Magaspart

Vadas Sára asszonynak igencsak megtetszett az aligai magaspart, meggyőzte hát férjét, Vas Zoltánt, az Országos Tervhivatal vezetőjét, ugyan, béreljenek már egy villát a településen. Ahová aztán maga Rákosi elvtárs is leruccant egy hétvégére, s olyannyira jól érezte magát, hogy el is döntötte: Balatonaligán épül meg a pártüdülő. Így aztán nem sokkal később a nyaralók-házak tulajdonosait kitelepítették, az ingatlanokat lefoglalták, hivatalosan a dolgozó nép, a valóságban a pártelit részére. Megépült Aliga I. és Aliga II., s ettől kezdve negyven évig a helyiek jobbára csak madártávlatból nézegethették Asaját partszakaszukat, így számukra a rendszerváltás dupla örömöt hozott: demokráciát és saját vízpartot. És akár jelzésértékű is lehetne, hogy három évtizeddel később az egyikért megint csak küzdeniük kell… A párt ugyan már régen elvonult a Balaton mellől, ám a NER szűk évtizede szépen felépített egy másik pártot: a miniszterelnök gyerekkori cimborája, illetve legnagyobb leányának hites ura, azaz Mészáros Lőrinc és Tiborcz István afféle balatoni kisgömböcként az elmúlt években szisztematikusan bekebelezte a magyar tenger értékes, vagy értékessé tehető ingatlanjait. Mondhatnánk, hogy Sára asszonyhoz hasonlóan megtetszett nekik az aligai magaspart. Igaz, emellett még Keszthely, Vonyarcvashegy, Badacsony, Révfülöp, Zánka, Balatonakali, Tihany, Balatonfüred, Balatonalmádi, Balatonakarattya, Siófok, Szántód, Balatonföldvár, Balatonszemes, Fonyód, Balatonberény partjaiban is megtalálták a szépséget. Szállodák, kempingek, kikötők, borházak formájában – lassan nincs olyan csendes öböl vagy nádsziget, melyet ne vettek, vagy akarnának megvenni. Hogy miből, arra megannyi teória született már, hogy mi a cél, az pedig egyértelmű: teret adni a Balatont és a luxust kedvelőknek, persze megfelelően intim körülmények között. Saját vízpartos, elzárt lakóparkokban, apartmanházakban, jótékony takarásban a dolgozó nép szemétől. Az aligaiak pontosan tudják, milyen világ ez. A többi település pedig hamarost megtapasztalja.
Szerző
Vas András

Diszperzit

Elkúrtuk nem kicsit, nagyon – írhatta volna Matolcsy György jelenleg MNB elnök, egykori gazdasági miniszter a Fidesz-kormány és részben saját maga lakáspolitikájáról. De ez csak rosszindulatú élcelődés egy önkritikus véleménnyel szemben. Matolcsyt sok mindenért ezeken a lapokon nem szoktuk dicsérni, de a hiba elismeréséért megemelem kalapomat előtte. A jegybankelnök minden szava igaz: nem volt gazdája a területnek, ad hoc döntések születettek, ezermilliárdokat szórtak el lakástámogatásra, az eredmény pedig siralmas: kínkeservvel talán 20 ezer lakás épült tavaly, ami a fele a 2000-es évek 40 ezrének, miközben az árak – részben az állami támogatásoknak köszönhetően - elszálltak. Matolcsy szerint is fenntarthatatlan a mai ingatlanpiaci helyzet, de ez csak a kormánynak lehet meglepő, hiszen az építőipari szakma, szociálpolitikusok, közgazdászok egyfolytában küldték vészjelzéseiket a lakhatási válságról. Arról, hogy ma sincs esélye egy fiatal párnak önálló otthonhoz jutni az életkezdéshez, ne adj isten gyerekvállaláshoz, -neveléshez. Véget kell vetni a lakástulajdon fetisizálásának, az itthon maradó fiataloknak, melósoknak megfizethető bérlakásokra lenne szükségük. Ám ehhez el kell kezdeni az újratervezést. Ahhoz, hogy másodszorra se szabják el a kormányzati lakáspolitikát, széles körű szakmai-társadalmi konzultációra lesz szükség. És ha már eljut idáig a kormány – már ha eljut –, javasoljuk, hogy ugyanezen véleménycserét folytassák le az oktatásban, az egészségügyben, a drogpolitikában, a klímavédelemben is. Egyrészt, mert ezen területeken is nagyon gyenge a teljesítményük, és mert tízmillió ember többet tud erről az országról, mint az a három, aki mindenről dönteni akar. Például, hogy nem diszperzit kell egy kórházba, hanem CT
Szerző
Papp Zsolt

Alaptalan

A Népszavához a hétvégén eljutott egy prezentáció arról, milyen javaslatot tett a kormány az Európai Bizottságnak a 2021 és 2027 között Magyarországnak járó EU-támogatásokról, és hogyan térítenék el az EU-pénzeket Budapesttől. Az anyagról hétfőn részletes írást közöltünk. Hétfő délutánig a kormány és a pártsajtó álláspontja az volt, hogy nincs ilyen javaslat (a hirado.hu-n e sorok írásakor is olvasható: a hír nem, csak a „cáfolat”, ami a sajtóban nem számít bevett eljárásnak), a Népszava közlése alaptalan. Estére a kormányzati megközelítés oda módosult, hogy mégiscsak van javaslat, de Budapest „prioritásként” szerepel benne. Utóbbi nem igaz: Budapestet említik ugyan, de nem prioritásként. Nyilván az lett volna a legegyszerűbb, ha föltettük volna az egész prezentációt a honlapunkra – eddig csak forrásvédelmi okból nem tettük meg (hétfő este már hívták a szerkesztőségünket az anyagot előállító ITM-ből hogy megtudják, mi van a kezünkben, és kitől jutottunk hozzá). Most, amikor ezeket a sorokat írjuk, kedd délután van. A kormány mindeddig a nepszava.hu-ra hétfő hajnalban kikerült írás egyetlen fontos állítását sem cáfolta meg, amit cáfolni próbált, abban meg felsült. A Népszava a következőket állította: az ITM készített egy prezentációt a fenti tárgyban, decemberben bemutatta Brüsszelben, a kormányzati javaslat átalakítja az uniós támogatások struktúráját, és az új struktúra rendkívül hátrányosan érinti Budapestet – ezek ma is tények. Amit pedig a kormány „cáfolt” - hogy a javaslatról döntés született volna, elfogadta volna a Bizottság –, azt sosem állítottuk. Jeleztük viszont, hogy a szöveg két térképet is tartalmaz arról, melyek lesznek a következő támogatási időszak területi logikájú támogatásainak célterületei. „Az egyiken szinte kizárólag leszakadó térségek vannak” - írtuk a cikkben a valóságnak megfelelően (mint ahogy azt is, hogy a másik turisztikai régiókat ábrázol; az adott dia címe egyértelművé teszi, hogy ide szánják a támogatásokat). Mivel érdemi cáfolatra továbbra sem futja, a kormánysajtó azt találta ki, hogy „térképhamisítással” vádolja meg a Népszavát és a cikk szerzőjét – belekeverve az ügybe az eset semmilyen aspektusában nem érintett MÚOSZ-t is -, mondván: átírtuk a térkép szövegét. Nos, az eredeti térképszövegben települések szerepelnek, a térkép viszont, amint immár bárki megnézheti az Origón is, területeket – kisrégiókat – ábrázol; az általunk közölt szöveg tájékoztatja korrekten az olvasót. Ha sikertelen a cáfolat, akkor támadjunk és tereljünk – ezt a taktikát követi (nem a Népszava, hanem a nyilvánosság ellen) a kormány. Pedig amennyiben a saját prezentációjuk ellenében azt akarnák bizonyítani, hogy mégis bőséges uniós forrásokat szánnak Budapestnek, annak lenne hatékonyabb módja is: tegyék közzé az erre vonatkozó hivatalos, a Bizottsággal is megosztott számokat és dokumentumokat. De addig is: azt, hogy mi a fake news, nem az évente helyreigazítási perek sokaságát vesztő kormánymédia fogja meghatározni – mint ahogy valószínűleg azt sem, ki lehet (vagy maradhat) a MÚOSZ elnöke, vagy a Népszava szerkesztője.
Szerző
Népszava
Frissítve: 2020.01.15. 09:24