Egy királynő élete sem csupa csillogás

Publikálás dátuma
2020.02.04. 10:30

Kíméletlen őszinteséggel mutatja be II. Erzsébet uralkodói időszakát a Netflix egyik legkedveltebb szériája. A Korona kitűnő szereplőgárdája és történetívelése sokakat a képernyő elé láncolt.
Kevés dologról mondható el, hogy változatlan az idők során, ám az emberi kíváncsiság kétségtelenül egy ezek közül. Az angol királyi családot övező szüntelen érdeklődés ennek mintapéldája lehetne: nem csupán a királyi esküvőkre és rangos eseményekre terelődik nagy figyelem, bármely a témát feldolgozó mozgóképes alkotásra is. Így cseppet sem okoz meglepetést az a népszerűségi hullám sem, amely a II. Erzsébet uralkodásának idején átívelő A Korona (The Crown) című sorozatot körülveszi. A Netflix egyik legsikeresebb és legdrágább saját gyártású, Peter Morgan nevével fémjelzett, 2016-ban indult szériája elsöprő népszerűségnek örvend, amely a valóságon alapuló történeten túl, kivétel nélkül hibátlan színészi alakításainak is köszönhető. Amellett, hogy számos Grammy-, Emmy-, BAFTA-, illetve Golden Globe díjat és jelölést tudhat magáénak, A Korona könnyedén magával ragad bárkit, aki kicsit is érdeklődik aziránt, mi rejlik a fényűző pompa és ragyogás mögött. Az ezidáig háromévados történetbe 1947-től kapcsolódunk be, nem sokkal azelőtt, hogy VI. György, a királynő édesapja meghal. Ezt követően fiú örökös hiányában a húszas évei közepén járó, frissen házasodott Elizabeth Alexandra Mary Windsor kerül a trónra. A napjainkban is pozícióban lévő II. Erzsébetnek – akit előbb Claire Foy, majd Olivia Colman alakít – fiatal uralkodóként és nőként egyszerre kell szembenéznie a monarchiát érő kihívásokkal, amelyek megoldásában családja (elsősorban fiatal férje, Fülöp, a trónra vágyó huga, Margit hercegnő, és édesanyja), valamint a parlament, élén Winston Churchillel sincs eleinte kifejezetten segítségére. A széria gyönyörűen ívelt történetvezetése és karakterábrázolása a királyi palota legfényesebb és legárnyaltabb oldalait is megmutatja, s drámai pillanatokból sincs hiány: hűtlenségek, féltékenységek, veszteségek egyaránt szegélyezik a királynő útját. A sorozat legnagyobb erőssége, hogy míg megismerjük a királynőben újból és újból felmerülő belső ellentmondásokat – mikor kell uralkodóként, feleségként, édesanyaként, testvérként, lányként döntést hoznia –, a közelében lévő személyek egyéni harcaiba, és a brit történelem alakulásába is mélyen bepillanthatunk. A politikai csatározások, a brit lakosság részéről a királyi családdal szembeni áradó szeretet, és az időnként azt felváltó ellenszenv egyaránt megmutatkozik az egyes évadokban, amelyek körülbelül tíz évet ölelnek fel II. Erzsébet uralkodói korszakából (a harmadik évad 1977-ben ér véget). A legellentmondásosabb momentumok követik egymást: a fényűző palota látványa sokakban vágyakozást kelthet, ám az erőteljes történelmi fordulatok és kíméletlenül őszinte intim pillanatok hamar elűzik azt. A széria nem érinthetetlen, mindannyiunk felett álló alakokat, sokkal inkább valódi embereket tár a nézők elé, akik nem is olyan sokban különböznek tőlünk, épp ezért annyira szerethetők.  Infó: A Korona (The Crown), 1-3. évad elérhető a Netflixen, eredeti nyelven és magyar szinkronnal. A negyedik évad várhatóan az idei év végétől lesz látható, és a hetvenes-nyolcvanas éveket dolgozza meg fel, benne Margaret Thatcherrel és Lady Dianával.

Korábbi befejezés

Peter Morgan, a sorozat alkotója és írója múlt pénteken bejelentette, a végéhez közeledik a széria, és elárulta, a királynő szerepét az ötödik évadban Imelda Staunton veszi át Olivia Colmantől. Mint az alkotó felidézte, eredetileg hat évadot tervezett a történetből, amelyet világszerte hetvenhárom millió háztartásban néztek, ám úgy döntött, itt az ideje befejezni. A döntés mögött számos indok állhat, ám a Guardian beszámolt róla, míg az első két évad nagyon jó kritikákat kapott, és a harmadikat is díjazták, csökkenni kezdett a lelkesedés a nézők részéről, a széria lemaradt többek közt a Netflix tavalyi évének legnagyobb nézettségű műsorainak listájáról is. A brit lap utal rá, hogy a korábbi befejezésnek András herceg, a szexuális bűnöző, Jeffrey Epsteinhez kötődő botrányához is köze lehet. Illetve közrejátszhat, hogy Harry herceg – aki feleségével, Meghan hercegnővel együtt január elején lemondott királyi titulusáról, és a továbbiakban egyikük sem lát el hivatalos feladatokat a brit királyi családban – már korábban kijelentette, egyáltalán nem szeretné viszontlátni saját kapcsolatát és a jelenkori történéseket a filmvásznon. 

Középpontban az uralkodók

Az angol királyi család élete nem most kerül először a kamerák kereszttüzébe, számos film és sorozat foglalkozott már – eltérő történelmi hitelességgel – a palota titkaival. II. Erzsébet elődei legalább olyan érdekesnek bizonyultak e szempontból, mint a királynő. A szintén népszerű Tudorok című sorozat (2007-2010) az egyik legismertebb brit uralkodó, VIII. Henrik trónra lépésével kezdődik. A király élete jó alapot szolgáltatott a történelmi dráma-sorozatnak, hiszen hatszor házasodott, és úgy tudni, annak érdekében alapította meg az anglikán egyházat, hogy elválhasson feleségétől, s elvehesse Boleyn Annát – őt helyezi középpontjába A másik Boleyn lány című alkotás –, aki ugyan fiút nem szült a királynak, de lányt igen, a későbbi I. Erzsébet királynőt. Az ő uralkodását vitte filmre az 1998-as Elizabeth és a 2007-es Elizabeth: Az aranykor, Cate Blanchett főszereplésével, illetve Stuart Mária és Erzsébet királynő párharcát Josie Rourke, egy évvel ezelőtt bemutatott Két királynő című filmje Saoirse Ronan és Margot Robbie zseniális alakításával, Stuart Annáról pedig A kedvenc szól Olivia Colman főszereplésével. Viktória királynő élete szintén több rendező figyelmét megragadta: a Viktória című sorozat, a 2006-os Az ifjú Viktória királynő, valamint a 2017-es Viktória királynő és Abdul is az 1837-1901 között trónon lévő uralkodóval foglalkozik. Sokak kedvencévé vált ugyanakkor a II. Erzsébet édesapjának, VI. Györgynek uralkodói kihívásait prezentáló 2010-es A király beszéde című film is, Colin Firth emlékezetes alakításával. 

Szerző

A nagy zeneszerző ünnepe

Publikálás dátuma
2020.02.03. 17:48

Fotó: Pályi Zsófia / Müpa
A 250 éve született Beethoven természetes választás volt az idei maraton zeneszerzőjéül. A Müpában 5-6 teljes, esti hangversenyre való zene hangzott el kora délelőttől késő estig.
Azt gondolnánk, Beethovennek nem kell olyan alkalmat szentelni, amikor egész nap csak az ő alkotásai szólnak. Hiszen mindig, mindenhol jelen vannak a szimfóniák, meg a zongoraversenyek, meg a zongoraszonáták, meg más, kisebb nagyobb alkotásai. Tavaly például Budapesten minden szimfónia legalább egyszer elhangzott, az 5. ötször is, a 3. háromszor, a 9. kétszer. Más eset a Hegedűverseny öt megjelenése: a világjáró virtuózok alig néhány nagyszabású koncertből válogathatnak. Jól szerepelnek még a zongoraversenyek, és zeneszerző tekintélyes életművének kisebb-nagyobb darabjai: a nyitányok, jelentősebb kamaraművek is időről időre felbukkannak. Az abszolút sztárok azonban zongoraszonáták: a 32 jó része formátumos, hálás repertoárdarab. Azonban egy ilyen ünnepi alkalom arra is rávilágít, vannak hiányosságok. Például az utolsó Fidelio-bemutató 2008-ban volt az Operaházban, tavaly nem tudott sor kerülni Missa solemnis előadásra, vagyis kérdés, hogy hol vannak a műsorokból a vokális művek, és hol a nagy vonósnégyesek. De örüljünk annak, ami van, és ilyen szempontból nagyon jól indult a Beethoven-nap. Az Óbudai Danubia Zenekar kezdett, hálátlan feladat, gondolnánk, de nagyon is hálásnak kell lennünk nekik. Már az F-dúr románc első ütemeiben hallatszott, hogy jól bejátszott vonóshangzással bír a zenekar, puha, erőteljes mélyhangszerekkel. Pusker Júlia szépen hegedült, Hámori Máté vigyázott rá, hogy a románcjelleg mindvégig az elsődleges szempont legyen az előadás során. Ilyen kezdet után remélni lehetett, hogy az - legkisebb még szimfonikus zenekarnak mondható létszámmal felálló – együttes szimfónia előadása is élményszerű lesz. A jórészt - vagy háromnegyed részt - nőkből álló vonóskart magáénak tudható zenekar valóban állva zenélt; szép hangzással, pontosan, a kis hangsúlybéli, hangerőbéli változásokat érzékenyen követő módon mutatták be a korai művet. A karmester értő vezetésével pont azt tanúsították, hogy az apró momentumokra való folyamatos figyelem igazi eredményt hoz, több szimfóniát is szívesen hallgattunk volna még velük.  A 4.-et a MÁV Szimfonikus Zenekar teljes nagyzenekari létszámmal mutatta be, tömören, vastagon, ahogy ilyenkor szokás, szólt az együttes, de hát a 4. már más zenei világot képvisel. Ősz óta a zenekar új művészeti vezetője, vezető karmestere Daniel Boico. Úgy tűnik, nem nyúltak mellé, amikor őt hívták erre a posztra, színvonalas, jó előadás volt ez, alapos a remény, a folytatás – a zenekar az összes szimfónia és zongoraverseny előadására készül – során még javul is az összkép. 
A napi program egyik különlegessége volt Lakatos György fagottművész különleges műfajú performansza gyerekeknek, amelyben Mészáros Blanka színész és Palojtay János zongoraművész voltak társai: színpadi gyerekmese, természetesen a nézőtérről felhívott kis segédekkel, amelyhez Beethoven nagyszabású zongoraműveiből vett kis részletek szolgáltak zenei aláfestésként, illusztrációként. Talán még blaszfémiát is lehetne emlegetni: a semmit mondó történet - ellopták a holdat, gyertek, keressük meg, természetesen a végén meglesz – alatt az Apassionata, a Sors-szimfónia és más hasonlók egy-két üteme. Mert tényleg, milyen az már, hogy előbbi kezdő ütemeire indulnak el a gazemberek a Holdat ellopni, utóbb híres motívumára Lakatos tényleg bekopog Irma nénihez? De a lényeg inkább az, hogy a mese alatt valódi nagy zenék szólnak, igazi, művészi módon megszólaltatva, szinte észrevétlen lopva be a nagy zeneszerzőt a gyerek világába. Hallottuk még az Esz-dúr szeptettet a Fesztiválzenekar négy vonósművésze, klarinétosa, fagottosa és kürtöse kiváló előadásában. Érdekes módon a kürtös, csak úgy, mint az 1. szimfóniában kollégái, korabeli hangszeren játszott. Infó: Beethoven-maraton F-dúr románc, 1.szimfónia, Koncert gyerekeknek, 4. szimfónia, Esz-dúr szeptett Óbudai Danubia Zenekar, Pusker Júlia hegedű, Hámori Máté karmester, Lakatos György fagott, mesélő, Mészáros Blanka színművész, Palojtay János zongora, MÁV Szimfonikus Zenekar, a Budapesti Fesztiválzenekar művészei Február 2., Müpa
Szerző

Ellentmondások hálójában - Banksy művei Budapesten

Publikálás dátuma
2020.02.03. 10:00

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A világ legismertebb graffitiművészének munkásságát bemutató kiállítás nyílt a fővárosban, számos kérdést hagyva maga után.
„Mit is mond nekünk Banksy művészete? Azt, hogy a súlyos igazságtalanságok világában élünk. Egy olyan fogyasztói társadalomban, ahol ahelyett, hogy tudást adnának az embereknek, amely a társadalom és az élet jobbítására irányíthatná őket, szórakoztatással vonják el a figyelmüket a pénz határtalan hatalmáról, társadalmi problémákról, egyenlőtlenségekről, a politika erkölcstelenségéről, és ideológiákkal etetik, amely csak arra jó, hogy könnyebben irányítsák és manipulálják őket.” DrMáriás a The Art of Banksy kiállítás megnyitóján elhangzott mondatai megkísérelhetnek összefoglalni mindazt, amely a világszerte ismert graffitiművész munkáit körülvevő térben lebeg, teljességgel azonban nem fedik le azt. Az álnevet viselő alkotó immár közel harmincéves életművét nehéz lenne körülírni, keretek közé szorítani, vagy akár múzeumi falakkal lehatárolni. A jelenleg Budapesten állomásozó utazókiállítás azonban félig-meddig mégis erre tesz kísérletet. A ma már világhírű művész a kétezres évek körül vált igazán ismertté, londoni épületek falaira felfújt, stencilezett, azaz sablonnal rajzolt patkányaival és közéleti kérdéseket kommentáló graffitijeivel. Egyértelmű, világos üzeneteket közvetítő falfestményeivel a fogyasztói társadalmat, a globalizmust, a kapzsiságot és a politikai kétszínűséget veti kritika alá, s ez tette őt igazi politikai aktivistává, sokak kedvencévé. Ma már nem csupán Angliában, de a világ számos pontján megtalálni házfalakra, járdaszegélyekre felfestett műveit, amelyek megjelenése továbbra is szenzációnak számít. Szinte mindenki ismeri a Girl and Balloon (Lány luftballonnal) című munkáját – amely nemrégiben egy aukción a leütést követően azonnal ledarálta magát –, a Monkey Queent (Majomkirálynő) amely II. Erzsébetet és az angol zászlót állítja pellengérre, a Brit Parlament oldalánál megjelent háborúellenes tartalmat hordozó CND Soldierst (CND katonák), vagy az izraeli és palesztin területeket elválasztó falra rajzolt graffitijeit, például a Flower Throwert, amely a béke jelképeként egy Molotov-koktél helyett virágcsokrot dobó tüntetőt ábrázol. Szintén ismert akciója, hogy 2017-ben szállodát nyitott Betlehemben The Walled Off Hotel néven, amelynek bevételét helyi projektekbe forgatják vissza. Noha Banksy küzd a kapitalizmus ellen, és abban hisz, hogy a művészetnek mindenkihez el kell jutnia – erre pedig alkotásainak helyszíne, az utca a legjobb terep –, teljesen kiiratkozni ő sem tud felgyorsult, pénzközpontú világunkból: képeit vagyonokért árulják, és a világ legjobban eladható művészeinek sorába tartozik. Furcsa kettősség ez, hiszen az árverések körüli médiaszenzáció is neki kedvez, minél többen megismerik a nevét, annál többekhez eljuttathatja kritikus nézeteit. Hasonlóan ambivalens a már Amszterdamban, Moszkvában, Párizsban járt utazókiállítás, amely sokak szerint éppen Banksy művészetfelfogását és hitvallását nem veszi figyelembe. Az alkotó egyértelműen kifejezte tiltakozását a költséges belépőjeggyel látogatható tárlatok ellen, ám felvetődik, hogy ezeken keresztül talán még többekhez eljuttatható mondanivalója. – Banksy a fogyasztói társadalom ellenében szól, de ő is erre ül rá, hiszen az üzenete akkor jut el az emberekhez, ha van egy csatorna. Ebben az üzenetközvetítésben vagyunk most mi is egy csatorna – mondta lapunknak Laczkovich Borbála, a kiállítás egyik művészeti kurátora, a Godot Kortárs Művészeti Intézet alapító-tulajdonosa. Hozzátette, noha az alkotó nem járul hozzá a kiállításokhoz, sokatmondó lehet az információ, miszerint a kétezres évek elején társával és menedzserével Steve Lazarides-szel papír- és vászonnyomatok sokszorosításába kezdtek, és a falak festéséhez készült stencilekkel együtt sorozatokban árusították azokat. A művészettörténész ugyanakkor megjegyezte, a hazai tárlat bevételét az intézet nemzetközi művészeket bemutató pályázati projektjébe forgatják majd, ezáltal is a kortárs művészet népszerűsítését elősegítve. Elmondta, a tárlat kialakítása során igyekeztek megteremteni a street art műfajának hangulatát, bevontak az installálásba hazai graffitiseket (Csere Ákos, Czímer Zoltán, Horváth Gergő, Németh Zoltán), így a munkák egy része a pontos stencilek alapján általuk került fel a falakra. A néző az ikonikus művek nyomatai előtt állva közelebbről is megismerheti a street art művész képeinek háttérinformációit, valamint a kiterjesztett valóság technikai megoldásainak segítségével azok utcai elhelyezkedését is megnézheti. Kérdőjelektől és ellentmondásoktól nem mentes Banksy munkássága és az azt körülvevő művészeti szcéna reakciója, így van ez most is, amikor képeit a Tesla Loftban láthatjuk. Mivel a nyílt utcán közvetíti véleményét, az eredeti mű fogalma szintén ingataggá válik: a (lemosható, átfesthető) fal az eredeti, a stencil, a művész műhelyében készült vázlat, esetleg csak a mögötte meghúzódó gondolat? Pontos válaszaink e téren sincsenek, kérdés annál több. Nehéz lenne bármit is határozottan kijelenteni a kiállítás kereteiről, az azonban kétségtelen, hogy az itt látható projekt bepillantást enged napjaink egyik legprogresszívebb, legizgalmasabb alkotójának komplex világába. Valóban csatornaként működik, ám az üzenetek dekódolása már a mi feladatunk. 

INFÓ

The Art of Banksy április 30-ig Budapest, Tesla Loft

Szerző