Magaspart

Vadas Sára asszonynak igencsak megtetszett az aligai magaspart, meggyőzte hát férjét, Vas Zoltánt, az Országos Tervhivatal vezetőjét, ugyan, béreljenek már egy villát a településen. Ahová aztán maga Rákosi elvtárs is leruccant egy hétvégére, s olyannyira jól érezte magát, hogy el is döntötte: Balatonaligán épül meg a pártüdülő. Így aztán nem sokkal később a nyaralók-házak tulajdonosait kitelepítették, az ingatlanokat lefoglalták, hivatalosan a dolgozó nép, a valóságban a pártelit részére. Megépült Aliga I. és Aliga II., s ettől kezdve negyven évig a helyiek jobbára csak madártávlatból nézegethették Asaját partszakaszukat, így számukra a rendszerváltás dupla örömöt hozott: demokráciát és saját vízpartot. És akár jelzésértékű is lehetne, hogy három évtizeddel később az egyikért megint csak küzdeniük kell…

A párt ugyan már régen elvonult a Balaton mellől, ám a NER szűk évtizede szépen felépített egy másik pártot: a miniszterelnök gyerekkori cimborája, illetve legnagyobb leányának hites ura, azaz Mészáros Lőrinc és Tiborcz István afféle balatoni kisgömböcként az elmúlt években szisztematikusan bekebelezte a magyar tenger értékes, vagy értékessé tehető ingatlanjait. Mondhatnánk, hogy Sára asszonyhoz hasonlóan megtetszett nekik az aligai magaspart. Igaz, emellett még Keszthely, Vonyarcvashegy, Badacsony, Révfülöp, Zánka, Balatonakali, Tihany, Balatonfüred, Balatonalmádi, Balatonakarattya, Siófok, Szántód, Balatonföldvár, Balatonszemes, Fonyód, Balatonberény partjaiban is megtalálták a szépséget. Szállodák, kempingek, kikötők, borházak formájában – lassan nincs olyan csendes öböl vagy nádsziget, melyet ne vettek, vagy akarnának megvenni. Hogy miből, arra megannyi teória született már, hogy mi a cél, az pedig egyértelmű: teret adni a Balatont és a luxust kedvelőknek, persze megfelelően intim körülmények között. Saját vízpartos, elzárt lakóparkokban, apartmanházakban, jótékony takarásban a dolgozó nép szemétől.

Az aligaiak pontosan tudják, milyen világ ez. A többi település pedig hamarost megtapasztalja.