Átalányban

Viszonylag új fogalom épülhet be a köz dolgai iránt érdeklődők szótárába: az átalánybüntetés. A szankciónak ez a módja ugyan már régóta ismert, de a nagyságrendje miatt feltehetően csak most lépi majd át az ingerküszöböt.

Noha változó világunk számos meglepetést tartogat, az nehezen képzelhető el, hogy valaki rendszeresen elmulasztja a fizetési kötelezettségét, vagy késedelmesen teljesíti azt, majd előre megállapodik mondjuk egy közszolgáltató céggel, hogy az átlagos büntetés összegét mindig lerója, annak fejében, hogy továbbra is fogyasztó maradhasson. A magyar kormány viszont éppen így tesz az általa folyamatosan bírált Európai Unióval szemben. Tegyük hozzá, nem önszántából teszi! Egy az EU-s támogatások felhasználásáról szóló budapesti konferencia kapcsán ugyanis kiderült, hogy egymilliárd eurós átalány pénzügyi büntetést vállalt be a magyar kormány az uniós közbeszerzésekhez kapcsolódó szabálytalanságok esetére, amihez még hozzáadódnak az egyedi ügyek további pénzbüntetései. (Magyarán, ennyivel kisebb összegű számlát nyújtunk be Brüsszelnek.).

Olyasmi azonban még véletlenül se fordul elő, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által megállapított, átlagosan 25 százalékos túlárazás haszonélvezőitől akárcsak egyetlen forintot is visszakövetelt volna az állam. Az OLAF csak tanácsokat ad, indítványokat fogalmaz meg a kormány számára, hogy az belátása szerint járjon el a bűnüldöző szerveknél. A brüsszeli székhelyű hivatal, amelynek ellenőrzési hatékonysága a projektek hatalmas száma miatt messze jár az ideálistól, a már lezárt 2014 és 2018 közötti magyarországi fejlesztési támogatások 3,84 százalékának visszafizetését tanácsolta. Az uniós átlag egyébként csak 0,45 százalékos, a velünk a korrupció azonos szintjén kezelt Romániában 0,4, Lengyelországban pedig csak 0,12 százalékos.

Az OLAF új főigazgatója Budapesten járva levizitelt Polt Péter legfőbb ügyésznél is. Örömmel konstatálták, hogy tavaly már csak két ajánlást küldött Magyarországnak a hivatal. Korruptak, ne féljetek?