeti válogatottunk eredményesebb szereplését.  

Igazolatlan hatások

A homeopátiás kezelések alapjait tudományos módszerekkel eddig nem igazolták, annak ellenére, hogy ezzel az elmúlt 200 évben, a tudomány fejlődésével párhuzamosan, számos módon megpróbálkoztak. Nem tekinthető bizonyítónak az eltérő hatóanyag-hígítások aktivitására apelláló Arndt–Schultz-törvény, amely szerint minden farmakon kis hígításban stimulál, nagyban gátol, s még nagyobban pedig halálos. Nem bizonyított a már említett dinamizálás (rázás, „szukkusszió”), a hígítás során keletkező hő, az elektromosság, a mágnesesség, a víz molekuláinak emlékezése sem. Nem hozott eredményt a bonyolult polimerláncok képződésének az értelmezésbe vonása, és hatástalannak bizonyultak a fiziológiai, biológiai alapokra apelláló érvelések is. Maradt egyedüliként a leginkább elfogadott, s minden farmakológiai hatásnál számításba veendő placebo hatás, aminek nagysága különböző kórképekben – egyes vizsgálatok szerint – elérheti az 50 százalékot. Nem változtat a homeopátia megítélésén az sem, ha napjainkban egy „placebom-komplexet” és az agyban a COMT-enzimet nevesítettek a placebo hatásért felelős­nek (Gary Green­berg: What if the ­Placebo Effect Isn’t a Trick? – „Mi van, ha a placebo hatás mégse csalás?”) A placebo hatás képezheti azon alternatív szerek hatásait is, amiket kettős vak klinikai kísérletekkel nem sikerült bizonyítani. A placebo hatás „édestestvére” a „nocebo hatás”, ami akkor alakul ki, amikor a beteg a gyógyszer mellékhatásaitól félve, olyan negatív pszichikai állapotba kerül, ami által csökken egy gyógyszer hatása. Amúgy ahhoz képest, hogy a homeopátiás szerek placebo hatá­súak, elég drágák. Viszont „bármilyen” betegségre képesek ­hatni. A Mithridátum például, amit általános ellenszerként évszázadokon át alkalmaztak, de hatása nem lehetett több, mint placebo hatás. Sokan úgy vélekednek e kérdésről, ha valaki egy hiedelem alapján – a gyógyulása érdekében – „fizetni akar a vízért vagy a cukorból készített tablettáért”, hát legyen szabad neki! Ezzel biztosított az öngyógyítás szabadsága. Marad a kérdés: mi viszi rá az embereket a homeopátiás szerek használatára? Talán az, hogy ezek nem veszélyesek, öngyógyításra korlátozás nélkül elérhetőek. Ok lehet a kiábrándulás a konvencionális terápiák egy részéből (például a „rákellenes gyógyszerek”). Kétségtelen, hogy a tudományos eredményeken alapuló orvoslás jó néhány betegséget nem tud gyógyítani, sőt minden betegség gyógyítására a jövőben sem kínálhat lehetőséget. Mindezek azonban nem lehetnek támogató érvei a homeopátia hatékonyságának. Ha a terápiákat a betegek oldaláról nézzük, csak hatásos és hatástalan kezelés létezik. Az, hogy ez tudományosan bizonyított vagy sem, a betegek szempontjából nem kardinális kérdés. Ennek tudatában hangsúlyozzuk, hogy betegek gyógyítására a tudomány nyújtja az egyetlen bizonyított lehetőséget. Ha az orvostudomány mást mondana a homeopátiáról, mint amit az előzőekben felsoroltunk, önmagával kerülne ellentmondásba. Ugyanakkor az emberektől nem várható el, hogy tudományos érvek ismeretében cselekedjenek, és talán ennek is köszönhető, hogy a homeopátiás terápia jelenlegi szabályozása nem mondható szigorúnak és hatásosnak. Számol a betegek hiszékenységével, a gyártók intenzív marketingtevékenységével és azzal, hogy áttörés ezen a területen nagyon nehezen érhető el.

Homeopátia néhány országban

Az első homeopátiás kórházat 1832-ben nyitották meg. Ezt követően a világ számos városában alakultak és szűntek meg ilyen intézmények. 1920-ban az USA-ban bezárt a homeopátiás elveken alapuló orvosi iskola. Ugyanakkor az egész világon, főleg Indiában és Kínában a homeopátiás orvoslást ma is oktatják és gyakorolják. Legkiterjedtebb homeopátiás infrastruktúrával India rendelkezik. Franciaországban 2021-től megszüntetik a homeopátiás szerek támogatását, miután 24 féle betegség kezelésében vizsgálva hatástalannak bizonyultak. A rendelet ellen 1,2 millió aláírást gyűjtöttek. Az Egyesült Királyságban, az USA-ban és Németországban törölték a hivatalos gyógymódok sorából a homeopátiát. Több fejlett országban viszont költséghatékonynak tartják. Az USA-ban például figyelemre méltó az alternatív szerek kétes eredetű hatásainak bevonása az „integratív medicinába”. Ennek során konvencionális és vele „együtthatónak” vélt alternatív szert vagy módszert (személyre szabottan) kombinálva alkalmaznak, s ezáltal jelentősen csökkenthető a magas vérnyomás, az irritábilis bélszindróma (IBS), a fájdalom, a depresszió stb. kezelésére alkalmazott konvencionális gyógyszerek dózisa. Svájcban a lakosság 85 százaléka igényli az alternatív szereket öngyógyításra, s talán éppen ezért a betegbiztosítók térítik a homeopátiás kezeléseket is. Magyarországon a homeopátiás szerek kiadási blokkján írásban kell tájékoztatni a pácienseket arról, hogy „A homeopátiás készítmények hatásossága a hagyományos (allopátiás) gyógyszerekéhez hasonló klinikai vizsgálatokkal általánosan nem igazolt”. A magyar szabályozás kapcsán az is felvetődött, hogy a homeopátiás szereket ne nevezzék gyógyszernek. Magyarországon a homeopátiás szerek újabb kori forgalmazásának engedélyezéséért dr. Zajta Erik (1929–2019) sokat fáradozott. 1991-ben megalakult a Magyar Homeopáthia Egyesület, amelynek dr. Zajta Erik aktív tagja lett, és nyugdíjba vonulásáig az orvoslátogatók képzését irányította.

Közért ne, de a közért igen

„Nem a homeopátiás készítmények forgalmából biztosítjuk be a komplett család nyugdíját, de megéreznénk, ha nem árusítanánk őket” – ezt felelte kérdésünkre egy észak-magyarországi kisváros gyógyszertárának ve­zetője. Neve mellőzését kérve elmondta azt is, hogy vannak ugyan fenntartásai ezekkel a szerekkel kapcsolatban, de károsnak azért nem nevezné őket. „Azzal sosem áltatom a vásárlóimat, hogy a homeopátiának köszönhetően eldobhatják a botjukat vagy a szemüvegüket, de ha háziorvossal konzultálva e terápia mellett döntenek, azzal nincs semmi baj, szerintem” – teszi hozzá a fiatal szakgyógyszerész. A magyarországi patikák árréstömege, vagyis a jövedelmezősége évek óta csökken, a túlzott készletezés, a munkaerőhiány, a gyártók patikaszerár-csökkentő vaklicitje, a nehezen következő változások sora hosszabb távon csak ronthatja a helyzetüket. Az átlagos patika nettó 20-25 millió forint forgalmat ér el havonta és kilenc-tíz munkatársat foglalkoztat. A Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetsége (HGYSZ) és a Szinapszis Piackutató és Tanácsadó Intézet idén közzétett kutatása szerint a gyógyszertárak forgalmának túlnyomó többségét még mindig a gyógyszerek teszik ki. A forgalom 60 százalékát a vényköteles, míg 28 százalékát a vény nélküliek adják, és a fennmaradó bő egytizedet az egyéb termékek teszik ki. A fenntarthatóság szempontjából ez azért fontos, mert a nem támogatott gyógyszerek és az egyéb készítmények árrése nagyobb a receptre kaphatókénál. A gyógyszertárak termékkörének kialakítása élénk vita tárgya a patikusok között. Jelentős részük tágítaná a határokat, és leginkább egészséges és bioélelmiszereket forgalmaznának, vagy az ételallergiásoknak és a diabéteszeseknek kedveznének. Néhányan azonban úgy vélik, hogy már így is túl sok mindent forgalmazunk, és szűkítésre lenne szükségünk, hogy ne váljon a gyógyszertár „közértté”. A HGYSZ szerint az egyéb termékek körét nem kellene meghatározni, hanem rá kellene bízni a választást a gyógyszerészekre. A jogszabályban szerintük csak azt kellene meghatározni, mi legyen kizárólag gyógyszertárban forgalmazható (ezzel a megkérdezettek 68 százaléka egyetért). A szövetség több évvel ezelőtti közlése szerint többmilliárdos kiesést okoz évente a patikákban forgalmazható termékek körének szűkülése, valamint az, hogy az egészségmegőrzéssel kapcsolatos termékkel bővült a hipermarketek és drogériák kínálata. „Agyrém, hogy már mindenhol minden kapható, de ha elbizonytalanodsz, hovatovább kérdésed volna, akkor a legtöbb helyen mattot adsz az eladónak. Ha ugyan találsz…” – élcelődött ifjú patikusunk. Balassa Tamás

Bántalmazottak menedéke

Publikálás dátuma
2019.12.01. 16:16

Fotó: Béres Márton / Népszava
Tavaly egy ország fogott össze, hogy segítsen a Nágocson leégett anyaotthon lakóinak, a helyiek azóta is próbálják rendszerezni a beérkezett legalább 2000 zsák ruhát és a tonnányi egyéb adományt. Egy évvel a tragédia után még mindig nagy a felfordulás a felújítás miatt, de a tavaly itt menedékre talált nők közül már senkit sem találtunk a helyszínen. Torokszorító történetekkel találkoztunk, a legtöbben ugyanis időről időre visszakerülnek ugyanabba a bántalmazó közegbe, ahonnan kimenekítették őket.
„Van, aki csak pár napig vagy hétig marad, hiába próbálunk segíteni. Gyakran a rendőrök sem tudnak mit tenni. Tizenéves lányok, akik az anyjuktól eltanult mintákat követik, ugyanazt az életmódot választják. Szinte egymásnak adják a kilincset a várandós kamaszok, de megfordult itt olyan asszony is, akit az istállóban a kezénél fogva kikötözve vert szinte halálra a férje. Bírósági tárgyalások is voltak az ügyben, testőrt is fogadtunk mellé. Mikor úgy tűnt, hogy már minden rendben, kerestünk neki munkahelyet, kapott szolgálati lakást, a gyerekek járhattak az ottani iskolába. Pár hónap után mégis visszament a férfihoz, akitől kilencszer lett várandós” – meséli a szinte felfoghatatlan történeteket a Dunántúli Református Egyházkerület által fenntartott Árvácska Anya- és Csecsemőotthonban Nagy Csabáné, aki férjével évtizedek óta igazgatja az intézményt. Az országban körülbelül 150, a nágocsihoz hasonló „titkos menedékhely” érhető el azoknak a nőknek és gyermekeiknek, akiket terrorizált korábbi élettársuk, ezért menekülniük kellett.  

Elhúzódó újrakezdés

„Előfordul, hogy valaki két hétre megy el, de már várandósan jön vissza, miközben se munkája, se végzettsége, nem számíthat senkire. Sokan pedig már eleve úgy érkeznek ide, hogy kiemelik, nekik járnak bizonyos dolgok. Az adomány ruha – de csak a legjobb, a zsebpénz (ami egyébként nincs), a külön szoba, a kóla, a cigi, a csipsz… Vannak, akiknek hetekig tartjuk az üres helyet, de végül nem szólnak, hogy egy másik intézménybe mentek. A legnehezebb mégis azokon segíteni, akik folyamatosan visszamennek a bántalmazóhoz” – mesél a mindennapi nehézségekről Nagy Csabáné, négy saját és két örökbe fogadott gyermek anyukája. A nágocsi otthonban jelenleg – a tűz következtében lakhatatlan apartmanok miatt – 20 férőhely van, és ahogy szinte mindig, úgy most is majdnem telt házzal működnek. A tavaly novemberi tragédia utáni felújítást csak idén szeptemberben tudták elkezdeni és várhatóan december közepére végeznek majd. Nem kis munka az épület helyretétele, hiszen amit a tűz nem emésztett fel, azt a víz tette tönkre. Az udvaron most is halomban állnak a megégett, tönkre­ment gerendák, amiket talicskával manőverező munkások kerülgetnek – már amikor nem az emeleten festenek vagy csempéznek. Az új épület alsó szintjét játékok, ruhák, használati tárgyak uralják. Vannak itt plüssökkel tele rakott kiságyak, korcsolyák, nem működő tévék, bútorok, babakocsik, könyvek. Egy év távlatából már ez is hatalmas mennyiségnek tűnik, de mint kiderül, ez csak egy töredéke a kapott holminak, a többségét már egy külső raktárban tárolják, máshol nem volt hely. „Sok adományt mi is továbbadtunk, egy részüket a mélyszegénységben élő településekre vitte egy lelkész, hiszen több száz zsák ruhával már mi sem tudtunk mit kezdeni” – mondja Nagy Csabáné. Sokan anyagilag kezdték támogatni az otthont a tűz után, van olyan segítő, aki azóta is minden hónapban küld valamennyi pénzt. „Ez egy nagyon szép gesztus, hálásak vagyunk érte!” – köszöni az intézményvezető, aki szerint nem az összeg, hanem maga a segítő szándék a lényeg.

Küzdelem a munkásokért

Nagy Csabát, a Somogyi Református Egyházmegye esperesét nem találtuk Nágocson, az utóbbi hónapokban ugyanis szinte ki sem látszott a munkából. Az anyaotthon segítése mellett (aminek egyébként 27 éve igyekszik megfelelni) Kaposváron is helyettesítenie kellett, ahol elhunyt a lelkész, így a feladatok rá hárultak. Sokat van úton, így csak telefonon sikerült elérni. „Várjon egy pillanatot, félreállok az autóval” – mondja, és hallani, ahogy leparkol, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Mikor arról kérdezem, miért húzódott el ennyire a felújítás, elmondja, milyen nehéz is volt megfelelő kivitelezőt találni. „Többen azt mondták, már csak 2020-ra vállalnak munkát, előbb nem tudnak jönni. Mások ugyan jöttek volna, de nagy távolságokról, ami irreálisan megnövelte volna a költségeket. Végül szó szerint úgy kellett összekaparni a csapatot, de már látjuk a végét, egy-két hét és befejezik a munkát. Már csak a csempézés és a központi fűtéssel kapcsolatos munkák vannak hátra” – nyugtázza megkönnyebbülten. No meg persze a berendezés. Korábban adomány bútorokkal töltötték meg a lakásokat, valószínűleg most is ez várható. A felújítás költsége 40 millió forint körül mozog, az összeget a püspöki hivatal támogatásából, adományokból és a biztosítótól kapott pénzből fedezik. Az adományokkal kapcsolatban Nagy Csaba is megjegyzi, nagyon szép gesztus, hogy az emberek segíteni akarnak, hálásak is érte, de annak reményében, hogy ezt senki sem veszi zokon, arra kér mindenkit: már ne hozzanak több holmit, mert nem tudják hova tenni. „Kaptunk tucatnyi televíziót, van több mint 30 babakocsink és legalább 2000 zsák ruha” – mondja az esperes, aki a beszélgetés végén leszögezi: különösen nehéz, olykor hasonló életutak futnak náluk össze, gyakran reménytelennek tűnő kilátásokkal. „Egy anyaotthonnak segíteni kell, reménységet kell adni az ide menekülők számára. A tűz – a tetemes anyagi kár mellett – 15 rászoruló embertől vette el ezt a lehetőséget. Hamarosan végre ismét 35 helyünk lesz. Mindenkinek hálásan köszönöm a megtapasztalt szeretetet, az adományokat, a segítőkészséget” – mondja. Rövid beszélgetésünk után szalad is tovább, sok a dolog.  

Miért mennek vissza?

Míg kint a munkások sürögnek-forognak, addig az anyaotthon régi, épen maradt épülete lakóktól nyüzsgő. Két édesanya és három kisgyermek szaladgál a szobák és a konyha között, készül az ebéd, és míg beszélgetek egyikükkel, lassan az orrunkig kúszik a sült hagyma étvágygerjesztő illata. Alexandra, a csendes, visszafogott ­fiatal nő halkan mesél, miközben gyermekei, a három- és négyéves fiúk egy ágyon ugrálnak. „Két hete vagyunk itt. Azért jöttünk el otthonról, mert az élettársam, akivel egy évet voltunk együtt, néhány hónap után bántalmazni kezdett. Ivott és drogozott is, ilyenkor erőszakossá vált.” Alexandra kicsivel jobb helyzetben van a többségnél, gyermekei édesapja (nem a bántalmazó későbbi élettárs) nagyon rendes ember, fizet gyerektartást, és ahogy tud, igyekszik segíteni nekik. Első gyermeke, Kevin azonban sajátos nevelési igényű, így dolgozni egyelőre nem tud, nem hagyhatja magára nagyobbik fiát. Az élénk, aktív gyerek az első perctől kezdve lelkesen mutatja a játékait és a maga módján igyekszik kifejezni magát. Hároméves testvére, Martin már félénkebb, nyugodtabb, de cserfes természet. Igazán izgatott csak akkor lesz, mikor előkerül egy óriási plüssparipa, amit túláradó szeretettel kezd ölelgetni. A kis szobában, ahol most hárman élnek, szinte minden sarokban van valamilyen játék. Alexandra és Kevin együtt alszanak az egyik egyszemélyes ágyon, vele szemben a másikon Martin. A család még szokja az új közeget. A szomszédos szobában lakó fia­tal édesanya és másfél éves kisfia már közel egy éve élnek Nágocson, Jász-Nagykun-Szolnok megyéből érkeztek ide. Az anya egyszer már visszament oda, ahonnan elmenekült. „A fiam miatt tettem. Az apja folyamatosan győzködött, hogy mennyire hiányzik neki a gyermekünk. Nem ő bántalmazott, hanem a testvérei és az alkoholista anyukája. Titokban már akkor is jártam a családsegítőbe, és amint lehetett, eljöttem” – meséli. Ugyan második alkalommal már csak rövid időt töltött újra az alig 21 éves férfival, de ismét teherbe esett. Az apa tudja, hol élnek, de egyszer sem kereste fel őket Nágocson. Őt nem zaklatja senki. Szemben másokkal. Tavaly arról mesélt nekünk egy asszony, tizenhat hetes terhes volt, mikor a gyermekei apja megverte és kidobta az albérletből, az utcára került. A fia születése után nem maradhatott a hajléktalanszállón, így került Nágocsra a 32 éves nő. A nevét nem árulta el, mert „az ördög soha nem alszik”. Minden tragédia ellenére ő már megtette a legnehezebb lépést: eljött, hogy neki és gyermekeinek is jobb élete legyen. Példáját sokaknak lenne érdemes követni.
Szerző