A drónnál is ügyesebben repülő robotgalambot fejlesztettek

Publikálás dátuma
2020.01.17. 17:17

Fotó: HO / AFP
Szűkebb fordulásokat is végre tud hajtani, rossz légköri körülmények között könnyebben navigál a madár szárnyához hasonlóan működő tollas repülő szerkezet.
Először fejlesztett ki tollas szárnnyal repülő robotot a kaliforniai Stanford Egyetem kutatócsoportja, a PigeonBotot a galambok ízületeinek működése alapján alakították ki. A madarak tollaik legyezőszerű kinyitásával és visszazárásával változtatják szárnyuk alakját, így ügyesebben repülnek, mint a merev szárnyú drónok - számolt be a Sciencenews.org a Science Robotics tudományos lapban frissen publikált kutatásról.
A tudósok megvizsgálták, hogy irányítják a galambok ízületei a szárnytollak mozgását, ennek alapján építettek egy robotgalambot, a PigeonBotot, amelynek tollas szárnyai az eredetihez hasonlóan változtatják alakjukat. A kutatás eredményei alapján mozgékonyabb, gyorsabb légi eszközöket lehet alkotni - mondta Dario Floreano, a lausanne-i műszaki egyetem robotkutatója, aki nem vett részt a munkában. A tollas szárnyakkal a légi robotok zsúfolt helyeken, épületek között vagy erdőben szűkebb fordulásokat is végre tudnak hajtani, könnyedebben navigálnak rossz légköri körülmények között. Az új robot segítségével ráadásul állatok nélkül lehet tanulmányozni a madarak röptének mechanizmusát.
A kutatók galambtetemek szárnyait hajtogatták és nyújtották, hogy megállapítsák, hogy alakítják a madarak a szárnyuk alakját. Kiderült, hogy a csukló- és az ujjízület szöge befolyásolja leginkább a szárny repüléshez használt tollait. A stanfordi kutatócsoport a madártestek tanulmányozásával szerzett tudás alapján valódi galambtollakkal és mesterséges ízületekkel építette meg a robotgalambot, amely változtatni tudja a szárnya alakját. "Az is nagyon izgalmas ebben a robotban, hogy olyan manipulációkat végezhetünk a szárnyával, amit élő madárral nem tennénk" - fűzte hozzá David Lentink, a Stanford biológus-mérnöke. A kutató többek között arra is kíváncsi volt, képes-e kormányozni röptét a madár bal vagy jobb ujjízületének hajlításával. 
"Az a baj, hogy akármilyen jó madáridomár is vagyok, nem tudom rávenni az állatot, hogy csak az ujját mozdítsa"

- magyarázta.

Az irányítható robotgalambbal ez a probléma megoldódott: a repülési teszteken Lentink csapata megfigyelhette, hogy amikor a PigeonBot egyik szárnyának egyik ujjízületét mozdították meg, akkor döntött szárnyú fordulást hajtott végre - egyben elsőként bizonyították, hogy a madarak időnként az ujjuk mozgatásával kormányoznak a levegőben.
A Science tudományos lap pénteken megjelent számában Lentink kutatócsoportja egy másik tanulmányát közölte. Ebben azt vizsgálták, miért nem alakulnak ki rések a tollak között, amikor a madár kitárja a szárnyait. Amikor a tollakat egymásra csúsztatták, majd legyezőszerűen kiterjesztették, azt találták, hogy a tollak eleinte könnyen elcsúsznak egymáson, majd egy ponton megakadnak. Elektron- és röngtenmikroszkópos felvételek megmutatták, a tollak felső lapján lévő apró horgok beleakadnak a másik toll alsó lapjának peremébe, amikor a kiterjesztéskor egymáson elcsúsznak. Ezek a mikroszkopikus horgok tartják egymás mellett a szárnyakat, hogy ne alakuljanak ki rések repülés közben.
Szerző
Témák
robotgalamb

430 millió éves skorpiókat azonosítottak

Publikálás dátuma
2020.01.17. 13:13

Fotó: Andrew Wendruff
A szakemberek azt még nem tudják, a Föld legöregebb ismert pókszerű állatai szárazföldön vagy vízben éltek.
A fosszíliát még az 1980-as évek elején találták a Wisconsin államban lévő Waukesha lelőhely közelében, de mivel a paleontológusok nem tudták, mivel van dolguk, a lelet a Wisconsini Egyetem Geológiai Múzeumába került.  Az Ohiói Otterbein Egyetem kutatócsoportja Andrew Wendruff vezetésével csak 2016-ban kezdte vizsgálni a múzeum gyűjteményét és fedezett fel két skorpióhoz hasonlító fosszíliát. Az állatok torán hét lemezt figyeltek meg. A fiatalabb skorpiófosszíliákon csak hat ilyen lemez van, a ma élőkén öt.
A tudósok megjegyezték, hogy az ősi állat belső anatómiája nagyon jól megőrződött, ami igen ritka ilyen korú fosszíliák esetében. Amikor a két skorpiófosszília anatómiáját összehasonlították a mai skorpiókéval, meglepő hasonlóságokat találtak a keringési rendszerükben és a légzőszervekben. Ez azt jelzi, hogy a skorpiók belső anatómiájának bizonyos részei nem sokat változtak az elmúlt mint 440 millió évben - írta Jason Dunlop, a berlini Természetrajzi Múzeum pókszabásúak osztályának kurátora a Science című folyóirat honlapján. A kutatók a fosszíliák korát a lelőhelyen talált más állatok fosszíliáinak pontosan meghatározott kora alapján állapították meg.
A kutatók a Scientific Report című tudományos folyóiratban bemutatott tanulmányukban az új fajt Parioscorpio venatornak (vadászó ősskorpiónak) nevezték el. Azt a szakemberek még mindig nem tudják, hogy a szárazföldön vagy vízben élt. 450 millió éve a Waukesha térség egy meleg, sekély óceán volt. A magas sótartalom és az alacsony oxigéntartalom miatt az ott élt állatok fosszíliái jól megőrződtek. A pókszerűek az első állatok között voltak, amelyek szárazföldivé váltak. A szakemberek azonban nem tudják, hogy egyetlen közös ősük jött először a földre, és később ágaztak különböző renddé, vagy egyes rendek egymástól függetlenül váltak szárazföldi élőlénnyé.
Szerző
Témák
Skorpió

Újabb tanulmány igazolta, aszteroida miatt haltak ki a dinoszauruszok

Publikálás dátuma
2020.01.17. 12:12

Fotó: Julius Csotonyi / AFP/Novapix/Leemage
Nemzetközi kutatás cáfolja meg azt a korábbi elméletet, amely szerint vulkánkitörés számlájára írható a kipusztulásuk.
Egy Földnek ütköző aszteroida okozta a tömeges fajpusztulást 66 millió évvel ezelőtt - állapította meg egy új nemzetközi kutatás, a tudósok egyben cáfolták azt a korábbi elméletet, amely szerint vulkáni tevékenység számlájára írható a kihalás.
Régóta tart a vita arról, hogy a dél-indiai Dekkán-fennsíkon zajló vulkáni tevékenység lehetett-e a fő oka a tömeges kihalásnak. A Science című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a tűzhányók tevékenysége időben nem esett egybe a fajpusztulással. A Dekkán-fensík vulkáni gázainak legalább a fele lényegesen korábban került a légkörbe, mint amikor a tömeges kihalás volt – mondta André Bornemann, a német Földtudományok és Nyersanyagok Szövetségi Intézetének (BGR) geológusa, a tanulmány egyik szerzője.
A nemzetközi kutatócsoport az Atlanti-óceán északi és déli részein, valamint a Csendes-óceánban végzett mélytengeri fúrásmintákat vizsgálta meg, a kréta és a paleogén földtörténeti időszakok közötti, 66 millió évvel ezelőtti határszakaszt vették szemügyre, amikor az állatfajok mintegy 75 százaléka kihalt. A tudósok többek között a korszak rekonstruált időjárási változásait, a kövületeket és a szénkörforgás modelljeit vizsgálták meg.
"A késő kréta időszak vulkanikus tevékenysége mintegy 2 Celsius-fokos globális felmelegedést idézett elő, de nem tömeges kihalást. Számos faj az Északi- és a Déli-sark felé vándorolt, de vissza is tért még az aszteroida becsapódása előtt" - mondta Michael Henehan, a Yale egyeteme egykori kutatója, aki a hőmérsékleti változások tanulmányozta. A Dekkán-fennsíki vulkáni tevékenység a nagy kihalás előtt 200 ezer évvel egy rövid felmelegedést okozhatott, ennek azonban nem voltak hosszú távú hatásai az élővilágra és a klímára - mondta Bornemann.
A 66 millió évvel ezelőtti Yucatán-félszigeti aszteroida-becsapódáskor keletkezett mintegy 200 kilométer átmérőjű kráter ma is látható. Az ütközéskor szökőár, bozóttüzek keletkezhettek, és óriási mennyiségű kén szabadult fel. Az aszteroida okozta kihalás hipotézisét nemrég amerikai tudósok is megerősítették, akik a kráterből vett mintákat elemezték.
Szerző