Hegyi Iván: Liverpool, Holly-wood

Az együttes első három felvétele egyaránt Number One lett az Egyesült Királyságban, s e mesterhármas utolérhetetlennek tetszett... Mígnem előkerült egy másik liverpooli banda, a Frankie Goes to Hollywood.

Hatvanhárom márciusában a How Do You Do It, két hónappal később az I Like It című dallal, majd még mindig az év októberében a himnikussá vált You'll Never Walk Alone-adaptációval vezette a brit sikerlistát a Gerry és a Pacemakers elnevezésű liverpooli formáció. Az együttes első három felvétele egyaránt Number One lett az Egyesült Királyságban, s e mesterhármas utolérhetetlennek tetszett...

Mígnem előkerült egy másik liverpooli banda, a Frankie Goes to Hollywood. Ez a csapat huszonegy évvel Gerry Marsden és társai bravúrja után triplázott a Relax-szel, a Two Tribes-szal, valamint az 1984-es esztendő utolsó hónapjában élre kerülő Power of Love-val.

A hármas elsőséget – nem csupán kronológiailag – a Relax alapozta meg. E nóta éppen egy évet, azaz ötvenkét hónapot töltött a listán, miután Trevor Horn producer, valamint a csapat sajtóügyeit intéző Paul Morley, a New Musical Expresstől szerződtetett újságíró beleadott apait-anyait, hogy a „Frankie” már az első alkalommal nagyot szóljon. Horn például négyszer vetette fel a számot, de negyedszerre már csak az énekes Holly Johnson volt a stúdióban a zenekar tagjai közül, a hangszereket kivétel nélkül „külsősök” kezelték. Ez aztán később súlyos problémákat okozott, mert a hármas listavezetés után mindenki felfokozott érdeklődéssel várta az európai „hollywoodiak” koncertjeit, ám élőben az együttes nem tudta megközelíteni a (nem is saját) műtermi színvonalat, és átlagos muzsikálásával mély csalódást keltett a pazar produkciótól elalélni készülő hallgatóság köreiben.

A zenekar körüli felhajtás abból is fakadt, hogy a Relaxet – annak obszcenitása miatt – a BBC betiltotta; Nagy-Britanniában ez volt az első indexre tett popszám az amilyen extravagáns, olyan pezsgő életű Serge Gainsbourg dala, a Je t'aime óta, amelyet a szerző akkori szerelmének, Brigitte Bardot-nak írt 1967-ben, de aztán újabb kedvesével, Jane Birkinnel vett fel 1969-ben. (A botrányhős szolidabb számokat is komponált: ő találta fel a Viaszbabát, az 1965-ös Eurovízió-dalfesztivál győztes darabját, amelyet az abszolút francia énekesnő, France Gall adott elő a nápolyi seregszemlén.) Ám a rádiósok és a rajongók még meg sem ismerhették a Frankie-nóta szövegét, amikor már skandalum volt a levegőben, mert Johnsonról és a táncos-vokalista, időnként billentyűs Paul Rutherfordról Morley nem mulasztotta el (minél többször) kikürtölni, hogy mindkettő homoszexuális. Azaz a másságot nemhogy nem hallgatták el, de egyenesen bedörömböltek vele; egyebek közt olyan reklámokkal hirdették a Frankie Goes to Hollywoodot, hogy „minden szépfiú szereti a tengerészeket”.

Johnsonról 1991-ben kiderült, hogy HIV-fertőzött. Abban az évben halt meg Freddie Mercury. „Gondoltam, én leszek a következő” – mondta a Frankie frontembere. Utóbb azt is megemlítette: „Olyan vagyok, akár egy szerzetes. Nem iszom, nem dohányzom, évek óta nem tettem egy jót. Ellenben nagy mennyiségű vitamint és gyógyszert szedek, minden tőlem telhetőt megteszek az egészségem megőrzése érdekében.”

A nyolcvannégy januári betiltás – miként annak idején a Je t'aime esetében is – jót tett a dalnak, és annyian akarták hallgatni a számot, hogy a BBC kénytelen volt feloldani a korlátozást. Sőt az esztendő végén a British Broadcasting Corporation Top of the Pops című tévéshow-jában játszhatta el a dalt a zenekar, s attól kezdve a Relax különlegesen magas régiókba emelkedett. A kislemezből 2 066 230 példány kelt el; ez volt a nyolcvanas évek eladási rekordja Nagy Britanniában. A single-listákon ma sincs éppen hátul a nóta: minden idők hatodik legnépszerűbb korongjaként jegyzik az Egyesült Királyságban. Vigyázat, a Beatles épphogy befér a Top Ten-be a kilencedik helyezett She Loves You-val, míg John Lennon huszadik az Imagine-nel.

A Two Tribes huszonkilencedik az örök listán. A Relax megannyi lajstromos hetében az is előfordult, hogy ez állt az élen a nagy szám előtt.

Az idő tájt Liverpoolt Johnson után Holly-woodnak hívták.