Száz nap után

„Ez nem a könnyed kényelem ideje. Ez a merészség és kitartás ideje.”

Winston Churchill

Lassan letelik az első 100 nap a tavalyi önkormányzati választás óta. Lejár az a türelmi időszak, amely után a kommunikációs dobozokba csomagolt valamit fel kell, hogy váltsa a cselekvés időszaka. Véget ér az a nyugalom, amikor a különböző politikai vezetők még félretették önös és pártérdekeiket, így most már néhányan egyre türelmetlenebbül kezdik el osztogatni az egyéni választókerületeket. Két évre előre. Pedig így, 100 nap után lenne itt egy-két teendő, mielőtt eljátsszuk azt az esélyt, amelyet 2019. október 13-án kaptunk. Ezért fontos, hogy merre indulunk el 2020 januárjában.

Világosan értem a pártos logikát. Azt is, hogy a belső pártélet miatt fontos: mégis melyik szereplő az, amelyik elmondhatja magáról, hogy ő az ellenzék vezető ereje. A pártirodákon kívül vannak viszont ennél lényegesen fontosabb célok. Persze csak akkor, ha végül a változtatást, a változást kívánjuk elérni. Márpedig mi lenne a legfőbb iránytűnk, ha nem ez?

2020 januárjában nem biztos, hogy az a legfontosabb kérdés, ki tudja a leghangosabban megismételni Szeged polgármesterének 2017 szeptemberében elhangzott, és akkor többek részéről elutasított mondatait. Ennél az is jobb lenne, ha mindenki ráncba szedné magát: megerősítené szervezeti és pénzügyi hátterét, szélesítené hálózatát és társadalmi kapcsolatait, bővítené aktivista bázisát, új kommunikációs felületeket nyitna, fejlesztené adatbázisát. Ezekre ugyanis majd mind szükségük lesz azoknak, akik majd végül elindulnak a 2022-es versenyfutáson. Meg arra is, hogy 5 alapfeltétel teljesüljön közel 100 nappal a tavalyi lehetőség megszerzése után.

Elsőként az, hogy megőrizzük a sok helyen létrejött, széleskörű, de különböző politikai, ideológiai alapokon nyugvó, rendkívül törékeny egységet. Nem lesz egyszerű. Pedig meg kell őriznünk akkor is, amikor néhányan majd csak és kizárólag a saját céljaikért fognak küzdeni. Akkor is, ha támadnak minket, és egyesekről netán az is kiderül, hogy nem tudják véghez vinni azt, amit elvállaltak. Akkor is meg kell őriznünk, ha lesznek olyanok, akiknek a tevékenysége majd rossz fényt vet mindannyiunkra, és akkor is óvnunk kell a törékeny egységünket, amikor személyi kérdések mögé rejtett belső politikai csatákat vívunk egymással. Egység kell akkor is, ha nem tudjuk majd teljesíteni minden ígéretünket. Egység kell „jóban, rosszban”.

Kormányoznunk kell. Ön-kormányoznunk. Megmutatni annak a 3 és fél millió embernek, akik most ránk figyelnek, hogy mi hogyan kezelnénk a problémáikat, milyen ügyekben tudunk nekik segíteni; mi az, amivel jobbá, biztonságosabbá tesszük a mindennapjaikat. Mindezt úgy, hogy közben a lehető legtöbb akadályt, jogszabályi korlátozást gördíti majd elénk a kétharmados hatalom. Már nem lesz elég a jó kommunikáció a Józsefvárosban vagy a IX. kerületben, annál több kell. Világos helyzetet teremt majd a benyújtásra kerülő költségvetési rendeletek sokasága Szombathelytől Nyírbátorig.

Szövetség kell. A nem kormánypárti polgármesterek és önkormányzati képviselők szövetsége. Hogy ezt éppen hogyan nevezik, és ki vezeti? Lényegtelen. Ami számít, hogy létrejöjjön egy olyan egység, amely 2-3 ügyben nemcsak azt képes elmondani, miben nem ért egyet a kormánnyal, hanem közös megoldásokkal azt is meg tudja mutatni, hogy miben gondolja a változás lényegét. Példának okáért egységesen képes kezelni az egészségügyi rendszer helyben megoldható gondjait. Vagy tud jó választ a lakhatási problémák enyhítésére. Ez olyan valódi cselekvés, ami a helyi jelenben mutatja be a jövőt, amit az országnak szánunk.

Negyedszer: következetes, bátor és kreatív politikai vezetésre van szükség. Minden szinten. Ne legyen kétségünk: háború jön, sok csatával. A legtöbb esetben nem lesz elegendő a kompromisszumra való törekvés, hanem új és bátor megoldásokat kell majd találnunk az elénk gördített akadályok elhárítására. Az új politikai kultúra azt is jelenti, hogy ha elveszik a bevételeid, akkor egyből megtalálod annak a módját, hogy végül a semmit vegyék el. Ha adminisztratív akadályokkal próbálják ellehetetleníteni fejlesztéseidet, akkor lesz egyből megoldásod az építkezésre. A politikai támadásokra pedig politikai válaszokat adsz majd.

Végül a legfontosabb: a polgármesterek szerepe, hiszen ők egy-egy település ma még közvetlenül választott, legfőbb politikai vezetői. Kell, hogy legyen bátorságuk a cselekvő politikához. Ahhoz, hogy a mögöttük álló egység megőrzésével, a helyi jó kormányzás megteremtésével, az egymással alkotott szövetséggel, kreatív vezetéssel kiharcolják maguknak az érdemi beleszólást a változás stratégiájának kialakításába és irányításába, személyi feltételeinek megteremtésébe. Igen, ez beleszólást jelent a programalkotásba, a program végrehajtásához szükséges jelöltek kiválasztásába.

Még azelőtt, hogy furcsa hatalomtechnikai játékok végeredményeképpen újra hibás döntések születnének. Ezt pedig nem szeretnénk.

A szerző stratégiai tanácsadó, XV. kerület