Az első Pride-ra készül Pécs

A pécsiek közül sokan nem is hallottak róla, hogy Pride lesz a városban. Akik igen, azok általában nem ellenzik, de nem is kíváncsiak rá. A megyei lap folyamatosan a felvonulás ellen hangol, az elutasítók pedig aláírásokat gyűjtenek a májusi rendezvény ellen.

– Hogy mi lesz? Nem értettem…

– Pride… Melegfelvonulás…

– De hát hideg van.

Ilyetén reagált a 80 esztendős Schmidt Miklós, amikor megkérdeztem, hallott-e arról, hogy májusban Pride lesz Pécsen. A szénbányánál – főképp föld alatti munkán – 40 évet lehúzó, kistermetű özvegyember három fiától sem hallott arról, hogy melegfelvonulást rendeznének a városban, s hogy pontosan mi is az. Amikor részleteztem, hogy homoszexuálisok és transzvesztiták, sokan jelmezben vonulnak végig a városon, a férfi kezdi érteni:

– És miért vonulnak? – kérdi.

– Azt szeretnék, hogy fogadjuk el őket.

– Felőlem vonuljanak, nincs velük bajom. Persze az én időmben ez nem volt divat, de engem nem zavar.

A napokban csaknem félszáz pécsit – az utcán leszólítva – arról faggattam, hogy hallott-e a városba tervezett Pride-ról, és hogy miképp vélekedik a rendezvényről. Az idősek közül alig értesült valaki a felvonulás ötletéről, s a hatvanöt évesnél fiatalabbaknak is legfeljebb a fele volt képben. Pedig a kormányhoz kötődő megyei lap folyamatosan „melegen tartja” a Pride témáját, két-három naponta cikk jelenik meg a májusra tervezett rendezvényről. Az újság mintha ezt tartaná a legfontosabb közügynek Pécsen, s az írásokban mindig azok szólalnak meg, akik támadják a Pride-ot. Szerettük volna megkérdezni a megyei napilap vezetőjét, a szerkesztőség miért érzi kiemelt fontosságúnak a Pride dolgát. Ám nem beszélhettünk vele, mivel nem vette fel a telefonját, és az üzenetünkre sem reagált.

A pécsi közgyűlés legutóbbi ülésén Kővári János, a Fidesszel szövetségben politizáló civil szervezet, az Összefogás Pécsért Egyesület képviselője megkérdezte az ellenzéki összefogással megválasztott polgármestert, Péterffy Attilát, hogy nem gondolja-e a többségi társadalom provokációjának a vonulást. A polgármester válaszképpen azt mondta, hogy Pécs évszázadok óta a békés egymás mellett élés és a tolerancia mintavárosa, s ezen remélhetőleg nem változtat a Pride sem. Egyébként meg nem az önkormányzatnak kell döntenie a Pride-ról, jegyezte meg Péterffy, az engedélyezés a rendőrség feladata.

Az interneten aláírásgyűjtés indult a Pride ellen, s a szervezők arról számoltak be, hogy pár nap alatt összegyűlt hétezer elutasító szignó.

A gyűjtés portálján üzenetet hagytunk, hogy szeretnénk beszélni az organizátorokkal, de nem kaptunk választ. Így nem tudjuk, hogy kik az ellenakció személyiségei, mik a további szándékaik, és arra sincs esélyünk, hogy ellenőrizzük, valóban megvan-e a hétezer aláírás.

Ahhoz képest, hogy a megyei lapban és a neten megkülönböztetett ellenszenvvel övezik a Pride ötletét, némiképp meglepő, hogy az általunk kérdezettek túlnyomó többségét nem izgatja a rendezvény, s a válaszadók háromnegyede inkább támogatja vagy elfogadja a felvonulást. Ugyanakkor nem találkoztunk egyetlen emberrel se, aki azt mondta, hogy ő nézőként, támogatóként ott lesz az eseményen.

– Nem érdekel – mondta egy 40 éves, családos, bankban dolgozó, elegáns asszony, aki csak keresztnevén, Virágként mutatkozott be. – Ha épp arra járok, megnézem őket, de miattuk nem jövök be a városba.

– A Pride ellenzői szerint a felvonulók meg akarják botránkoztatni az embereket – vetettem közbe. – Ez se zavarja?

– Nem, mert a felvonulók célja az, hogy a saját gondjaikra hívják fel a figyelmet. Arra, hogy nem könnyű a melegek helyzete. Érthető, ha keresik a feltűnést.

Az egyik biztosító alkalmazottja, Anikó hasonlóan gondolkozik:

– Soha nem foglalkoztattak a melegek – vallotta be a középkorú asszony, miközben nagyot szívott cigarettájából. – Pedig az egyik kolleginám leszbi, nyíltan vállalja is, mégse gondolkoztam el, milyen is az ő helyzete. De tán azért is, mert őt ismerem és elfogadom, úgy gondolom, járjanak nekik ugyanazok a jogok, mint nekünk.

– Házasodhassanak és fogadhassanak örökbe gyereket? – fontam tovább a szót.

– Miért ne? Ám azért nem vagyok oda, hogy az utcán mutogatják magukat, de ez is az ő dolguk, nyilván megvan rá az okuk.

Mással is találkoztunk, aki inkább együttérez a melegekkel.

– Olvastam arról, hogy mennyi diszkrimináció éri a melegeket. Megértem őket, hogy beszélni akarnak róla. Drukkolok nekik, hogy nyerjék el a jogaikat – mondja a kétgyerekes, 45 esztendős elektromérnök András, aki az egyik legforgalmasabb pécsi telefonszalonban dolgozik.

Hasonlóan megértő Horváth Bianka testépítő és fitnesz személyi edző, aki Pécsett és Bécsben végzi a munkáját.

– Nem hallottam, hogy Pécsen Pride lesz, de támogatom, vonuljanak csak, bár szerintem itt így sem fogják őket elfogadni! Nálunk azt mondják a melegekről, hogy nem normálisak. Mi ilyenek vagyunk. Külföldön más a helyzet, ott, ha két nő vagy két férfi kézen fogva megy az utcán, nem szólják meg őket. Nekem csak jó tapasztalataim vannak, volt meleg fodrászom meg fogorvosom is, csíptem őket, mert jó volt az ízlésük.

Megjegyeztem az edzőnek, hogy van, aki azért ellenzi a felvonulást, mert úgy véli, az ölelkező melegektől mások is kedvet kapnak, és így kevesebb lesz a hetero család és a gyerek.

– Butaság! Nem attól lesz valaki meleg, mert látja, hogy más is az. Ez genetikai örökség. Mindenki tudja.

De nem mindenki ilyen elfogadó, volt, aki meggyőződéssel hirdette, hogy egy ilyen rendezvény igenis a melegkapcsolat megízlelésére ösztönzi a fiatalokat. Ekképp vélekedett Mátyás is, aki egy belvárosi étteremben dolgozik. A férfi ezért ellenezte a Pride-ot, de arra azért nem gondolt, hogy tüntessen ellene, netán aláírja a neten a rendezvény betiltásának követelését. Nem így az a fiatal belgyógyász, aki áldott állapotú, gyógyszerész feleségével egy gyermeket nevel.

– A neten aláírtuk, hogy ellenezzük a Pride-ot – ismerte el az orvos. – Nem tartom normálisnak, hogy ők házasodjanak és gyereket fogadjanak örökbe. Ez liberális téveszme. A Jóisten a férfit és a nőt teremtette egymásnak, a melegek betegek.

– A tudomány ezt a szemléletet meghaladta, elveti – jegyeztem meg.

– Higgye el, én, orvosként csak tudom már, hogy ez betegség – bólogatott, felesége egyetértésével támogatva.

– Ha el is fogadnánk, hogy betegek, akkor sem sérülhetnek a jogaik – vitáztam a férfival. – Talán a cukor- vagy a rákbeteg emberek megfoszthatók az egészségesnek járó jogoktól?

– Nem hiszem, hogy sérülnének a jogaik. Semmi se bizonyítja ezt. Hogy ők amiatt nem kapnak valahol munkát, mert melegek? Ugyan! Egyébként meg egy munkaadó miért ne dönthetne úgy, hogy ha egy hetero meg homo között választhat, akkor a heterót alkalmazza? Nincs szükség Pride-ra, a melegek nem a jogaikért harcolnak, hanem csak színházat játszanak.

Az ellenzők véleményében egyébként visszatérő elem, hogy szerintük a szexuális kisebbségeket nem éri náluk jogsértés. Így volt ezzel a kétgyermekes közgazdász, Tibor is, igaz, ő azért hozzátette:

– Ha éri is őket megkülönböztetés, intézzék másképp, ne az utcán cirkuszoljanak! Menjenek bíróságra, ott keressék az igazukat!

A finomacéláru-boltban sem éppen támogató a hangulat, az itt eladóként alkalmazott Norbert azért ellenzi a felvonulást, mert szerinte mindenkinek magánügye, hogy meleg-e vagy sem. Ugyanakkor neki is feltűnt, hogy a megyei lap mennyire fontos üggyé emelte a rendezvény elleni tiltakozást:

– Nyilván politikai nyomásra van ez – jelentette ki.

– Olyan, mint a migránsozás vagy a sorosozás? – faggattam tovább.

– Olyan, pontosan olyan.

Zita tőlem hallott a Pécsi Pride-ról, és nem titkolta, hogy támogatja a rendezvényt. A pedagógus – megtudva, hogy a neten 7 ezren tiltakoztak a felvonulás ellen – a következőket mondta:

– Olvastam arról, hogy a férfiak gyakran azért beszélnek a melegek ellen, mert ezzel is ki akarják hangsúlyozni a saját férfiasságukat, és félnek attól, ha nem melegellenesek, akkor őket is közéjük sorolják. Azt hiszem, van ebben igazság.

Garai Marietta és Fazekas Zsófia a pécsi egyetemre járnak gazdasági menedzsment, illetve marketing szakra, és szintén támogatják az eseményt, és egyáltalán nem zavarja őket, ha a felvonulás néhányakat megbotránkoztat. Arról, hogy véleményük mennyire általános a sorstársaik körében, Fazekas Zsófi ennyit mondott:

– Az egyetemisták között szinte elképzelhetetlen, hogy valaki ellenezzen egy ilyen rendezvényt. A mi korosztályunk már természetesnek veszi, hogy a melegek vállalják magukat és küzdenek a jogaikért.