Ígéretek földje

Minden ellentétes híresztelésekkel szemben Magyarország igenis az ígéretek földje. A politikusoknak mindenképpen: ígérgetni semmibe sem kerül, később pedig bízvást lehet számítani az elfásult választók felejtésére. A feladat csak annyi, hogy találjunk olyan problémát, ami emberek tíz-százezreit érinti és dobjunk be néhány jól hangzó, keménykedő intézkedést a kampányban, amivel azt sugalljuk, hogy mi, tökös politikusok bármikor, egy csapásra, csettintésre megoldjunk évtizedek alatt kiépült, összetett problémahalmazt.

Nos, pontosan ennek volt az iskolapéldája az, ahogy Palkovics László és Tarlós István a főpolgármesteri kampány felvezetőjében ígérték, hogy pár rendelet nosza, és máris hangfogót szereltek a sűrűn lakott területek felett szálló repcsikre. Persze ha más nem, a közlekedésmérnöki végzettségű Palkovics László is pontosan tudhatta, hogy az egész csak duma. Az éjfél után, késve beérkező gépeknek például nem lehet azt mondani, hogy szíveskedjenek reggel ötig lebegni a magyar határ feletti légtérben, ahogy az sem igazán megoldás, hogy az éjszakai gépeket átterelték az agglomeráció fölé, mivel azzal csak annyit értek el, hogy így Monor, Vecsés, Üllő lakosságának lett álmatlanabb éjszakája. (Az más kérdés, őket büntetlenül lehetett szívatni, mivel ők nem szavaztak főpolgármesterre.)

Ha a kormányzat komolyan venné a kérdést, akkor úgy adnak engedélyt a repülőtér forgalombővítésére, hogy közben évekkel korábban programot hirdetnek a repülőtér közvetlen közelében lévő házak kivásárlására, esetleg belevágnak távolabbi, tehermentesítő repülőtér kialakításába, amire Európában is számos példa van. Azonban akkor esetleg nem jutott volna annyi stadionokra, határon túli oligarchák focicsapataira, Mészáros Lőrincre és más hasznos dologra. És vannak prioritások: a haverok és a duma. Minden más utána következik, már ha egyáltalán.