Kiút híján

A német szociáldemokratáktól már évek óta halljuk: meg kell újulni, nyitni kell a fiatalok felé, jobban meg kell jeleníteni a szociáldemokrata értékeket, és a kormányban erőteljesebben el kell különülni az uniópártoktól, amelyek sok baloldali szavazó szerint részint épp az SPD programját valósítják meg.

A hétvégi kongresszuson a megújulás megtörtént, a pártelnökök száma megkétszereződött, kérdés azonban, hogy a mennyiségi változás minőségit is eredményez-e. Valóban komoly eltérés-e az eddigi irányvonaltól, hogy két olyan politikust választottak meg társelnöknek Norbert Walter-Borjans és Saskia Esken személyében, akik kritikával szemlélik a nagykoalíciós együttműködést a CDU/CSU-val? S bár a kongresszuson egy sor olyan határozatot hoztak, amelyek a hagyományos baloldali értékekhez való visszatérést jelentik, a fiatalabb generáció számára sokkal vonzóbb alternatívát jelentenek a Zöldek. A harminc év alattiak nagy része már nem tud azonosulni a tradicionális baloldalisággal.

Másrészt hamar kiderült, hogy az SPD új vezetése nem ért egyet a nagykoalíciót mindenáron felmondani akaró ifjú szociáldemokrata vezetővel, Kevin Kühnerttel, aki szerint a megújulás csak kormányon kívül lehetséges. Hiába kerültek többségbe a vezetésben azok, akik nem tekinthetőek az uniópártokkal való együttműködés nagy híveinek, a nagykoalíció egyelőre marad. Az SPD új vezetése ad még egy esélyt a közös kormányzásnak. Azt remélik, hogy bizonyos szociális kérdésekben sikerül ráerőltetniük a véleményüket a nagykoalíciós partnerre. A CDU elnöke, Annegret Kramp-Karrenbauer azonban sietve jelezte, szó sem lehet a koalíciós szerződés újratárgyalásáról.

Az SPD történelmének legnehezebb helyzetébe került, és igencsak kétséges, hogy az óvatos irányváltás révén sikerül kikecmeregniük a súlyos válságból.