A nyolcszor feltámadt ember hete

Azt állította Orbán Viktor miniszterelnök (a Kossuth rádiónak adott szokásos interjújában), hogy Európában azért nem beszélnek nyíltan Soros maffiaszerű hálózatáról, mert erősnek látják, és félnek tőle. „Engem nyolcszor öltek meg ezek az újságírók, álcivilek, én már nem félek ettől, mert ismerem”.

Ezzel szemben a tény az, hogy se egyszer, se nyolcszor nem ölték meg a magyar miniszterelnököt újságcikkekben, még akkor sem, ha ő esetleg ezt keresztre feszítésként élte meg. Azt állítani pedig, hogy Európa többi politikusa nem szokott hozzá a sajtó vagy a civil szervezetek bírálataihoz, sőt fél tőlük, és ezért nem meri fölemelni a szavát Soros-Lucifer ellen, enyhén szólva is abszurdum. Legföljebb ők nem közpénzből finanszírozott Soros elleni lejárató hadjárattal, valamint a média és a civilek megrendszabályozásával válaszoltak a kritikákra, mint Orbán. Akkor ki is itt a gyáva?

Azt állította továbbá Orbán (ugyanott), hogy „Soros György sok millió ember tönkretételéből szerezte a pénzét, politikai befolyást vásárol. Az ilyet a mi szakmánkban úgy hívják, hogy oligarcha”.

Ezzel szemben a tény az, hogy Soros nem tett tönkre sok millió embert, amikor 1992-ben térdre kényszerítette a brit jegybankot, és ezen mintegy egymilliárd dollárt keresett. Egyszerűen arra fogadott, hogy a font árfolyama abban a gazdasági helyzetben nem tartható sokáig, hiába ragaszkodik hozzá a kormány és a Bank of England, és miután bekövetkezett a font leértékelése, a már hosszú ideje szenvedő brit gazdaság is megindult fölfelé. Vagyis nemcsak Soros járt jól, hanem végeredményben a brit társadalom is (bár nyilván nem ez volt Soros célja). Amit pedig a brit kormány csinált, azt a mi szakmánkban úgy hívják, hogy politikai hiba.

Azt is állította rádiónyilatkozatában a kormányfő, hogy ha a Fidesz nem lenne a jövőben az Európai Néppárt tagja, ezzel nem csökkenne Magyarország érdekérvényesítési lehetősége, amikor a forrásokat elosztják, ezeket ugyanis nem pártközi, hanem államközi kapcsolatok határozzák meg, és különben is, a tagországoknak vétójoguk van.

Ezzel szemben a tény az, hogy de bizony csökkenne, mert a Néppárt legnagyobb frakcióját a német kereszténydemokraták adják, Németország pedig az unió legerősebb állama, vagyis a CDU-CSU-val szembeforduló Fidesz elvesztené legerősebb szövetségesét. Ha ráadásul élne a vétójogával is, akkor végképp a perifériára kerülne. Ott, a végeken milyen érdeket lehet érvényesíteni, tessék mondani?

Azt állította ezenkívül Orbán (ugyanott), hogy a joggal való visszaélés, ha a rossz börtönviszonyokra hivatkozva az elítéltek a magyar államot kártérítésért perelhetik. Szerinte az európai szabályok a börtönbeli kínzásról lazák és abszurdak, és ebből jó üzletet lehet csinálni, ám az állam nem fog fizetni.

Ezzel szemben a tény az, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága egy 2015-ös ítéletében szólította fel a magyar kormányt, hogy szüntesse meg a megalázó börtönviszonyokat, és tegye lehetővé a kártalanítást. Az Európai Bírósággal szembefordulni jó üzlet?