Nemzeti Alaptanterv;

2019-12-21 08:32:00

Kidobott évtized

Aki azt gondolta, hogy a szakképzésben zajló eszetlen gyurmázás valami speciális balsors következménye, szegények egyszerűen így jártak, az vessen egy pillantást a Nemzeti Alaptanterv körüli történésekre. Hát nem. A NER így működik: nulla felelősségérzettel piszkál bele a nagy rendszerekbe, mindegy, mi lesz alapon – s ha nem lesz semmi, végtére úgy is jó.

Persze kilenc és fél év után ugyan min tudok még meglepődni, pláne így felhúzni magam. De sajnos túl jól emlékszem arra, hogy a kilencvenes években honnan indultunk: egy olyan alaptantervtől, amely a minden gyereknek szükségletei szerint járó tanítást tűzte ki célul, és a tanári szabadságot tekintette alapértékének. Nem azon szőrözött, hogy hogyan tanítsa Kati néni a Futrinka utcában Petőfit, hanem definiálta: mire a gyerek elvégzi az iskolát, mit kell tudnia. Hogy miként jut el odáig, azt rábízta az iskolai közösségre.

2012-re sikerült ezt a múltat végképp eltörölni. Igaz, a PISA-eredmények hamarosan megmutatták, hogy ami a hetvenes években nem működött, az a kétezertízesekben sem fog: aki a tudást értéknek tekintő környezetből kerül iskolába, az jól teljesít, aki felzárkóztatásra szorulna, az örökre elvész. Hogy e tapasztalat miatt bízta-e meg az oktatási kormányzat Csépe Valériát egy „konszolidációs” NAT megalkotásával, vagy egyszerűen megpillantottak 2,5 milliárdnyi elkölthető EU-s forrást, már sosem fogjuk megtudni. Mindenesetre a reform-NAT elkészült, a megrendelő ezt látva összevonta a szemöldökét, ráküldte dúsan honorált nemzeti kommandóját, majd amikor már nagyon alakult a botrány, erős pillaverdesés közepette kijelentette, hogy új NAT nincs, nem volt, és nem is lesz.

Az a gyerek, aki a Fidesz országlása kezdetén ment elsőbe, ma már középiskolás. Ezt a nem kevés időt azért értelmes tevékenységgel is el lehetett volna tölteni.